A mindfulness védelmében: 5 tévhit, amit jobb tisztázni, mielőtt káros módszernek tituláljuk

A mindfulness népszerűségének növekedésével párhuzamosan torzul el annak alapvető üzenete. Sokan félreértik, félremagyarázzák. Legutóbb az Indexen jelent meg egy cikk, amely számos valótlanságot és csúsztatást tartalmaz a mindfulness szemlélettel kapcsolatban. Dr. Márky Ádám orvos, mindfulness-kutató segítségével összegyűjtöttünk 5 tévhitet a mindfulnessről, amit jobb tisztázni, mielőtt még csodaszernek vagy káros módszernek könyvelnénk el.

A mindfulness, azaz a tudatos jelenlét kétségtelenül korunk egyik legnépszerűbb pszichológiai jelensége. Lényege, hogy figyelmünket kíváncsian és elfogadóan a jelen pillanatra irányítjuk – bár elsőre ez egyszerűnek tűnhet, a modern ember számára valójában cseppet sem az.

Ahogy a különböző életmód magazinoknak és női portáloknak köszönhetően egyre népszerűbb lett a mindfulness, úgy kezdett el alapvető üzenete is eltorzulni. Sokan félreértik, félremagyarázzák és ez szélsőséges véleményekhez vezet mindkét oldalon. A minap az Index írt valótlanságokat a „Mindfulness: csak értelmetlen, vagy káros is?” című cikkében. Ebben az írásban rengeteg félreértést és csúsztatást találtunk. Mivel a mindfulness-t alapvetően egy jó és hasznos szemléletnek tartjuk, összegyűjtöttük és tisztáztuk a legnagyobb tévhiteket dr. Márky Ádám orvos, mindfulness-kutató segítségével.

„A mindfulness egy terápiás módszer”

A mindfulness nem egy terápiás módszer. A mindfulness nem egy technika. A mindfulness egy szemlélet, amin több terápiás módszer is alapszik. Ezek közül a három legfontosabb az MBSR (Mindfulness alapú stresszcsökkentés), az MBCT (Mindfulness alapú kognitív terápia) és az ACT (Elfogadás és elköteleződés terápia). Ezek több hetes, általában pár hónapos protokollból állnak és különböző mentális problémák kezelésére jöttek létre. Az MBCT például kifejezetten a visszaeső depressziósokat célozza, az ACT-nek többféle protokollja van különböző bajokra (például szerhasználat, evészavar, személyiségzavarok, sőt, skizofrénia), az MBSR pedig eredetileg krónikus fájdalomszindróma kezelésére jött létre, azonban sok más klinikai és nem klinikai problémán is segít.

A mindfulness alapú módszerek többféle technikát ötvöznek az órák során, ezek közé tartozik például a testpásztázás, a mindfulness meditáció, a jógagyakorlatok, a gondolatok, mindennapok bizonyos aspektusainak naplózása és a tudatos légzés. A protokollok során, ahogy ez a pszichológia minden módszerében megszokott, nagy figyelmet kapnak a személyes megélések: az órák során megbeszélik, ki mit érzett, észlelt a gyakorlatok során, hogy éli meg a mindfulness szemlélet elsajátítását. Ehhez természetesen képzett vezető szükséges, aki helyén tudja kezelni a felmerülő érzéseket, képes felismerni az intő jeleket.

„A mindfulness el akar szakítani a gondolataidtól és érzéseidtől”

A mindfulness szemléletnek nem célja, hogy elszakadjunk gondolatainktól és érzéseinktől, inkább egy egészséges távolság megteremtését célozzák meg. A lényeg, hogy felismerjük: gondolataink csak gondolatok, nem a valóság, valamint hogy érzéseink nem mi magunk vagyunk, ugyanis azok csak múló lelki állapotok. Ha előfordult már velünk, hogy elkezdtünk rágódni egy képzelt problémán („mi van, ha azért késik a férjem, mert elütötte egy autó?”), a múlton („mennyire rossz volt, amikor tíz évvel ezelőtt az első szerelmem szakított velem…”) vagy a jövőn („vajon valaha visszafizetem a lakáshitelemet?”), akkor tudjuk, ha belelovaljuk magunkat, erősen el tud minket önteni a kétségbeesés, holott mindez csak a fejünkben játszódik le.

A mindfulness sem arra való, hogy soha többet ne kelljen a jövőre vagy a múltra gondolnunk,

hogy teljesen felhagyjunk a kritikai gondolkodással vagy a problémamegoldással, hanem arra, hogy megtanuljunk egészségesen viszonyulni ezekhez. Megéljük a jó és rossz érzéseket, gondolatokat anélkül, hogy elmenekülnénk előlük, és hogy elfogadjuk ezek létét, lényegében azt, hogy ezek is hozzátartoznak a teljes élethez. A mindfulness segít, hogy nyugodtan szemlélhessük az égen átvonuló felhőket, ne akarjuk őket se elfújni, se marasztalni.

A mindfulness segítségével megtanulhatjuk az elsőre negatívnak megélt dolgokat is ítélkezés nélkül, elfogadóan kezelni.

A mindfulnessnek továbbá fontos része a reakciómentesség, ami a gyakorlatban általában inkább egy késleltetett és átgondolt reakciót jelent. Az emberi kapcsolatokban könnyű ezt szemléltetni: például, ha elolvassuk Hegyeshalmi Richárd Indexen megjelent cikkét e témában, akkor ahelyett, hogy hirtelen haragunkat a párunkon vagy barátainkon töltenénk ki, esetleg szitkozódó levelet írnánk Hegyeshalmi Richárdnak, inkább elgondolkodunk, hogyan tudjuk indulatainkat az alkotás medrébe terelni és egy informatív, tisztázó cikket írni a témában.

„A mindfulness nem több, mint egy relaxációs technika”

Bár elsőre rokon technikáknak tűnhetnek, valójában fiziológiai és pszichés mechanizmusaik is különböznek. Ditto, Eclache és Goldman (2006) kimutatták, hogy mindkét technika csökkenti a distresszt és növeli a pozitív érzelmi szintet, de eltérő kardiovaszkuláris és perifériás válaszok jelentkeznek a mindfulness és a relaxáció gyakorlására, ráadásul a rumináció gyakorisága is csak a mindfulness hatására mutat jelentős csökkenést. Emellett a mindfulness szemlélet rendszeres gyakorlása több neuropszichológiai változást is eredményez, amiket több kutatásban is bizonyítottak.

Ugyanígy az sem állja meg a helyét, hogy a mindfulness egyfajta meditáció. Bár része lehet formális és informális meditáció is, nem csupán ennyiből áll. Az élet minden területére kiterjedő szemléletről van szó, arról, hogy életünket a jelenben éljük, de az ehhez vezető utak közül csak az egyik, bár kétségtelenül fontos eszköz a meditáció.

„A mindfulness veszélyes”

Megkérdeztük dr. Márky Ádám orvost, mindfulness-kutatót, hogy szerinte mennyire lehet veszélyes a mindfulness. A szakember kérdésünkre kifejtette: „A mindfulness legalább annyira lehet veszélyes, mint a futás vagy a labdarúgás, hiszen szinte biztos, hogy mindenkinek, aki rendszeresen fut volt már kisebb-nagyobb sérülése, sőt sajnos olykor olyan végtelen tragikus események is előfordulnak, hogy egy fiatal labdarúgó hirtelen szívhalál miatt egyszer csak összeesik a pályán és a gyors, szakszerű segítség ellenére is meghal.

Mégsem lesz tele az újság azzal, hogy ne sportoljunk,

nézzünk inkább tévét, mert a sportban nyilván van kockázat, de ez minimális ahhoz képest, amennyi a különböző pozitív előnyökre vonatkozik. Persze ha azt állítjuk, hogy a sport nem hatékony a térdpanaszok kezelésre az valószínűleg valid, de ettől például az állóképesség fejlesztésében vagy közérzetünk javításában meglehetősen az.”

„A mindfulness nem veszélyes”

„Nem vagyunk egyformák. Sem azok, akik oktatják, sem azok, akik tanulni szeretnék a mindfulnesst. Ezért nagyon fontos, hogy minden folyamat előtt legyen olyan interakció, melyben az oktató és a leendő tanuló tud beszélni. Ugyanúgy, ahogyan egy pszichoterápia is az első interjúval kezdődik, ahol kiderülhet a terapeuta számára, hogy mi a kliens célja a folyamattal, mit szeretne elérni, saját tudása alapján objektíven fel tudja mérni, hogy milyen a kliens mentális állapota és ezek alapján eldönti, hogy ő és az általa ismert módszerek segíteni tudnak-e. Tehát ahogyan komoly szűrővizsgálatokkal ki lehetne mutatni, hogy kinek nem lenne szabad versenyszerűen sportolnia, mert nála a hirtelen szívhalálnak nagyobb valószínűsége van az átlagosnál, úgy egy jó első interjúval

fel lehet mérni, hogy a mindfulness vagy relaxációs technika passzol-e a jelentkező személyiségéhez.

Mindazonáltal annak a valószínűsége, hogy valakinek olyan mentális problémája legyen, amivel a mindfulness gyakorlással még ront is, meglehetősen alacsony” – szögezte le dr. Márky Ádám.