Szakíts, ha bírsz! – Hogyan döntjük el, hogy menjünk vagy maradjunk?

Menni? Maradni? Nagyon nehéz és sok energiát igényel sikeresen megoldani egy párkapcsolati krízist, de éppoly nehéz megszakítani magát a kapcsolatot. Mindamellett, hogy egy ilyen súlyú döntés egy újszerű, stresszteli szituációnak tehet ki bennünket, a kutatások azt mutatják, hogy maga az ambivalens hozzáállás a kapcsolat végéhez már önmagában komoly egészségügyi következményekkel járhat.

A kutatás megpróbál rávilágítani azokra a döntéshozatali folyamatokra, amiken az emberek keresztülmennek a párkapcsolatuk megmentésén vagy éppen befejezésén való töprengés során, illetve megpróbál rámutatni arra, mitől válik olyan nehézzé ez a döntés.

Az utahi egyetem pszichológiaprofesszora, Samantha Joel szerint a legtöbb kutatás a témában arra irányult, hogy jövőbeli becslést adjon arra, hogy egy pár együtt marad-e vagy sem, de magáról a döntéshozási folyamatról keveset tudunk. Melyek lehetnek vajon azok a speciális, párkapcsolati pro- és kontrák, melyek egy embert a maradás vagy a kapcsolat elhagyása mellett győznek meg?

A vizsgálat első felében a kutatók többféle csoportba sorolható résztvevőket kértek fel az anonim kutatásban való közreműködésre, többek között olyanokat, akik éppen azon rágódtak, hogy szakítsanak-e vagy sem. A résztvevőknek nyitott végű kérdésekkel kellett válaszolniuk arra, hogy milyen érveket tudnak felhozni a kapcsolat sorsát illetően. A kutatók huszonhét különböző típusú érvet tudtak összegyűjteni a maradás, és huszonháromféle érvet a szakítás mellett. Ezeket a szempontokat kérdőív formájába illesztették, és egy további csoportnak adták oda kitöltésre ők házas vagy együtt járó párok voltak, akiknél felmerült a kapcsolat megszüntetésének lehetősége. Az együtt járó párok átlagosan 2, a házasok átlagosan 9 éve voltak együtt.

A leggyakrabban választott maradás melletti érvek a következők voltak: érzelmi intimitás megléte, kapcsolatba fektetett energia, elkötelezettség megélése. A legtöbbek számára a szakítás mellett a partner személyiségével való problémák, a bizalom sérülése, illetve a partner visszavonulása szóltak.

A szakítás melletti érvek hasonlóak voltak a házasok és az együtt járók csoportjában is. A maradás mellett szóló érvekben viszont némi különbséget tapasztaltak. Az együtt járó párok esetében a maradás melletti érvek inkább érzelmi alapúak voltak, mint a partner személyiségének kedvelhetősége, az érzelmi intimitás és a kapcsolat élvezeti értéke. A házasoknál ezzel szemben sokkal racionálisabb érvek állnak a kapcsolat folytatása mellett, mint a kapcsolatba fektetett energia, a családi felelősségek, a bizonytalanságtól való félelem és egyéb logisztikai akadályok.

Sokszor a racionális és érzelmi érvek egymással szemben állnak, ami megnehezíti a döntést.

A kutatók általánosságban is azt tapasztalták, hogy az emberek több mint fele ambivalenciát él meg a párkapcsolatában, és mind a kapcsolat mellett, mind ellene fel tudna hozni érveket. Minden párkapcsolatban vannak olyan értékek, melyek miatt érdemes a másikkal maradni, és lehetnek olyan problémák – amelyek, azok nagyságának, jelentőségének megélésétől függően – komoly akadályát jelenthetik annak, hogy a kapcsolat felhőtlenül folytatódhasson.

A szakításról való döntést többek között amiatt is nehéz lehet meghozni, mert sokszor egy kapcsolatra kívülről, objektíven ránézve látszanak olyan problémák, melyek megoldhatatlannak tűnnek. Például ha az egyik fél hosszú távon szeretne gyereket vállalni, a másik pedig egyáltalán nem, az egy feloldhatatlan konfliktusnak tűnik. Ilyenkor a környezet sokszor azt a visszajelzést adja, hogy érdemes lenne külön folytatnunk az útjainkat, értetlenül kérdezik: miért nem szakítasz vele? A kapcsolatban élve azonban számos olyan finom érzelmi tényező jelenik meg, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni egy ilyen döntés meghozatala során. A kutatás eredményeiből pedig az is látható, hogy minél több időt töltöttünk el a kapcsolatban, annál bonyolultabbá válik a döntéshozatal egyenlete.

A legtöbb ember a párválasztás során különböző elvárásokat és kizáró okokat határoz meg, melyeknek a potenciális partnereknek meg kell majd felelnie – és ezeket általában azonnal ki is hajítják az ablakon, amikor megismernek valakit és szerelmesek lesznek. Ezek azonban a későbbiek során újra felbukkanhatnak, és elkezdhetnek zavarni bennünket a másik félben és a kapcsolatban. Így – a rózsaszín ködöt ugyan kiélvezve, megélve, de – érdemes tudatosan is végiggondolnunk, mik azok a számunkra fontos területek, amikben nem szeretnénk később kompromisszumokat kötni, és melyek azok a területek, melyeket el tudunk engedni annak érdekében, hogy egy harmonikus együttélésben lehessünk partnerünkkel.

Párokkal való munka tapasztalata, hogy amennyiben egy kapcsolatban egyszer megvolt a tűz, az érzelmi kötődés, a szeretet, azt némi erőfeszítés árán ugyan, de újra feléleszthetjük, újra megtalálhatjuk magunkban az egymás iránti szeretetet. Ha azonban a pár tagjai között soha nem volt a kutatás által is hangsúlyozott érzelmi kötődés, intimitás, úgy nagyon nehéz feladatot veszünk a vállunkra, ha fenn akarunk tartani egy kapcsolatot.