„Az agyunkkal el kell hitetni, hogy valami már megtörtént” – tudósításunk a MET sportpszichológiai konferenciájáról

Egy szűk alkalmazott pszichológiai terület, mégis rengeteg specifikus témakör. Négy különböző, de ugyanannyira felkészült előadó. Kevés hazai szakirodalom, emellett megannyi egyéni sportolói történet. Alig pár órát töltöttünk a Magyar Edzők Társaságának (MET) sportpszichológiai konferenciáján, mégis egy egész félévnyi információval távoztunk róla.

A konferencia kezdetén Kopf Károly, a MET titkára elmesélte tapasztalatát a sportpszichológia fejlődésével kapcsolatban. Meglátása szerint az 50-es évekig tiltott tudományként kezelték, majd jöttek azok a szakemberek, akik nem értettek a sporthoz. Aztán egyes sportolók próbálták elsajátítani a pszichológiai alapokat, azonban ehhez nem volt affinitásuk. Végül kiemelte, hogy dr. Lénárt Ágotának köszönhetően mára egyre több megfelelő sportpszichológus segíti a magyar sport eredményességét. Ezt a légkört – az edzői közösség háláját Lénárt és a sportpszichológusok felé – végig éreztük a konferencia során. A közel teli teremben a résztvevők végig néma figyelemmel és érdeklődéssel kísérték a Testnevelési Egyetem Sportpszichológiai Tanszékén dolgozó szakembereinek előadásait.

Gyömbér Noémi előadása

A szakma szempontjából igencsak pozitív felütéssel kezdett az előadó. Beszámolt a sportpszichológusok megkeresésének növekvő számáról, a sportolók, szülők és edzők felőli nyitottságról, illetve arról, hogy ma már kevesebbeknek ciki ezt a fajta segítséget igénybe venni. Örömmel mesélt arról, hogy

15-16 éves sportolók maguktól jelzik igényüket a mentális felkészítésre.

Kiemelte a hazai szakirodalom bővülését és a minőségi szakemberek számának növekedését. Rámutatott arra − a főként edzőkből álló közönségnek −, hogy egy sportpszichológus ugyanannyira fontos része a felkészítő teamnek, mint az edző, a csapatorvos, a gyúró vagy épp a dietetikus. A pszichológiai munka szempontjából hangsúlyozta az alapok fiatalkorban történő elsajátítását, illetve azt, hogy a szakember is kapjon visszajelzést a munkájával kapcsolatban. Gyömbér szerint létezik a „terápiás mézeshetek” jelensége, amikor minden szuperül működik, a sportolónál kiugró fejlődés figyelhető meg, azonban úgy véli, ezután kezdődik az igazi munka – mikor a sportoló rájön, hogy neki is dolgoznia kell. Érintette a flow, a stressz, a szorongás, az önbizalom témakörét is, amelyekről korábbi cikkeinkben részletesen olvashattok.

Gyömbér Noémi a sportpszichológia alapjai mellett új fogalmakkal ismertette meg a közönséget.

Ezután – a klasszikus témákon túltekintve – bevezette a mentális állóképesség (mental toughness) fogalmát, melynek alapjául a fizikai állóképességet jelölte meg. A fogalom meghatározása szerint ez egy olyan „veleszületett” vagy fejlesztett versenyelőny, amely hatékonyabb megküzdést biztosít nemcsak edzés- és versenyhelyzetben, hanem a mindennapokban is. Ennek révén a sportoló nyomás alatt is eltökélt, magabiztos és fókuszált marad, kiegyensúlyozottságát és következetességét megtartja. A mentális állóképesség négy pillére: [simple_tooltip content=’Arra figyelni, amit kontrollálni, befolyásolni tudunk.’]a kontroll[/simple_tooltip], [simple_tooltip content=’Céljaink elérése iránti elköteleződés, küzdelem a nehézségek ellenére is.’]az elköteleződés[/simple_tooltip], [simple_tooltip content=’A lehetséges problémák, nehézségek kihívásként tekintése, mely a fejlődést segíti elő.’]a kihívás[/simple_tooltip], [simple_tooltip content=’Önmagunkba vetett hit fenntartása a nehézségek ellenére is.’]és az önbizalom[/simple_tooltip].

Gyömbér Noémi bemutatta még az EET-t, az Elfogadás és Elköteleződés Terápiát. Ennek alapja a pszichés rugalmasság, illetve kognitív- és viselkedésterápiás módszerek. Lényege, hogy nehéz helyzetben észrevegyük, mi zajlik le bennünk, majd elfogadjuk belső élményeinket, és végül értékeinknek megfelelően cselekedjünk. A megszokott témákon kívüli szekcióban ugyancsak szóba került a mindset-elmélet: a rögzült és fejlődési szemlélet.

Kovács Krisztina pszichológus

A második prezentáció témája a szülő-gyerek-edző háromszög, az utánpótlássport sajátosságai voltak. Ebben a helyzetben minden fél felé vannak elvárások, amelyek sokszor távol vannak a realitástól.

A gyermekek oldalát vizsgálva, általa „marketingszöveg”-nek titulált gondolatokkal kezdett Kovács: miért is jó, ha a gyermek sportol? A kevesebb tévénézés mellett kiemelte a problémamegoldó készségek, a stresszmenedzsment, a konfliktuskezelés, az önértékelés, a kommunikációs képességek, illetve a szociális és családi kapcsolatok fejlődését. Ugyanakkor hátrányként nevezte meg a magas szintű állapotszorongást, az alacsony önértékelést, a maladaptív perfekcionizmust és a kiégést, melyek a korai versenyeztetés és specializáció hatására alakulhatnak ki. Ekkor az előadó beszámolt egy kutatásról, amely nem mutatott ki kapcsolatot a korai specializáció és az eredményesség között. Azaz a gyermeknek nem az a fontos, hogy hét évesen el tudjon dekázni 50-ig vagy bedobjon ötből öt büntetőt, hanem hogy játsszon valamit. A kiégésre nagyobb esély van abban az esetben, amikor korán elvesznek a játékos elemek a sportból, vagy a korai versenyeztetés által túl hamar növekszik az edzések és versenyek száma, valamint ezek tétje.

A képen: dr. Lénárt Ágota, Köpf Károly és Kovács Krisztina. Mindnyájan értékes gondolatokkal gazdagították a konferenciát.

Más mítoszokat is eloszlatott Kovács. Szerinte tévedés, hogy a tehetség hamar előtör. Kiválasztás helyett a fejlesztést tartja fontosnak, amely segít abban, hogy versenyzővé váljunk. Többek között beszámolt egy kutatásról, amely nem támasztja alá, hogy létezik tökéletes személyiségű sportoló. Továbbá az eredményesség és a személyiségvonások között sincs kapcsolat.

„Semmi sincs lelkileg erőteljesebb hatással a gyermekre, mint a szülő meg nem élt élete”

− kezdte a szülői rész bemutatását a szakember. Majd a szülők pálya melletti viselkedését vizsgáló kutatásokkal fűzte tovább a szülői ráhatás gondolatmentét. Ezekből kiemelnénk, hogy kutatások szerint a szülői kommunikáció egyharmada negatív tartalmú, és közel minden harmadik sportoló zavarónak véli ezt a viselkedést. Sok szülő mérgében kivonul a pályáról, mások bekiabálások formájában vezetik le indulataikat, míg vannak olyanok is, akik fizikai agressziót alkalmaznak. A szülők fele átél ehhez hasonlókat, miközben gyermekének „szurkol”, azonban a kutatások azt bizonyítják, hogy ez a düh egy óra után már nagyon kis százalékban marad csak fent. Ezek azért fontos adatok, mivel a szülő érzelemkezelése kihat a gyermek érzelemkezelésére.

A szülők hatása megnyilvánul még a gyermek önbecsülésében, motivációjában, perfekcionizmusában is, illetve az instrukciók befolyásolják az edzővel való kapcsolatát. A legnagyobb baj a szülő eredménycentrikussága és kritikus hozzáállása lehet, valamint a túlzott elvárások, amelyek az örömérzet csökkenéséhez és kiégéshez vezethetnek. Kovács Krisztina megoldása a szülők viselkedésére és információigényének kielégítésére a keretek tisztázás, szerződéskötés a szülővel vagy ezek érdekében etikai kódex kiállítása.

Az edzők részéről az egyik legfontosabb azt elérni, hogy a sportoló „ne arra fókuszáljon, mit kíván elérni, hanem arra, hogy miért és hogyan vesz részt a feladat teljesítésében” – véli Kovács. Prezentációja alapján a megfelelő út edzők számára a „double-goal coaching”, amelyben a fejlődés és az eredmény optimálisan viszonyul egymáshoz. Ez a szemlélet tanulásorientált, melyben a törekvés a fontos, a hibák pedig megengedettek.

Dr. Boda-Ujlaky Judit, egyetemi adjunktus a sportpszichológia módszereiről

A konferencia korábbi szakaszában is kaptunk betekintést bizonyos pszichológiai technikákba, azonban Boda-Ujlaky beszélt kimerítőbben a sportpszichológiai módszerekről. Elmondta, hogy ezek a technikák nem konkrétan a problémához nyúlnak, hanem megoldási lehetőségeket kínálnak. Ezért lehet fontos ezeket fiatalkorban elsajátítani, illetve több technikát is betanulni. Kiemelte, hogy a sportpszichológia sem képes csodatételre, a módszerek hatásához idő kell, de nem túl sok − egy teljes szezon alatt elsajátíthatók. Általában háromszor három hónapos periódusokban kell gondolkodni, ahol az első részben történik az oktatás, a második három hónap az elsajátításé, majd ezt követi a módszerek bevezetése a sportba. Ezután a különböző technikák kerültek előtérbe, mint a relaxáció, az imagináció, a belső beszéd, az autogén tréning vagy a célállítás. Illetve szó esett még a mentális versenytervek és felépülési tervek témaköréről. Ebben a fázisban fizikai és mentális célok kitűzése is fontos, ezek elérési útját kijelölni és kulcsszavakhoz rögzíteni. Terveket kell felállítani jó és rossz teljesítmény esetére is, mindig kell lennie legalább egy „A” és egy „B” tervnek.

Fontos minél több esetleges problémára felkészülNi,

de Boda-Ujlaky szerint közel sem lehetséges az összesre.

Az előadó úgy véli, hogy az edzőknek „nem pszichológusként, hanem mint mentális készségeket is tanító edzőként kell tevékenykednie, akinek, ha súlyos problémával találkozik, segítséget kell kérnie”.

A sportpszichológiai módszerek részletesebb bemutatását dr. Boda-Ujlaky Judit prezentálta.

Dr. Lénárt Ágota a mentális tréning fontosságáról

A konferencia záró előadásán Lénárt a közönség reakcióira és összetételére reagált elsőként. Megszólította a nagy számban jelenlevő küzdősportot képviselőket, és kiemelte, hogy számukra igazán fontos a mentális bemelegítés. Ugyanis, aki küzdősportolóként nincs ráfókuszálva a meccsre, azon fél pillanat alatt dobhatnak egyet, és mehet is haza. Majd kitért azokra az esetekre, amikor a verseny előtt szembesül a sportoló azzal, hogy ellenfele taktikát váltott, vagy valamilyen előzetesen be nem kalkulált változás történt. Ekkor a mentális tréningen is lehet, sőt kell is változtatni. Ez azonban csak akkor megvalósítható, ha megvan a megfelelő gyakorlottság. Az autóversenyző

Michelisz Norbert mentális tréningjeinek számát 2873-ig számolta a szakember

a közös munkájuk során. E magas gyakorlati szám az otthonosság és a nyugodtság érzését adja a sportolónak. Lénárt elmondása szerint ebben az esetben nincs agykérgi gátlás, viszont váratlan helyzetben a „butának” mondható limbikus rendszer működik, amely teljes gátlást is eredményezhet a sportolónál.

Az edzők pszichológiai jártasságának kérdésében csatlakozott kollégái véleményéhez: úgy gondolja, hogy az alapkészségeket az edző kezébe lehet adni. Az edző szerepe kapcsán beemelte Freund Tamás neurobiológus szavait, miszerint MR-rel kimutathatóan roncsolódik azon gyerekek agya, akiknek szidalmazás közben a személyiségét rombolják. Ugyancsak ebben a témában jegyezte meg, hogy egyes edzők szinte tiltják sportolóiknak a mentális tréninget verseny előtt, mondván attól belassulnak. Ez a gondolat téves, ugyanis a mentális tréning nem egyenlő a relaxációval, ugyanúgy lehet felpörgésre is használni. A mentális tréning használatában nagy egyéni különbségek vannak, hiszen van, aki verseny előtt közvetlenül csinálja, de van, aki egy héttel előtte befejezi a pszichológiai felkészülést, onnantól már csak pihen.

A TF Sportpszichológia Tanszékének vezetője szerint a fizikálisan alkalmas sportolók

nem tudnak eredményt elérni, ha mentálisan nem képzik magukat.

Ennek egyik eleme például a mentális hibajavítás, amely révén edzésszituációban egy pillanatnyi fókuszálással fejben javítható a hiba, és ezáltal nem válik begyakorolttá a rossz mozdulat. „A tett első lépése a fantáziálás” − állítja Lénárt. Véleménye szerint manapság igencsak nehéz információt nyerni a gyerekektől nemcsak szakemberként, hanem szülőként is. E képi szegénység okaként az okos eszközökkel és a TV előtt eltöltött idő növekedését találja. Úgy gondolja, hogy az olvasás serkenti a képzelőerőt, így a mentális felkészülést is segíti. Ugyancsak segíthetik ezt az okos kütyük is − ha már annyi időt töltenek velük a gyerekek, akkor ki kell használni ezeket a képi lehetőségeket és a különböző hasznos applikációkat.

Agyunkkal el kell hitetni, hogy valami már megtörtént. Enélkül egy sportpszichológiai módszer sem működik” − zárta előadását Lénárt. Mi azonban nem hitettük el agyunkkal előzetesen, hogy ilyen remek konferencián vehetünk majd részt. Így megannyi új szakmai, elméleti tudással és rengeteg érdekes történettel gazdagodva távoztunk a helyszínről.

Az előadás prezentációi elérhetőek itt.