Ha jeleket akarsz, akkor minden jel – a rólunk szóló történet

Mindenki egy történettel érkezik erre a világra, amelynek csak egy része a sajátja. Magunkkal hozzuk őseink, felmenőink történeteit is, amelyek generációról generációra szövik át életünket. A mesemondás csak a modern korban számít gyermekműfajnak, korábban végigkísérte az ember életét. Szinte minden élethelyzetnek van egy mesebeli párja, az itt ábrázolt jelenetek és történések pedig lehetőséget teremtenek, hogy átrendezzük saját belső világunkat. Számtalan megoldás és stratégia tárul elénk a mesék világán keresztül, ahonnan kellő nyitottsággal csak ki kell választanunk a nekünk szólót.

A mesék lényege Boldizsár Ildikó meseterapeuta szerint nem a fantasztikus elemek és csodák sorozata, hanem a rend. Az élet rendje, amely olyan közhelyesnek tűnő elemekből áll, mint maga az emberi élet: a férfi és női minőség, hogy mit jelent szülőnek lenni, méltósággal viselni egy betegség vagy tragédia súlyát, harcolni, szeretni, megöregedni és meghalni.

A dolgok megszokott menetének felbomlása, a kizökkent idő azonban feszültséget teremt, a rend helyreállítása pedig a főhős feladata. A mesék mondandója segít rávilágítani életünk aktuális kérdéseinek megoldására. A történet belső újradolgozása segítségével a megteremtett fantáziaképek hozzájárulnak vágyaink, céljaink és leendő élettervünk kialakításához (Kádár, 2012). Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a mesék terápiás alkalmazása is, hiszen a segítséget kérő személy is a megbomlott egyensúly miatt érkezik. A megfelelő mesén keresztül pedig egy más szemszögből, leegyszerűsítve találhat rá saját megoldására.

Végzet vagy szabad akarat

Sokan feltettük már magunknak a kérdést, ahogyan Eric Berne (1997), az ötvenes évek elismert pszichológusa is:

vajon meghatározott a sorsunk, előre megírt sorskönyvünk rabságában kell élnünk,

vagy lehetőségünk van levetni a rosszul rögzült sémákat és szabaddá válni?

Berne úgy vélte, az ember kész forgatókönyvvel jön a világra, attól függően, milyen családba születik, milyen körülmények közé várják, milyen nevet kap és így tovább. Sorsunk alakulása kiskorunktól fogva kódolva van a tudattalanunkban, ezt a láthatatlan programot pedig Berne sorskönyvnek nevezte. Szerinte minden ráismerés, „aha-élmény” az elszakadást jelképezi az előre megírt, sokszor önsorsrontó csapásiránytól.

Életmese

A feszültséget, kiegyensúlyozatlanság érzését keltő történetek beindítják a fantáziánkat. A megoldásra irányuló erőfeszítéseink előhívják azokat a sajátos történetalkotási módokat, melyekkel magyarázni igyekszünk az eseményeket, kipótolni a hiányzó réseket. Ezekben a résekben pedig mi magunk vagyunk a habarcs, saját magunkat szőjük bele a cselekménybe. Azok a történetek ragadnak meg minket leginkább, amelyek szereplőjével azonosulni tudunk, mert rezonálnak aktuális vagy múltbéli érzéseinkkel, élményeinkkel (Bruner, 1986 in Nyitrai, 2010). Magunkon is megfigyelhetjük, hogy bizonyos témákra vagy motívumokra való fokozott érzékenységünk sokszor személyes vonatkozásból, különösen annak megoldatlanságából ered.

Kulturális lenyomat a mesékben

A legtöbb kultúra mozgatórugója, magja legjobban a meséiben, mondáiban ragadható meg. A mesemondás szimbólumokba bújtatva hatékonyan támogatja a kultúrába való belenövést, a szociális szerepek megismerését és a nemi identitás formálódását is.

A fejlődés sohasem áll meg, a tanulás folyamata életünk végéig folyamatosan új kihívások elé állít minket (Erikson, 1950). Ez félelmetesnek tűnhet, különösen a nehezebb periódusokban. Ám ha arra gondolunk, elődeink is hasonló kihívásokkal néztek szembe, máris nem érezzük úgy, hogy „nincs a teremtésben vesztes, csak én”.

Egy anyagból vagyunk gyúrva, osztozunk egymás érzéseiben.

Erre a gondolatra épül Jung (1997) kollektív tudattalanjának elképzelése is. Ez a szint nem a személyes tapasztalatokból táplálkozik, hanem velünk született, általános természetű. Olyan tartalmakat és magatartásmódokat rejt magában, amelyek mindenkinél ugyanazok. Jung megfigyelte, hogy az egyetemes irodalom történetei, a mítoszok és mondák jól körülírható témái valamilyen formában az emberek életében is megjelennek. Ezeket a kollektív tudattalanból eredő, egyetemes motívumokat nevezte archetípusnak, amelynek a jelentése őskép. Életünket jelképek erdejében éljük, a különböző képek és a hozzájuk tapadó sokrétű jelentés sokszor beszédesebb a puszta szavaknál. Akárcsak a fantáziák és álmok, univerzális szimbólumrendszerüknek köszönhetően a mesék is egy nyelvet beszélnek.

 A hős útja

Életünk során számtalanszor találjuk szembe magunkat külső és belső sárkányainkkal. A külvilág kihívásai mellett saját félelmeink, szorongásaink és indulataink is próbára tesznek bennünket. Azonban minden egyes kihívás és kiállt próba a fejlődés szolgálatában áll, személyiségünk egyre gazdagodik. Bizonyos események többszöri, de mindig magasabb szinten történő ismétlése addig fokozza a feszültséget, amíg a cselekmény el nem éri a tetőpontot, amikor rendszerint bekövetkezik az átalakulás (Boldizsár, 1997).

A siker kulcsa egy új rend létrejötte, amelyet gyakran szimbolikus vándorút előz meg. Az útra kelés sürgető késztetésként jelentkezik, és hirtelen szakítja ki a főhőst megszokott közegéből. A határon élés állapota gyakran kihívásokkal és próbatételekkel nehezített. Megfigyelhető azonban különböző segítő kísérők jelenléte vagy a főhős mindaddig ismeretlen természetfeletti képességei, melyek a növekvő önismeretre reflektálnak.

A történet vége rendszerint a hazatérés, visszaérkezés a kezdeti állapotba, de már egy új, bölcsebb és érettebb minőségben. Hasonlóan, mint amikor egy hosszú utazást követően hazaérkezünk, de ez mégsem ugyanaz az otthon, amit magunk mögött hagytunk. Valahogy minden olyan idegen, nem találjuk benne a helyünket. Aztán rádöbbenünk, hogy mi magunk vagyunk az, ami megváltozott. Az emberi élet körforgása mulandóságba rejtett állandóság. Az élet végén élményekkel, tudással és tapasztalattal megrakodva érkezünk vissza oda, ahonnan indultunk.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bettelheim B. (1985): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat Kiadó, Budapest.

Boldizsár I.(2010) : Meseterápia. Magvető Kiadó

Eric Berne (1997): Sorskönyv, Budapest, Háttér

Jung C. G. (1997): Emlékek, álmok, gondolatok, Budapest: Európa

Kádár A. (2012): Mesepszichológia. Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Kulcslyuk Kiadó, Szekszárd.

Nyitrai Á. (2010): Mesékből sarjadó kompetenciáink, Kapocs IX. évf. 2.

Erikson E. (1950): Childhood and Society