Fájdalmas élettörténetek rácsok mögé zárva – tudósításunk Baráth Noémi Emőke előadásáról

Évente több ezer fiatalkorú követ el valamilyen bűncselekményt – kezdte előadását Baráth Noémi Emőke a XXII. Pszinapszison. Vannak, akik szerencsések, és csak próbaidőre bocsátást kapnak, de bizony vannak olyanok is, akiknek évekre magukra kell ölteni a „bv-s mákost”. Milyen közös jegyek fedezhetők fel a fiatalkorú bűnelkövetők élettörténeteiben? Egyáltalán milyen indíttatásból lép rá egy fiatal a bűn rögös útjára? Mekkora a szülő felelőssége ebben? Tudósításunk.

Baráth Emőke Noémi szociológus, kriminológus, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusz hallgatója. Előadása elején leszögezi, fontos tisztában lenni bizonyos alapfogalmakkal ahhoz, hogy kriminológiai témákban biztonsággal tudjunk tájékozódni.

Bűn, de mi is az?

Az előadó kiemeli, hogy elsőként talán érdemes megvizsgálni, hogy mit is értünk az alatt, hogy bűncselekmény. A törvény úgy fogalmaz, hogy ma Magyarországon az számít bűncselekménynek, ha valaki szándékosan vagy gondatlanul követ el valami olyasmit, ami másokat veszélyeztet. Ez a fogalom azonban rendkívül eltér térben is időben egyaránt. Egyrészt,

a történelem során sokat változott annak a „listának” a tartalma, hogy pontosan mi is számít törvénybe ütközőnek.

Másrészről az egyes országok mindig is eltértek és eltérnek még a mai napig is abban, hogy mit és hogyan szankcionálnak. Példaként lehetne felhozni a marihuána fogyasztását, ami Hollandiában legális, de hazánkban bűncselekménynek minősül.

A börtönre ítéltek közül sokan a „hírhedt” tököli börtönben töltik a büntetésüket.

Amikor egy „bocsi” már nem old meg mindent

A kriminológus felhívja a figyelmet arra, hogy beszédesek azok az adatok, amelyeket az Országos Rendőr-főkapitányság honlapjáról bárki elérhet. Ezek alapján, míg 2013-ban százezer felett volt a regisztrált bűnelkövetők száma, addig 2017-ben ez a szám már csak kilencvenkilencezer volt. Ebből a tavalyi évben nyolcezret követtek el fiatalkorúak, de mindössze csak tizenhetet kiskorúak, azaz tizennégy évnél fiatalabbak. Lassú csökkenés látható az éves adatok átnézése után, ám a szakember szerint ez még mindig sok.

Korábban a magyar büntetőtörvénykönyv tizennégy éves kortól számította a büntethetőséget. A jogszabályi változásoknak köszönhetően, 2013 júliusa óta egyes bűncselekmények esetében ez a kor már tizenkettő is lehet, például rablás és testi sértés esetében. Mit is jelent ez? Baráth Noémi Emőke kiemeli, hogy

már a tizenkettedik életévüket betöltötteket is előzetes letartóztatásba helyezhetik.

Ennek több oka is van. Egyrészt meggátolja az elrejtőzést és a bűnismétlést, másrészt pedig védi a nyomozást is attól, hogy esetleg befolyásolják az elkövetőt vagy éppen hogy ő befolyásolja a tanúkat, sértetteket.

Közös pontok

„Mindennap előzetesben vagyok, és látom, hogy több közös pont is van a fiatalkorú bűnözők életútjában” – meséli Baráth Noémi, aki előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézetében dolgozik. A szexuális bűnelkövetőkre általában igaz, hogy főleg elsőszülöttek és nem tervezett gyerekek. Az iskolából kimaradoznak és jellemző rájuk a kábítószerfogyasztás. A gyilkosságot elkövetőknél érdemes megkülönböztetni a szándékos, előre eltervezett gyilkosságot és a nem szándékos, gondatlanságból elkövetettet. Mindkettőre lehet jó pár példát találni, kezdve a bosszúvágy vezérelte gyilkosságtól, egészen egy buli utáni verekedésig, amely után az áldozat belehalt a sérüléseibe. Az előadó szerint sokan közülük másodszülöttek, és sokszor valamilyen tudatmódosító befolyása alatt követték el tettüket, így gyakran nem is emlékeznek arra.

A lopás miatt bíróság elé álló fiatalok nem ritkán fel sem fogják a tettük súlyát.

Az általában másodszülött gyerekek nem átlagos családi körülmények közt élnek. A kutatásokból kiderül, hogy az esetek többségében legalább az egyik szülő mostoha. Az ilyen bűncselekmény miatt elítélt fiatalok sok esetben azzal védekeznek, hogy nem is voltak erőszakosak, hisz „csak” elvettek valamit.

Az esetek többségében az anyák azok, akik a legvégsőkig kitartanak a bűnözők mellett.

Kié a felelősség?

Ki felelős azért, hogy sok fiatalnak már tizenhat éves korára meggyűlik a baja a törvénnyel? Az apa? Esetleg inkább az anya? Baráth Noémi úgy véli, mindenkinek megvan a maga felelőssége abban, ha ez bekövetkezik.

A fiatalok többsége hamar beismeri tettét, és nem próbál kibúvót találni. A szülők is általában belátják, hogy hibáztak. Ők azzal követhetik el a legnagyobb hibát, ha elhanyagolják a gyermekeiket. Ezzel meggátolják a társadalomba való beilleszkedésüket, így nem tudnak alkalmazkodni az egyetemes normákhoz. Másrészről fontos, hogy kialakuljon megfelelő szülő-gyerek kapcsolat egy családban, hisz azt a mintát viszi tovább egy gyermek a későbbi kapcsolataiba, amit otthon látott. Ez olyan esetekben okozhat problémát, amikor a szülő inkább barátként kezeli a gyermekét. A kriminológus szerint főleg az apa-fiú kapcsolat veszélyeztetett ebben a tekintetben. Természetesen a

fiataloknak is megvan a maga felelősségük, ha azon kapják őket, hogy vétettek a törvények ellen.

Sok elítélt fiatalnál megfigyelhető, hogy a baráti körük idősebbekből tevődik össze. Ők olyan dolgokra vehetik rá a kisebbeket, amik illegálisak, vagy amiket egyedül eszükbe sem jutna megcsinálni, úgymond csak igazodni akarnak a csoportnormához. Esetük azért is érdekes, mert sokszor nem is tudják, hogy bűnt követtek el. Nincsenek tisztában azzal, hogy mi számít még „gyermekcsínynek”, és mi az, amit már komoly szankciók követnek.

Az előadás végén az előadó elmondta, hogy ma Magyarországon kevés megfelelően kidolgozott prevenciós program van a fiatalok részére, ami a saját nyelvükön szólítaná meg őket. Szerinte óriási szükség lenne ennek a kidolgozására, amihez a különböző külföldi minták jó alapot adhatnának. „A nagyon apró cselekedetekből is lehetnek olyan tettek, amelyek a szabadságunkba kerülhetnek” – zárta előadását a kriminológus.