„Nem akarom megbántani” vagy „legyen már vége”? – A színlelt orgazmusról

Nemcsak nők, hanem férfiak körében is bevett gyakorlat az orgazmus színlelése. Ártalmatlan cselekedetnek tűnik, leggyakoribb oka a partner önbecsülésének védelme. Ugyanakkor a bizalom és intimitás hiányáról is árulkodhat az, ha úgy érezzük, „muszáj” megjátszanunk a gyönyört. Milyen pszichológiai mechanizmusok állnak ennek hátterében? Mi motiválja a nőt és mi a férfit? Cikkünkben az ezzel kapcsolatos kutatásokból válogattunk.

Egy 2010-es vizsgálatban a nők ötven és a férfiak huszonöt százaléka számolt be arról: színlelt már orgazmust (Muelenhard és Shippee, 2010). Tévedés azt hinni, hogy a férfiak nem tudnak orgazmust szimulálni, mivel az ejakulációt nem lehet megjátszani. Az orgazmussal járó testi és vokális jelzések imitálhatók, az ejakuláció elmaradása pedig könnyebben elfedhető óvszer használata esetén, illetve ha a nőnek eleve nagy mennyiségű hüvelyváladéka termelődik az együttlétek során.

Ez alapján nem meglepő, hogy férfiak körében a vaginális közösülés során a legjellemzőbb a színlelés, de ez a nőkre is igaz. Bryan (2003) szerint a vaginális szexben sokkal inkább elvárt a nőktől az orgazmus átélése, mint petting vagy orális szex során. Eredményei alapján a nők leginkább akkor színlelnek, ha a hüvelyi behatolás nem jár további klitorális ingerléssel.

A vaginális szex mellett az orális szex, a kézi ingerlés és a telefonszex alkalmával is előfordul az orgazmus színlelése.

Olyannyira természetes módszerré vált az orgazmus tettetése, hogy a kutatók számára már az az izgalmas, kik és miért nem színlelnek. Lafrance és munkatársai (2017) kifejezetten olyan nőket vizsgáltak, akik „ellenálltak” ennek a normatív gyakorlatnak. A résztvevők kiemelték, hogy a szexuális kielégülésre mindenki, így ők maguk is jogosultak.

A fájdalomnak is fontos szerepe van az orgazmus színlelésében.

Sokakat arra sarkall, hogy semmiképpen ne játsszák meg az élvezeteket, mások azonban pont a fájdalmas szex minél hamarabbi befejezése érdekében szimulálnak. A megkérdezett nők szerint a tettetés csak csökkentené a kielégülés valószínűségét a jövőben, így részben ezért sem élnek vele.

A forgatókönyv szerint

A szexualitással kapcsolatos forgatókönyveink (szkriptek) tartalmazzák az elképzeléseinket arról, hogyan, mikor és miért történnek a szexuális együttlétek. Segítenek megérteni önmagunk és partnerünk viselkedését, ám elvárásaink is a forgatókönyvekből táplálkoznak. Séguin és Milhausen (2016) összefoglalták, mik a leggyakoribb forgatókönyvek a szexualitás kapcsán, amelyek szoros összefüggésben lehetnek az orgazmus színlelésével is.

  • A férfi szexuális alkalmasságát az határozza meg, mennyire hatékonyan tudja értelmezni partnere igényeit, hogyan tud reagálni rájuk, és mennyire élvezetes az együttlét a partnere számára. A férfi alkalmassága a teljesítmény maga – ezt pedig sokszor az orgazmus jelenlétével azonosítjuk.
  • Az orgazmus a szexuális élvezetek legmagasabb foka, az egyetlen vágyott és lehetséges kimenetele az együttléteknek. A férfi orgazmusa könnyű és természetes, míg a nőé „komplex terméke a férfi munkájának” (Roberts és munkatársai, 1995, idézi Ségiun és Milhausen, 2016).
  • A hüvelyi behatolás jelenti a „valódi szexet”, ez a tipikus és ideális formája a heteroszexuális együttléteknek, melynek befejezése a férfi ejakulációja a nő hüvelyében.
  • A kölcsönösség elvének érvényesülnie kell a szexuális együttlétek során, úgy igazságos, ha mindkét félnek kijár a gyönyörből.
A férfiak szexuális alkalmasságát sokak szemében a teljesítményük határozza meg, aminek mércéje a nő kielégülése.

Férfiak és nők motivációi

Az a férfi tehát, aki nem tud elélvezni partnerével, abnormálisnak tűnhet, a színleléssel pedig elérhető az elvárt befejezés anélkül, hogy megkérdőjeleződne alkalmassága. Ha pedig partnerét nem tudja a csúcsra juttatni, azt saját kudarcaként éli meg. Ezt a fajta sérülést igyekeznek kivédeni azok a nők, akik partnerük önbecsülését védve szimulálnak. A kölcsönösség hiánya is azonosítható problémaként: mindkét nem tagjaiban bűntudatot kelthet, ha saját orgazmusukért cserébe nem tudják megadni partnerüknek azt, ami „jár”.

Kaighobadi és munkatársai (2012) feltárták: azok a nők voltak hajlamosabbak az orgazmus színlelésére, akik úgy vélték, nagy kockázata van annak, hogy partnerük hűtlen lesz hozzájuk. Így a színlelés egy tágabb stratégia része is lehet, a férfi hűtlenségének vagy kapcsolatból való kilépésének megakadályozására.

A férfiak is színlelnek a párkapcsolat fenntartásáért

– derül ki Muelenhard és Shippee (2010) tanulmányából. A gyakori színlelés pozitív kapcsolatban állt a szexuális és párkapcsolati elégedettséggel. Ez alapján elképzelhető, hogy éppen a magas elégedettség miatt válnak motiválttá ezek a férfiak a partnerük kedvéért színlelni. Eredményeik szerint minél inkább a partner jóllétének fenntartása a cél, annál magasabb a szexuális vágy is.

Gyakran az intimitás hiánya gátol bennünket abban, hogy őszintén beszéljünk élményeinkről és igényeinkről.

Azonban a partner védelmén, önbecsülésének növelésén túl más célok is kapcsolódhatnak a színlelt orgazmushoz. Vannak, akik partnerük, esetleg önmaguk szexuális izgalmát akarják így fokozni. Ez azonban hátsó szándékot is rejthet. Főként nők körében jellemző, hogy az orgazmus szimulálásával a partner orgazmusát sürgetik: a férfi kielégülése pedig hamar véget vet a fájdalmas, nem kívánt vagy unalmas együttlétnek. A férfiak is színlelhetnek az együttlét befejezése érdekében, amennyiben valószínűtlennek tartják az orgazmus bekövetkezését, illetve nem elég izgató számukra a partnerük, az együttlét (Muelenhard és Shippee, 2010). Ugyanakkor mindkét nemnél szerepet játszhat a színlelésben a saját bizonytalanság, az intimitástól való félelem leplezése, ahogyan a rendellenesség vagy szégyen érzésének elnyomása is.

Salisbury és Fisher (2014) kutatásában mindkét nem tagjai attól tartottak a leginkább, hogy a női orgazmus elmaradása csorbát ejt a férfi önbecsülésén. Fókuszcsoportos vizsgálatukban a férfiak és nők egyetértettek a következőben: a férfiaké a fizikai felelősség, hogy orgazmushoz juttassák partnerüket, viszont

a nők pszichológiai felelőssége, hogy mentálisan felkészültek legyenek az orgazmus átélésére.

A felelősség megosztása fontos, mindazonáltal nélkülözhetetlen a bizalom, a megfelelő kommunikáció és a türelem. A szexuális együttlétek mindkét fél számára elvárások sokaságát jelenthetik, de ha mindenáron meg akarunk felelni, azzal nemcsak párkapcsolatunknak és partnerünknek árthatunk – saját magunktól vonhatjuk meg a kielégítő szexuális élményeket.

Az orgazmus témájával korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk. Itt olvashattok az orgazmus hiányával összefüggő tévhitekről, itt pedig a női orgazmus titkairól. Illés Eszter szexuálpszichológus két részben vezet be minket a női szexualitás rejtelmeibe, a férfiak egyik leggyakoribb orgazmushoz kötődő problémájáról, a korai magömlésről pedig itt ír.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bryan, T. S. (2003). Pretending to experience orgasm as a communicative act: How, when, and why some sexually experienced college women pretend to experience orgasm during various sexual behaviors.

Kaighobadi, F., Shackelford, T. K., & Weekes-Shackelford, V. A. (2012). Do women pretend orgasm to retain a mate?. Archives of sexual behavior41(5), 1121-1125.

Lafrance, M. N., Stelzl, M., & Bullock, K. (2017). “I’m Not Gonna Fake It” University Women’s Accounts of Resisting the Normative Practice of Faking Orgasm. Psychology of Women Quarterly41(2), 210-222.

Muehlenhard, C. L., & Shippee, S. K. (2010). Men’s and women’s reports of pretending orgasm. Journal of Sex Research47(6), 552-567.

Salisbury, C. M., & Fisher, W. A. (2014). “Did you come?” A qualitative exploration of gender differences in beliefs, experiences, and concerns regarding female orgasm occurrence during heterosexual sexual interactions. The Journal of Sex Research51(6), 616-631.

Séguin, L. J., & Milhausen, R. R. (2016). Not all fakes are created equal: examining the relationships between men’s motives for pretending orgasm and levels of sexual desire, and relationship and sexual satisfaction. Sexual and Relationship Therapy31(2), 159-175.


Iratkozz fel hírlevelünkre!