„Itt maradtam utánad a saját fejemben” – a köddé vált szerelmek nyomában

A társkeresés intenzív érzelmekkel teli hullámvasútján a reményteli várakozás és a kiábrándult csalódottság váltogatja egymást. Van, akit mi utasítunk el, de az is előfordul, hogy mások minket. Az elutasítás általában mély sebeket ejt az önbecsülésünkön. Alapjaiban ingatja meg a világba és önmagunkba vetett hitünket. A fájdalmat enyhíti és a feldolgozást segíti, ha az ürességet magyarázatok és konkrét okok töltik ki. Azonban van az a helyzet, amikor erre nincs lehetőség, mivel a másik fél egész egyszerűen köddé válik.

Csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem.

 – Quimby.

Egyik pillanatról a másikra eltűnni valakinek az életéből bármiféle magyarázat vagy indok nélkül. Ez a ghosting. A fogalom nemcsak a párkapcsolatokra és a randizásra korlátozódik, hanem előfordulhat egyéb személyes intim kapcsolatokban is, mint a barátság. A ghosting nem egy újkeletű jelenség, ám csak az utóbbi időben vált egyre gyakoribbá, és aggatták rá – nagyon találó módon – a „szellemmé válás” kifejezést. Napjainkban a férfiak és nők körülbelül fele már legalább egyszer átélte a jelenséget, vagy ő maga vált kámforrá.

Mi jellemzi a „szellemeket”?

Ez a fajta lezárási mód az elkerülő stratégiák közé tartozik. A személy a lezárással járó kellemetlen helyzet előli menekülését tartja szem előtt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a ghosterek megalázó cselekedete mögött hasonló okok húzódnak. Érzelmi éretlenség, félelem a konfrontációtól, illetve a kellemetlen és kínos helyzetek elkerülésére való törekvés. Hiányzik belőlük a mások iránti tisztelet, és az empátia alacsonyabb szintje jellemzi őket. A „szellemeknek” nincs elég bátorságuk szembenézni a saját és a mások érzelmeivel. Egyszerűbb elmenekülniük anélkül, hogy komolyan elgondolkodnának, mit okoznak ezzel partnerüknek.

Az egyre növekvő online lét és az online társkeresés térhódítása tovább könnyíti a ghosterek dolgát. Mivel nincs szükség feltétlenül a face to face találkozóra és a személyes jelenlétre, könnyen megszakíthatnak mindenféle kapcsolatot a másikkal, anélkül, hogy szembe kéne nézniük a negatív reakciókkal.

EGYSZERŰEN KITÖRÖLHETIK A MÁSIKAT AZ ÉLETÜKBŐL, NEM CSAK ÁTVITT ÉRTELEMBEN.

Ő eltűnik, a fájdalom viszont marad

A ghosting egyre gyakrabban fordul elő, ebből adódóan egyre kevésbé csodálkozunk rajta. Ugyanakkor jelentős fájdalmat okoz annak, aki a ghosting másik oldalán áll. Ha egy új emberrel ismerkedünk meg, randizásba kezdünk, esetleg még tovább is lépünk, akkor elkezdünk hozzá kötődni. Valamennyire az életünk részévé válik, így amikor bekövetkezik a ghosting, az életünknek egy darabját is elveszítjük.

Hiába jelentkezik bennünk a magyarázatok keresésének égető szükséglete, a ghosting csak olaj a tűzre.

Azoknak, akiknek alacsonyabb az önértékelésük, különösen megrázó élmény, ha a másik egész egyszerűen eltűnik a föld színéről, ám még a magasabb önértékeléssel rendelkező személyeket is megtörheti. Alapvető szükségleteink közé tartozik a kapcsolódás. Annyira meghatározó a szerepe, hogy az elutasítás során hasonló agyterületek aktiválódnak, mint a fizikai fájdalom átélése közben.

AZ ELUTASÍTÁS TRAUMÁJA FIZIKAILAG IS FÁJ.

Kapcsolataink dinamikája akciókon és arra adott reakciókon nyugszik. A ghosting pedig pont annak a lehetőségétől foszt meg minket, hogy reagálni tudjunk. Ez a kontrollvesztettség állapotát idézi elő. Mivel a ghoster magyarázatok nélkül megfosztja a másikat attól, hogy megértse a helyzetet és okokat találjon, lényegében abban az alapvető meggyőződésében bizonytalanítja el, hogy a dolgok okkal történnek. Bizonyos cselekedetek következményekkel járnak, mögöttük konkrét okok húzódnak. Ha ez az alapvető hit csorbul, az könnyen tanult tehetetlenséghez vezethet. Az egyén azt tanulja meg, hogy mindegy mit csinál, erőfeszítéseinek nincs hatása a dolgok kimenetelére. Ez súlyosabb esetben pedig depresszióhoz is vezethet.

Önmagunk megkérdőjelezése

A ghosting során nem a másik elvesztése a legfájdalmasabb, hanem a kételkedés önmagunkban, illetve a hibák keresése.

VÁLASZOK NÉLKÜL MARADTUNK, ÉS MIVEL A MÁSIKBAN NEM TALÁLHATJUK MEG, MAGUNKBAN KERESSÜK.

A ghosting nemcsak fájdalmat okoz, hanem elbizonytalanít, félelmet és kételyeket kelt. Hatással van az önbecsülésünkre is. Ha a fontos másik eltűnik az életünkből, az éles késként döfi át önbecsülésünk stabil lufiját. Minél többször éljük át, annál jobban rombolja önértékelésünket.

Űzzük el a szellemet!

Egy kapcsolat lezárásának első és legfontosabb lépése a kölcsönös tiszteleten és odafigyelésen alapuló mély és őszinte beszélgetés. Segíti a feldolgozást, ha kifejezhetjük érzéseinket, nyíltan megoszthatjuk gondolatainkat, és meghallgathatjuk a másik nézőpontját. A ghosting során azonban ezt az első lépcsőfokot át kell ugornunk, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk feldolgozni és továbblépni!

A ghosting során nagyon fontos, hogy elég időt adjunk magunknak átdolgoznunk az eseményeket. Tudatosítanunk kell, hogy nem a mi hibánk, hogy a kapcsolat ilyen véget ért, és végképp nem érdemeltük meg. A legtöbb kapcsolat lezárul, és elkerülhetetlen az elválás, azonban alapvető értékeket szem előtt tartva, igazán törődő és mélyérzésű emberek olyan formát választanak, ami minél kevesebb fájdalmat okoz a másiknak. Az önostorozás és önmagunk megkérdőjelezése helyett azzal tehetjük a legtöbbet önmagunknak, ha jó messzire elűzzük a „szellemet”, és soha többé nem idézzük meg!

 

Felhasznált szakirodalom:

Eisenberger, N. I. (2011). Why rejection hurts: What social neuroscience has revealed about the brain’s response to social rejection. Brain, 3(2), p. 586-598.

Krossa, E., Bermana, M., Mischelb, W., Edward E. Smith, and Wager, T. 2011. Social rejection shares somatosensory representations with physical pain. Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS), 108 (15), p. 6270–6275.

Leary, M. R.,Haupt, A. L., Strausser, K. S., & Chokel, J. T. 1998. Calibrating the sociometer: The relationship between interpersonal appraisals and state self-esteem. Journal of Personality and Social Psychology, 74, p.1290-1299.

További forrás: itt

(A címben szereplő idézet Kemény Zsófi Fejben c. versének egyik sora.)


Iratkozz fel hírlevelünkre!