„Rossz testbe született a lelkem” – interjú egy transznemű lánnyal

Mára a világ kinyílt számunkra. Pár kattintással olyan cikkekhez és irodalmakhoz juthatunk hozzá, amelyeket néhány évtizede csak kitartó kutatómunka árán szerezhettünk volna meg a könyvtárban. Mégis, vannak témák, amelyekről még a mai napig is csak keveset tudunk. Ilyen a transzneműség is. Interjúalanyom magas, barna hajú, elmondása szerint a férfiak megfordulnak utána az utcán. Ám nem volt mindig ilyen könnyű dolga! Olvassátok el interjúnkat, és bepillantást nyerhettek abba, hogyan is jut el egy transznemű lány az első felismeréstől odáig, hogy jogilag is nőnek mondhassa magát!

Először is tisztázzuk, mit jelent az, hogy valaki transznemű?

Röviden arról van szó, hogy a transznemű emberek – legyen szó, akár férfiról, akár nőről –rossz testbe születnek. A helyzet tehát az, hogy ezek a személyek nem tudnak azonosulni azzal a nemmel, amivel születnek. Persze fontos, hogy amennyiben ez bekövetkezik, nem egyik pillanatról a másikra válik valakiből nő vagy férfi. Ez egy hosszas, sok nehézséggel tarkított folyamat.

Önnél mikor jelentkeztek az első jelek?

Nagyjából az óvoda első éveiben, azaz olyan három-négyéves lehettem.

Miben nyilvánult meg az, hogy „más volt, mint a többiek”?

Egy egészen könnyű példát mondok: inkább babáztam, mint hogy versenyautókkal játsszak, vagy például otthon női ruhákat akartam hordani, és ki akartam próbálni édesanyám sminkkészletét.

Gondolom akkor a szülei is már gyanakodtak, hogy valami nincsen rendben. Milyen segítséget kaptak?

Amikor az óvónők észlelték ezeket a jeleket, akkor ők azt tanácsolták a szüleimnek, hogy keressünk fel egy gyermekpszichológust. A szüleim kezdetben azt gondolták, hogy meleg vagyok, ám a szakember megállapította, hogy valószínű transznemű vagyok.

Ön mit gondol, kijelenthető ez ilyen fiatalon?

Ugyan nem vagyok szakember, de én már nagyon korán éreztem, hogy rossz testbe születtem. Sokaknak azonban idő kell, hogy ez kiforrjon. Az első jelekből még nem feltétlen vonható le egyértelmű következtetés. Persze már jelzésértékű, ha a „tünetek” nem csak rövid ideig, hanem tartósan jelentkeznek, és szerintem vannak jelek, amikből a szülőknek is feltűnhet, hogy itt mondjuk nem arról van szó, hogy meleg a gyermekem, hanem hogy nem érzi jól magát a testében. Természetesen én azt tanácsolnám, hogy ha bármi ilyet észlelnek a szülők, érdemes felkeresni egy szakembert.

A támogató környezet hiánya és az ebből fakadó lelki teher miatt sok transznemű vet véget önkezűleg az életének.

A szülei hogyan fogadták el ezt az új helyzetet?

Nagyon hálás vagyok nekik, mert mindig mindenben támogattak. Sokaknál az okozza a legnagyobb gondot, hogy pont a szeretteik előtt nem tudnak „coming outolni”. Hála az égnek, nekem ezzel szerencsére nem volt gondom.

Vissza tud emlékezni, hogy mikor érezte magát először igazán nőnek?

A tévhittel ellentétben, már jóval a hormonkezelés megkezdése előtt, olyan tizenhárom-tizennégy éves koromban. A családom támogatásának köszönhetően nagyon sok dologban elkezdhettem kibontakoztatni a női énemet. Női ruhákat viseltem, megtanultam sminkelni és megnövesztettem a hajamat.

Külsőleg nőként öltözködött, de a papírjai még a régiek voltak. Mi a menete annak, hogy valaki jogilag is nővé váljon?

Először is fontos, hogy annak, aki ilyenre vállalkozik, be kell töltenie a tizennyolcadik életévét ahhoz, hogy elkezdhesse ezt a hosszadalmas procedúrát. A folyamat részeként több szakembernek is meg kell vizsgálnia a pácienst, hogy valóban arról van-e szó, hogy az illető transznemű. Ezt egy pszichiáter és egy pszichológus végzi el, több alkalommal is. Ezt követően egy általános urológiai vizsgálat következik, és csak ezek után lehet kérvényezni a nem és névváltoztatást, valamint előkészíteni a szükséges hormonkezelést és a nemi átalakító műtéteket.

Akinek bővebben tájékozódna a transzneműségről, annak szívből ajánljuk a Transvanillia Egyesület honlapját: www.transvanillia.hu

Jól sejtem, hogy itt még nincs vége?

Nincs bizony. Amennyiben ugye megvannak a szükséges szakértői vélemények, be kell nyújtani egy kérvényt a Kormányhivatalnak, ahol többek között ki kell választani a leendő nevet. Általában ezeket a papírokat hatvan-kilencven nap között szokták elbírálni. Ezt követően jön egy újabb hosszadalmas procedúra, ami a korábbi iratok és dokumentumok megújításával jár, gondolok itt a bizonyítványokra, bankkártyára, TB kártyára, tulajdonképpen minden hivatalos iratra.

Mit gondol, mennyit tudnak a magyar emberek a transzneműekről?

Az a személyes tapasztalatom, hogy nagyon nagy kavarodás van a fejekben a fogalmakat illetően. Sokan összekeverik a transzneműeket a transzvesztitákkal és a crossdresserekkel. Az utóbbiak abban különböznek a transzneműektől, hogy ugyan nőként/férfiként öltözködnek, de ez nem terjed ki a nemi identitásukra és a tapasztalat szerint a szexuális orientációjukra sem.

Mit üzenne azoknak, akik még „nem bújtak elő”?

Legfőképpen azt, hogy nem másoknak kell megfelelni, hanem önmagadnak. Merj tenni és ténylegesen is tegyél annak érdekében, hogy azzá válj, akivé szeretnél. Természetesen ehhez nagyon sok támogatás kell a család és a barátok részéről. Muszáj megemlítenem, hogy szülőként nem ciki segítséget kérni. Ezzel tudunk a legtöbbet segíteni a gyermekünknek.

A témához kapcsolódó további cikkünk itt olvasható.