Mesterséges intelligencia, nemi erőszak, biszexualitás – változik a világ?

Május 10-én, immár második alkalommal szervezett konferenciát az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszék és a Mindset Politikai Pszichológia. A Változó világ, változó társadalom című hallgatói konferencia célja az alap- és mesterszakos képzésben résztvevők elméleti és empirikus kutatásainak ismertetése volt, mellyel reflektálni tudunk a társadalmi változásokra. Az első szekció a „Csoportok és előítéletek” témáját járta körbe. Tudósításunk. Első rész.

Szükség lesz-e pszichológusokra a „robotok korában”?

Ujhelyi Adrienn, az ELTE PPK szociálpszichológusa nyitó előadásában a mesterséges intelligencia (MI) és a pszichológia kapcsolatát járta körbe. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gépi tudat a távoli jövő és a science fiction világ témája. Ám elég csak Sirire, Alexára vagy az önvezető autókra gondolnunk és be kell látnunk, hogy valójában

már rég együtt élünk a mesterséges intelligenciával.

A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor érünk el a szingularitás korába? A jövőkutatásban szingularitásnak nevezik azt a lehetséges eseményt, amikor az önfejlesztő gépek elérik és meghaladják az emberi intelligenciát. Hogy mit kezd egymással az emberiség és a transzhumán intelligencia, arról a Terminátor apokaliptikus víziójától a szimbiotikus metaintelligenciává olvadásig széles spektrumon mozognak a szakértők elképzelései.

2015 januárjában a téma kiemelkedő kutatói nyílt levelet tettek közzé a mesterséges intelligenciáról, olyan neves aláírókkal mint Stephen Hawking vagy Elon Musk. Ebben elismerik az MI-ben rejlő lehetőségek pozitív társadalmi hatását, ugyanakkor felhívják a figyelmet a lehetséges buktatókra és annak veszélyére, hogy olyan dolgot teremtünk, amit nem vagyunk képesek kontrollálni. Ujhelyi kitért rá, hogy a nyílt levélben hangsúlyozottan foglalkoznak a pszichológia szerepével. Eszerint alapvetően kettős feladatot láthat el a „robotok korában”. Először is az emberi oldal felkészítését az együttélésre. Idetartoznak az olyan ergonómiai szempontok, mint a robotok vagy programok kinézetének humánbaráttá alakítása, illetve az olyan lehetséges előítéletek kezelése, mint amilyen a szingularitástól való szorongás lehet. Ugyanakkor a pszichológia szerepe talán még ennél is fontosabb konkrétan az MI-vel kapcsolatban. A harmonikus együttélés alapfeltétele, hogy a mesterséges intelligencia az emberi értékeket elfogadja és magáénak vallja. Ehhez pedig első körben magát az emberi tudat működését kell minél jobban megismernünk.

A blokk négy diákelőadója a csoportok és az egyén konfliktusa köré szervezte kutatását, melyekből az előítéletekről, nemi sztereotípiákról és a csoportdinamikai változásokról kaphattunk interdiszciplináris ízelítőt.

Okos fiúk és aranyos lányok

Sulyok Rozi a társadalmi nemről alkotott sztereotípiák kialakulását vizsgálta kisgyermekkorban. A biológiai nemmel ellentétben a társadalmi nem egy pszichológiai terminus. A társadalom, amiben élünk, hatással van ránk. Meghatározza az elvárásainkat, hogy egy adott nemű embernek hogyan kellene viselkednie, beszélnie, öltözködnie. Ráadásul a

kulturális közegünk meghatározza a nemi előítéleteinket

is. Bár gyakran ártatlannak tűnnek a nemi sztereotípiák, mint minden előítéletnek, ennek is vannak a negatív hatásai. Hagyományosnak mondható sztereotípia, hogy a lányok eleve gyengébbek a természettudományi tárgyakban, mint a matek vagy a fizika, de cserébe kedvesebbek. A kutatás öt- és hétéveseknél vizsgálta a sztereotípiák megjelenését. A gyerekeknek ismeretlen nők és férfiak fényképe közül kellett kiválasztaniuk, hogy kit tartanak „nagyon nagyon okosnak” és kit olyannak, aki „nagyon jól ismeri fel az érzéseket”. Míg a fiúknál mindkét kérdésben megjelent a saját-nem preferencia, addig a lányok már ötéves kortól szignifikánsan többször választottak fiúkat „nagyon okosnak”. Mindez főként annak fényében elgondolkodtató, hogy a sztereotípia szorongás önbeteljesítő jóslatként, valóban okozhat teljesítménybeli különbségeket.

Nemi erőszak – kinek a hibája?

Az elmúlt egy évben több szexuális zaklatással és erőszakkal kapcsolatos ügy napvilágra került és bejárta a világsajtót. Me Too mozgalom ide vagy oda, újra és újra megjelennek olyan hangok, akik ilyenkor az áldozat felelősségét firtatják. Bakondi Flóra kutatásában a nemi erőszak megítélését és az áldozathibáztatás jelenségét vizsgálta. Számos tényező befolyásolja az ítéletünket. Az igazságos világba vetett hitünk (Lerner, 1980) miatt szeretnénk bízni benne, hogy mindenki azt kapja, ami jár neki, hiszen ezzel fenntartjuk az illuzórikus kontroll érzését. Utólagosan túlbecsüljük a megtörtént események valószínűségét (Fischoff, 1975), és egy egyébként atipikus történés kapcsán is az az érzésünk, hogy „tudhatta volna”. Az ezekhez hasonló gondolkozási torzításaink következtében

önkéntelenül is felelősséget helyezünk az áldozatra.

A kutatás azt járta körbe, hogy mennyire befolyásolják ítéletünket az elkövető és az áldozat személyiségére és viszonyára utaló körülmények. Az eredmények alapján felelősebbnek tartjuk az elszenvedőt, ha nem felel meg a nemi normáknak, tehát egy bártáncosként dolgozó nőt kevésbé látunk áldozatnak, mint egy kétgyermekes anyukát. Ugyanilyen hatást figyelhetünk meg, ha az áldozat alkoholt fogyasztott vagy ismerte az elkövetőt. Az áldozathibáztatás leveszi a társadalom válláról a felelősséget, könnyebben nézünk tükörbe. Az, hogy nem azzal foglalkozunk, ami valójában történt, hanem a körülményekkel, alapvető attribúciós hiba.

Változó emlékek és biszexualitás

Bár a szexuális identitás kutatás jelenleg felkapott terület,

a biszexualitáshoz még mindig számos sztereotípia kötődik.

Alexandrov Anna kutatásában biszexuális nők saját témáit és szempontjait mérte fel, hogy új aspektusként bevezesse a róluk szóló szakmai diskurzusba. Olyan nőkkel készített interjúkat, akik mind fa érfiakhoz, mind a nőkhöz vonzódnak. Ezekből az interjúkból az interpretatív fenomenológiai analízis (IPA) eszköztára segítségével emelte ki a több interjún keresztülívelő motívumokat. A meginterjúvolt személyek olyan társadalmi környezetben nőttek fel, ahol a heteroszexualitást tekintjük alapértelmezettnek. Ez a háttér szolgáltatta számukra azt az értelmezési keretet, amelyben elhelyezték saját élményeiket. Amikor pedig az értelmezési keret a heteroszexualitásuk megkérdőjelezésével együtt megváltozott, ez magával vonta régi, gyakran gyerekkori emlékek más megvilágításba kerülését is. „Egyszer csak így bepattant a fejemben” – fogalmazott az egyik résztvevő. A gyermek- és fiatalkori emlékek utólagos átértékelésének motívuma arra utal, hogy a szexuális identitás kontextusfüggő lehet, és az egyén szexualitásának értelmezésében szerepet játszhatnak a nemi elvárások. A kutatás érvként szolgálhat amellett, hogy ezeknek a társadalmi szerepeknek az azonosításában és hiteles elemzésében elengedhetetlen lépés, hogy az érintetteket a jelenleginél jobban bevonják a tudományos vizsgálat fogalmainak megalkotásába.

Sporttal a kirekesztés ellen

A sport nemcsak egészséges időtöltésként értelmezhető, de

személyiség és közösségformáló ereje is lehet.

Takács Borbála kutatásában egy VIII. kerületi iskolában tartott sportfoglalkozás-sorozat hatásait vizsgálta. A vizsgált osztályok etnikai összetétele a magyarországi átlaghoz képest meghatározottan összetettebb volt. Roma és nem roma gyerekek, fiúk és lányok vegyesen vettek részt a kutatásban. A testnevelés órák keretében tartott 11-13 éves gyerekeknek külön foglalkozásokat, amik alapvetően ismerkedős, valamint szociális kompetencia és énképfejlesztő játékokból tevődtek össze. A kéthetes sportfoglalkozás hatására csökkent a különböző társadalmi csoportokkal szembeni előítéletek gyakorisága, miközben határozottan pozitív irányba alakultak a csoportdinamikai folyamatok. Az ellenkező nem megítélésében nem történt illusztrálható változás, s a gyerekek pszicho-szociális fejlődésében sem mutatkozott növekedés. Ez utóbbihoz azonban hozzá tartozik, hogy az autokratikusból demokratikusba való váltás hosszabb folyamatot igényelhet. A biztató eredmények fényében érdemes lehet a kezdeményezést akár hosszabb távon vagy intenzívebb formában kipróbálni.