Mi boldogít jobban: a pénz vagy a genetika?

Mi a boldogság? Hogyan érhetjük el? Milyen módon lehetnénk még boldogabbak? Ezek a kérdések bizonyára sok embert foglalkoztatnak. A könyvesboltok polcai rogyásig tele vannak az életvezetési tanácsadással foglalkozó könyvekkel, és a legtöbb célja ugyanaz: boldogságra, kiegyensúlyozott életvitelre és alapvetően az élet megkönnyítését szolgáló technikákra igyekszik tanítani az olvasót. Mit is jelent a boldogság tudományos értelemben? Cikkünkből kiderül.

Tudományos értelemben véve a boldogság a pozitív érzelmi állapotok gyakori jelenlétét, illetve a negatív érzelmek relatív hiányát jelenti (Diener, Diener és Diener, 1995). A pozitív pszichológia két legkiemelkedőbb és a tudományra legnagyobb hatást gyakorló alakja Martin Seligman és a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály. Többek között az ő nevükhöz fűződik a pozitív pszichológia központi témájának megfogalmazása is. Bár a pozitív érzelmek kutatása hosszú időn át méltatlanul kevés figyelmet kapott a negatív érzelmek kutatásával szemben, elérkezett az idő, hogy a pozitív érzelmek lelki egészségre gyakorolt hatása is a figyelem középpontjába kerüljön.

Mitől függ a boldogság?

Egy negyven országot felölelő nemzetközi mintán végzett kutatásban azt találták, hogy boldogságunk nem függ az objektív egészségi állapotunktól, azonban szubjektív egészségi állapotunkkal kapcsolatot mutat (Dienes, Lucas és Oishi, 2002). Ez alapján elmondható, hogy az

a mód, ahogyan az emberek a valóságot észlelik, sokkal fontosabb,

mint ahogyan objektíven a saját körülményeiket megítélik. Így saját magunk tudjuk befolyásolni aktuális jóllétünket, boldogságérzetünket és -szintünket, és jelentős mértékben javítani tudjuk pozitív gondolkodással és hozzáállással az egészségügyi állapotunkat is. Mindez elérése azonban sok gyakorlást és valójában élethosszig tartó idő- és energiaráfordítást igényel. Ugyanis az évek múlásával a pozitív érzelmek átélésének gyakorisága csökkenni látszik.

Barbara Fredrickson napjaink egyik legkiemelkedőbb pozitív pszichológia kutató vizsgálatai azt igazolták, hogy azok az emberek, akik pozitív érzelmi állapotban voltak, jobb intellektuális teljesítményről számoltak be, míg aktuális tanulási képességeik is feljavultak. A pozitív érzelmek átélése nemcsak önmagunkra, de környezetünkre is hatással van. Kifejeződésük előidézi a másik személyben, hogy ő szintén pozitív érzelmeket éljen át a velünk való interakció során.

Boldogságérzetünket növelhetjük a társas kapcsolataink felelevenítésével is.

Mi a döntő: az elért javak vagy a genetika?

A boldogság „torta-modellje” Sonja Lyubomirsky (2008) nevéhez fűződik, aki összefoglalta és empirikus kutatásokkal felfedte a boldogságunkért felelős, a boldogság kialakulásában szerepet játszó tényezőket. Modelljében a legnagyobb részt, ötven százalékot a boldogság genetikai meghatározottsága tesz ki, tehát bármilyen meglepő, a boldogságszintünk legjelentősebb mértékben genetikailag bennünk kódolt. Eredményeit ikerkutatások által és longitudinális kutatásokkal is igazolta. A következő meghatározó tényező azon szándékos cselekvések gyakorisága, amelyeket a pozitív érzések gyakori megélése érdekében teszünk. Ez magába foglalja azokat a cselekvéseket, amelyeket a saját magunk jólléte és boldogsága érdekében viszünk véghez, de azokat is, amelyeket másokért teszünk, ahogy másokkal viselkedünk. Mindez negyven százalékban határozza meg a boldogságszintünket.  Végül pedig

mindössze tíz százalékban játszik szerepet az élethelyzetünk

a boldogságunk befolyásolásában. Sem az anyagi jóllét, sem a különösebb életkörülmények nem képesek nagymértékben biztosítani számunkra a kiegyensúlyozottan magas boldogságszintet – derül ki a kutatásokból.

Boldogságfokozó technikák

Lyubomirsky (2008) szerint ha van is titka a boldogságnak, akkor az abban rejlik, hogy mindenki igyekezzen a számára megfelelő boldogságfokozó technikát választani, hiszen mindenkinek másra lehet szüksége. Hogyan legyünk boldogok? – Életünk átalakításának újai tudományos megközelítésben című könyvében számos boldogságfokozó gyakorlatot és azok elsajátításának technikáját írja le (a teljesség igénye nélkül: a hála, az optimizmus gyakorlása, a rágódás és a társas összehasonlítás kerülése, a jó cselekedetek gyakorlása, a kapcsolatok ápolása, a megbocsátás, a jelentudatosság stb…) és azt javasolja, hogy lehetőségeink szerint igyekezzünk magunkra szabni a választott technikát, és végezzük azt heti rendszerességgel. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ha egy idő után unalmassá válna a technika alkalmazása, akkor érezzük magunkat szabadnak a változtatásra, átfogalmazásra, vagy esetleg választhatunk egy másik gyakorlatot is.

 

Felhasznált szakirodalom:


Diener, E., Lucas, R. E., & Oishi, S. (2002). Subjective well-being. Handbook of positive psychology, 63-73.

Fredrickson, B. L. (2002): Positive emotions. In: Snyder, C. R; Lopez, S. J. (szerk.).  Handbook of Positive Psychology. New York, Oxford University Press, 120-134.

Lyubomirsky, S. (2008). Hogyan legyünk boldogok?-életünk átalakításának újai tudományos megközelítésben. Ursus Libris Bt; Budapest.