A sportpszichológia szexi! – Tudósításunk Zágrábból, az ENYSSP sportpszichológiai konferenciájáról

A sportpszichológia nem alszik, sőt nagyon is él. Folyamatosan új kutatások, módszerek születnek. Idén Zágrábban rendezték meg a Fiatal Sportpszichológusok Európai Szövetségének (European Network of Young Specialists in Sport Psychology, ENYSSP) konferenciáját, ahova egy napra mi is ellátogattunk. Tudósításunk.

Gyönyörű tavasz van, amikor mindenki újult erőre kap. Nemcsak a nap melege tud fellelkesíteni bennünket, hanem egy sokoldalú konferencia is, ami a sportpszichológia jegyében telik. Április 26–28. között tartották az ENYSSP éves konferenciáját, amiről bátran mondhatjuk, hogy sokkal több mint az új eredmények bemutatása: előadások, workshopok, nyílt beszélgetések, elismert szakemberek és rengeteg kultúra találkozásának színhelye ez. A konferencia végére az eddiginél is elszántabbak lettünk, hogy a sportpszichológiát magas szinten művelhessük.

Nap mint nap rengeteg új kutatás születik, melyekről nagy nevű szakemberektől hallhattunk. David Tod, a liverpooli egyetem kutatója a sportpszichológusok szakmai fejlődésérő, Anthony Papathomas, a loughborough-i egyetem oktatója a sportolói evészavarokról, Karin Moesch, a svéd sportszövetség sportpszichológusa pedig a sportban megjelenő mentális problémákról adott elő. Ám nemcsak az elméleti pszichológia, de a gyakorlati oldal is szerepet kapott a konferencián: a workshopokon betekintést nyerhettünk abba, hogyan alakíthatjuk sportpszichológusi, professzionális identitásunkat, miként alkalmazhatjuk a kognitív viselkedésterápia és a mindfulness elemeit, vagy dolgozhatunk a narratív pszichológiával.

A különböző konferenciák és találkozók nem csupán a kapcsolatépítésről szólnak, hanem a résztvevők bepillantást nyerhetnek egy-egy terület fejlődésébe, alakulásába, és el is tanulhatják az újonnan kialakuló módszereket.

A konferencia sokszínűségét a résztvevők is bizonyították, hiszen rengeteg helyről érkeztek: Anglia, Belgium, Finnország, Hollandia, Németország, Írország, Lengyelország, de még Dél-Korea sportpszichológusaival is beszélgethettünk, így a sportpszichológia nemzetközi helyzetére is nagyobb rálátásunk nyílt. Nemcsak az érdeklődő sportpszichológusok, a poszterszekció is bizonyította a konferencia nemzetköziségét. Többek között találkozhattunk brit kutatókkal, akik az edző-sportoló kapcsolatot vizsgálták junior korosztályú vegyes focicsapatoknál, azon szabályozás kapcsán, hogy az Egyesült Királyságban 2016 óta engedélyezett, hogy 18 éves korig a lány és fiú focisták együtt játszanak, versenyezzenek.

Továbblépve egy olasz kutatásról hallhattunk, melynek keretében autóversenyzők fiziológiás változásait vizsgálták, de a gyermeküket versenyezni látó szülők kardiovaszkuláris és emocionális változásainak mintázatáról is érdekes információkkal gazdagodhattunk horvát kutatók által. Számunkra természetesen a legkülönlegesebb a magyar poszter volt, melyen a magyar sportolók sportpszichológiához fűződő attitűdjét vizsgáló kutatásukat mutatták be. A vizsgálat még nem fejeződött be, de abban már most biztosak lehetünk, hogy ha a kutatásban alkalmazott attitűd-kérdőív megbízható lesz, nemcsak a kutatók, de a gyakorló sportpszichológusok is alkalmazni tudják majd! Hiszen gyakran előfordul, hogy sok sportolóval – például egy egész sportklubbal – kell dolgoznia a sportpszichológusnak, ebben a helyzetben pedig a játékosok nyitottságáról szóló információk segítségével még hatékonyabban tudnak majd együttműködni.

Élmények első kézből

Egy sportoló élményei, történetei nagyon sokatmondóak. Egy szakember eredményesen tudja fejleszteni a kliensét, ha a történetének elmesélési formáját és tartalmát elemzi.

Számít, mit és hogyan mondunk el

pszichológusunknak. Az élményeink elmesélési módjáról és annak jelentéstulajdonításának módjáról tanulhattunk Anthony Papthomas workshopján. Több nemzet együtt gondolkodott arról, hogy egy sportoló győzelmei, vereségei vagy sérülése hogyan változhatnak annak függvényében, hogyan mesélik el. A beszélgetés főbb mondandója az újrakeretezés volt: hogy hogyan alakítható át a kudarc élménye pozitívabb tartalommá, és miként lehet egy vereségben tanulság. A megfelelő módszerekkel, segítséggel megtalálhatjuk a sportoló mondandójában azokat a jegyeket, ami által rájöhet, hogyan küzdjön meg az élményeivel és mit kezdhet a továbbiakban ezekkel a tapasztalatokkal. Egy negatív élmény akár a sportkarrier végét is jelentheti. Fontos, hogy ez inkább táplálja a tüzet, mint kioltsa. A történeteink újraértelmezésével rávilágíthatunk arra, miként tudunk erőt gyűjteni, tanulni a múltból, hogy az a jövőt pozitív irányba sodorja.

Az absztrakt, elvont fogalmakat, mint a motiváció, koncentráció vagy mindfulness, rajzok segítségével vizualizálhatjuk.

A komolyabb téma után könnyedebb másfél óra következett: Yara Rietdijk holland sportpszichológus workshopján előbb elsajátítottuk a rajzolás alapjait. Először pontokkal, egyenesekkel és görbékkel kezdtük, majd a körök, háromszögek és négyszögek következtek. Aztán kezdődhetett az alkotás! Ezekkel az alakzatokkal szinte bármit le lehet rajzolni – nem az a fontos, hogy művészi alkotást hozzunk létre, hanem

hogy a rajzoknak üzenete legyen.

Ez az a momentum, ami a sportpszichológiai munkát is segítheti: az absztrakt, elvont fogalmakat, mint a motiváció, koncentráció vagy mindfulness, rajzok segítségével vizualizálhatjuk, megérthetjük és ezáltal hatékonyabbá válhat a sportolóval való együttműködés.

Ugyan csak egy napot töltöttünk a konferencián, mégis rengeteg élménnyel, tudással és tapasztalattal gazdagodtunk, amit bizonyít az is, hogy ha minden előadásról, workshopról és poszterről beszámolnánk, cikkünk pár perces olvasnivaló helyett pár órássá változna.