Az vagy, amit megeszel? – Hogyan irányíthatja reggelink a társas viselkedésünket?

Egyértelműen divatját éli manapság az egészséges életmód, sokak szerint a 21. század az egészségfüggőség korszaka. Talán soha nem volt még ennyi tudatos életmódot folytató ember. Egyre többen kezdenek rendszeres sportolásba, egyre többen foglalkoznak azzal, miből mennyit esznek, és egyre többen fordítanak figyelmet testük jelzéseire is. Ezek ellenére mégis kevesen gondolnák, hogy a megfelelő és kiegyensúlyozott táplálkozás fontossága túlmutat a fizikai előnyökön és szociális életünkre is hatással lehet.  

Egy tavaly megjelent tanulmány eredményei szerint erős kapcsolat van az étkezéssel bevitt makrotápanyagok (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) összetétele, ezek testi, biokémiai hatásai, illetve szociális döntéseink között. Német kutatók két vizsgálatot összefoglaló tanulmányukban tették fel a kérdés, hogy a reggeli étkezéssel bevitt tápanyag összetétele valóban írányíthatja-e a szociális viselkedést?

A jelenség, hogy az elfogyasztott étel összetétele befolyásolja a viselkedésünket, valódi biológiai alapokkal rendelkezik.

A makrotápanyagok kalóriát és energiát biztosító tápanyagok. A különböző ételek különböző tápanyagösszetétellel rendelkeznek, amik eltérő biokémiai folyamatokat indítanak el, ezek pedig a neurotranszmitter-rendszeren keresztül nemcsak az alapszintű agyi folyamatokra, de a magasabb szintű kognícióra is hatással lehetnek. A makrotápanyagokban található neutrális aminosavak, mint például a triozin módosítják az endokrin jeleket. A fehérjedús étkezésről már korábban is bebizonyították, hogy megváltoztatja a vérben a tirozin szintet, míg a szénhidrátdús táplálkozás a triptofán szintjét növeli. Ezek az említett neutrális aminosavak (tirozin, triptofán) közvetlen kapcsolatban állnak a neurotranszmitter-rendszerrel. Míg a tirozin a dopamin szintet, a triptofán a szterotonin szintet növeli.

Szociális viselkedésünk és az ételek

Társas döntéseink (pl. segítségnyújtás, büntetésről való döntés, bizalom) különösen érzékenyek a testi változásokra, legyen az a hormonális vagy a neurotranszmitter-rendszerben bekövetkező hatás. Korábbi szelektív farmakológiával élő kutatások, például a vér glükóz szintjének manipulálásával vagy fehérjék hozzáadásával már igazolták, hogy a metabolikus paraméterek valóban megváltoztathatóak külső beavatkozással. Az itt bemutatott német kutatás azonban arra kereste a választ, hogy ez a változás elérhető-e csupán a normál reggeli étkezés arányainak megváltoztatásával.

Bizonyítva! De hogyan?

A tanulmány két egymást követő, egymásra épülő kutatás alapján következtet az eredményekre. Az első kutatásban a vizsgálati személyek normál, saját szokásaiknak megfelelő reggelijének makrotápanyag-összetételét vizsgálták, majd ezalapján osztották őket magas szénhidrát/fehérje arányú, illetve alacsony szénhidrát-/fehérjearányú csoportokra. Ezután pedig normától eltérő viselkedés esetében kellett döntést hozniuk annak elutasításáról, illetve büntetés kiróvásáról. A második vizsgálatban már jobban kontrollált körülmények között, tudatosan befolyásolták a reggeli tápanyag összetételét, és ellenőrizték a metabolikus paramétereket a szociális döntéshozatali feladatok végzése közbe. Minden vizsgálati személyt két feltételben mértek, különböző napokon, magas szénhirát/fehérje, illetve alacsony szénhidrát-/fehérjetartalmú reggelik esetében.

Az első vizsgálat eredményei szignifikáns különbséget mutattak a két csoport között az igazságtalan helyzet visszautasításának arányában. Míg a magas szénhidrát/fehérjearányú étkezést végző emberek 53 százalékban utasították el és büntették a normától eltérő viselkedést, az alacsony szénhidrát-/fehérjetartalmú reggelit elfogyasztó csoport között ez az érték ugyanennél a feladatnál csupán 24 százalék volt. Emellett pozitív együttjárást mutattak ki a szénhidrát-/fehérjearány és az elért pontszám között, tehát a pontszámok arányosan változtak a bevitt tápanyag függvényében. Fontos megjegyezni, hogy a két csoportba sorolt alanyok sem életkorban, sem BMI-ben, sem a reggelire bevitt összesített kalóriatartalom értékében nem tértek el, így valószínűsíthető, hogy ezek a tényezők nem befolyásolhatták az eredményeket.

A vizsgálat azonban mégis számos ponton megkérdőjelezhető. Limitációként sorolható fel például a vizsgálati személyek csoportba sorolása, az hogy az alanyokat nem önmagukhoz hasonlították, illetve a reggelik lehetséges sokfélesége is. Ezért a második kutatást már sokkal kontrolláltabb körülmények között, randomizált és autokontrollos (az alanyokat önmagukhoz hasonlítják) kísérleti dizájnban végezték. Az eddig is említett egyeztetések mellett még az aktuális hangulatot, személyiségjegyeket és az anyagcsere folyamatokat is kontrollálták. A vizsgálati személyeknek előre megszabott étrend szerint kellett étkezniük, két különböző napon magas, illetve később alacsony szénhidrát-/fehérjearányú étkezéssel, természetesen a való életben is előforduló arányoknak megfelelően. Az első kutatás eredményei alapján vártaknak megfelelően itt is bizonyítani tudták a magas szénhidrát-/fehérjearányú étkezés triptofánt növelő, illetve tirozint csökkentő hatását. Valamint az anyagcsere-vizsgálatoknak köszönhetően kimutatták, hogy a vér glükózkoncentrációja is szinifikánsan magasabb volt a magas szénhidrát-/fehérjearányú étkezés esetében, azonban a reggeli utáni glükózarány visszaesése is meredekebb, tehát gyorsabb volt ebben a csoportban.

Mit jelentenek az eredmények?

Az eredmények szerint tehát elítélőbbek és szigorúabbak vagyunk a normasértésekkel szemben a nap folyamán, ha magas szénhidrát-/fehérjearányú reggelit fogyasztunk. A fehérjedús reggeli tehát pozitívan hathat a neurotranszmitter-rendszerre és ezáltal a magasabb rendű kognitív funkciókra is. A banánban például nagy arányban található triptofán, ami a már korábban elmített szterotonin növelő hatása miatt hozzájárul boldogságérzetünk kialakulásához. A megfelelő összetételű és kiegyensúlyozott táplálkozás tehát nem csak a fizikai jóllét elérésében játszik fontos szerepet, hanem személyközi kapcsolatainkra, társas viselkedésünkre is befolyással lehet.

Hormonrendszerünk változásaira is tudatosan odafigyelünk, miért ne tehetnénk ezt a neurotranszmitter-rendszerrel is?

Amennyiben valóban beszélhetünk táplálkozás által vezérelt kognitív modulációról, úgy nemcsak a hétköznapi életünkben, hanem akár korházi kezelésekben, a rehabilitációban, patológiák tüneteinek enyhítésében is kihasználhatnánk a különböző tápanyag összetételű ételek biokémiai hatásait.

Érdekesség: mit is kellett enniük a kutatásban szereplőknek?

Magas szénhidrát-/fehérjetartalmú reggeli: 88 g teljes kiőrlésű kenyér, 20 g sonka, 5 g krémsajt, 30 g eper-lekvár, 130 ml tej, 200 ml almalé, 110 ml víz, 225 g banán és 225 g alma.

Alacsony szénhidrát-/fehérjetartalmú reggeli : 70 g napraforgómag kenyér, 70 g teljes kiőrlésű kenyér, 40 g sonka, 30 g krémsajt, 40 g camembert, 240 ml tej, 200 ml víz, 250 ml joghurt és 120 g banán.

Mindkét reggeli kalóriamennyisége megegyezett (850 kcal).

 

Felhasznált szakirodalom:


Strang, S., Hoeber, C., Uhl, O., Koletzko, B., Münte, T. F., Lehnert, H., … Park, S. Q. (2017). Impact of nutrition on social decision making. Proceedings of the National Academy of Sciences, 114(25), 6510–6514. https://doi.org/10.1073/pnas.1620245114