Ki az őrült, én vagy te? – Gogol: Egy őrült naplója

Másfél hét pszichiátriai osztályon eltöltött gyakorlat után különösen érdekes volt megnézni a Gogol: Egy őrült naplója című előadást, Keresztes Tamással a főszerepben. A darab egyszerre volt megrázó, vicces és lenyűgöző. A legjobb művek, ahogyan ez is, évszázadokat ívelnek át aktualitásukkal. Miről is szól ez a darab? Hogyan élhetett a mű főszereplője, Akszentyij Ivanovics Popriscsin, és mit okozott ez benne?

Nem árulunk zsákbamacskát: Keresztes Tamás valószínűleg – a mai diagnosztikai kritériumok alapján  egy paranoid skizofrén személyiség bőrébe bújik bele nap mint nap. Sőt a lenyűgöző díszletet  amely egy Hundertwasser alkotás is lehetne  és a jelmezt is ő maga tervezte. Ezen kívül, ami talán a mű legerősebb motívuma, a zenét is ő komponálta. Az előadás annyira élő, hogy a zenei motívumok és hanghatások mindig az adott előadáson születnek meg, így mindig kicsit másak lesznek. Természetesen szükség volt egy briliáns rendezőre is, aki Bodó Viktor személyében testesült meg. Az előadás a Katona József Színház, a FÜGE, a MASZK Egyesület (Szeged) és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház pedig remek monodrámáknak ad színteret.

Olyan nincs, hogy őrült

Manapság ezt a kifejezést már csak szlengben használjuk, semmiképp sem a pszichológus szakmában. Hiszen az, hogy őrült nem fejez ki semmi konkrétat. Minden betegség és mentális zavar rendkívül összetett, ahogyan mi emberek is azok vagyunk. A mentális zavarok hivatalos osztályozására létezik a DSM-5 (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 2013), és a [simple_tooltip content=’Betegségek Nemzetközi Osztályozása’]BNO[/simple_tooltip] egyik fejezete is ezeket hivatott meghatározni.

A skizofrénia a Betegségek Nemzetközi Osztályozásában az F20-as kódot viseli. „Általánosságban a gondolkodás, a percepció torzulása (széttöredezése) és nem megfelelő és/vagy elsivárosodott affektusok jellemzik a schizophreniákat. A tudat tiszta és az intellektuális képességek megtartottak, de meghatározott kognitív deficit kialakulhat a lefolyás során. A legfontosabb pszichopatológiai tünetek a következők: gondolat echo (a gondolatok visszhangosodása), gondolatok betoldása, elvonása, a gondolatok szétsugárzása (telekommunikációs eszközzel), a percepció kóros értelmezése, külső irányítottságról való meggyőződöttség, dominancia vagy passzivitás, akusztikus hallucinációk, a hangok egyes szám 3. személyben beszélnek a páciensről, vagy kommentálják, gondolkodászavar és negatív tünetek. (BNO, 2004)” A paranoid schizophrenia (F20.0-ás kód) kicsit összetettebb zavar. Mondhatni annyival, hogy a hallucinációk közé még téveseszmék is belekerülnek, amelyek üldöztetéses színezetűek.

Még a falak és a bútorok sem adnak biztonságot. Furák, kényelmetlenek. Fotó: Takács Attila

„Szeretném tudni, miért vagyok én címzetes fogalmazó? Miért éppen címzetes fogalmazó?”

Popriscsin címzetes fogalmazóként dolgozik egy hivatalban. Vagyis akár jól is élhetne, de ez nem így van. Mélyszegénységét, társadalmi kirekesztettségét, magányosságának fájdalmát valamivel enyhítenie kell. Valószínűleg ez vezet ahhoz, hogy téves gondolatokat kezd arról gyártani, miért nem köszönnek neki előre, vagy miért nem segítik le a kabátját, ha belép egy szobába. Hiszen ő egy „majdnem nemesember”, aki ezt megérdemelné. Mindezt fokozza, hogy a főhivatalnok házába jár csupán az asztalán elpakolni, de ő ennek hatalmas jelentőséget tulajdonít. Eljut oda, hogy halálosan szerelmes lesz a főhivatalnok lányába. Emellett sok minden történik vele  vagyis elméjében , amelyet ő teljes realitással és átéléssel érzékel. Gogol zseniálisan formálta meg a karaktert 1835-ben, amelyet Keresztes Tamás pszichológus szemmel is zseniálisan alakít. Az apró mimikák, a kéztartás, hanghatások, mozdulatok mind-mind egy „őrültet” tárnak elénk, aki éppen nekünk meséli el kalandos életét. Ez a karakter rendkívül szerethető, és talán egy kicsit közelebb enged minket az ilyen elméjű emberek gondolatvilágához:

 „Ha jól emlékszem, Angliában partra úszott egyszer egy hal, mondott két szót valami idegen nyelven, aztán visszaúszott, és a tudósok három éve törik a fejüket, hogy mit mondhatott, és azóta sem tudnak rájönni. Meg aztán az újságban is olvastam, hogy két tehén belépett egyszer egy boltba és kért fél font teát. De bevallom, az sokkal jobban meglepett, amikor Maggie azt mondta: »Hidd el, Jolikám, én megírtam neked, hogy beteg voltam, csak az a gazember Hektor biztosan nem adta át a leveleimet!«

Nahát! Vonják meg a fizetésemet, ha valaha is hallottam, hogy egy kutya írni tudjon!… De még ha hallottam volna is ilyesmit – hát hogyne –, ez lehetetlen! Írni nem elég! Helyesen kell írni! Helyesen írni pedig csak a nemes ember tud. Nem mondom, vannak kereskedősegédek, sőt, a jobbágynépség között is akad olyan, aki valamiféle ákombákomot papírra tud vetni, de hát az nem emberi írás, az csak afféle gépies tevékenység, se vessző, se pont, se stílus.” (Részlet Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója című művéből, fordította: Czimer József)

Érdekes tény, hogy maga az író, Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809-1852) ugyan kisnemesi családból származott, mégsem találta helyét a világban. Az akkori átlagéletkort tekintve elég későn találta meg irodalmi pályáját, valamint számos művét kiadatás után vagy még kiadatás előtt elégette, mivel művei nem olyan visszhangot váltottak ki a közönségből, amelyre ő számított. Az akkori nagyon erős orosz cenzúrát legyőzve adta ki remekműveit (A köpönyeg, Az orr), amelyekben az emberi kiszolgáltatottság, bugyutaság és félrevezethetőség van mesterien ábrázolva. Műveiben nem romantikus főhősöket, hanem hétköznapi embereket ismerhetünk meg.

A szakértő szerint

A témával kapcsolatban felkerestük dr. Móra László Xavért, aki klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus, az ELTE egyetemi adjunktusa. Kérdésünkre elmondta: meg kell különböztetnünk a paranoid téveseszmék, hallucinációk által meghatározott pszichotikus állapotokat a „hétköznapi” gyanakvástól.

Dr. Móra László Xavér

„A pszichotikus beteg rögeszmésen ragaszkodik téveseszméihez. Minden tapasztalat ellenére kitart nézete mellett. Nem veszi figyelembe azokat az információkat, amelyek téveseszméjét cáfolnák. Meg van győződve arról, hogy üldözik, ellenségesek vele, meggyőződéséből kimozdítani nem lehet. Észlelése is megváltozik. Lehetséges, hogy olyan hangokat hall, amelyek összhangban vannak gyanakvásával. A pszichotikus gyanakvása gyakran bizarr elképzeléseken alapszik. Például azt hiheti, hogy Marslakók üldözik, vagy hogy a szemüvege gamma jeleket sugározva küldi el a gondolatait politikusoknak.

Az egészséges ember gyanakvása ettől különbözik: sokkal logikusabb, racionálisabb, rugalmasabb, és reális információk által módosítható. Ha megkérdezzük a személyt, hogy el tud-e képzelni más magyarázatot aggodalmára, erre általában »igen« a válasz. Ha például egy »egészséges« tanár azt hiszi, hogy az óráján sugdolózó, nevetgélő diákok rajta gúnyolódnak, majd megkérdezzük, hogy el tud-e képzelni más magyarázatot a diákok viselkedésére, akkor ettől nem zárkózik el, és eszébe juthat, hogy például egyszerűen vicceket olvasnak” – fejtette ki Móra.

Második kérdésünk az volt, hogy milyen terápia célszerű pszichotikus állapotban? Dr. Móra László Xavér úgy gondolja, „ilyen esetben egyértelműen orvosi, pszichiáteri, időszakosan kórházi segítségre van szükség. A gyógyszeres kezelés az alapja a gyógyulásnak, jobb életszínvonal létrehozásának. Majd, ha sikerült például enyhíteni a hallucinációkat, téveseszméket, akkor – ha a beteg alkalmas rá – el lehet kezdeni egy pszichoterápiát. Miközben fontos a család támogatása a mihamarabbi újraintegrálódás eléréséhez, a család nagyon túlterhelődik a paranoid beteg által keltett indulattól, másrészt a család túlféltő, korlátozó attitűdje nehezítheti a beteg működését. Ezeknek a problémáknak a kezelésében fontos szerepe lehet a családkonzultációnak.”

Ez egy nagyon súlyos állapot, mégsem szabad ebbe beleragadni. Meg kell vizsgálni, hogy az egyén a megfelelő segítséggel mire képes az életben, mennyire tudja ellátni magát. Hiszen minden betegségnél az lenne a cél, hogy újra teljes értékű életet élhessen az egyén.

 

Felhasznált szakirodalom:

BNO-10 zsebkönyv DSM-IV meghatározásokkal. (2004). Budapest: Animula.