A sportpszichológus a lélek edzője – tudósítás a májusi pécsi Pszicho-Kávéházról

Májusi Pszicho-Kávéházunk vendége Pálvölgyi Ágnes sport szakpszichológus volt, aki Sportpszichológia – a mentális felkészülés hatalma címmel tartott előadást a Reggeliben. Hogyan lehet fejleszteni a koncentrációs képességet sportolás közben? Mit tehetünk a teljesítményt aláaknázó szorongás csökkentése érdekében? Kik is azok a sportszülők? Az előadásban többek között ezek a kérdések voltak terítéken.

Pálvölgyi Ágnes igen otthonosan mozog a sport világában, hiszen pszichológusi pályáját megelőzően versenyszerűen teniszezett, majd egy évtizeden keresztül edzői feladatokat is ellátott. Jól tudja és vallja is, hogy egy sportoló életében a fizikai felkészültség és a technikai tudás mellett mennyire elengedhetetlen a mentális felkészülés is a sikeres teljesítmény érdekében.

„A sportoló is ember”

A figyelmi és koncentrációs képességek fejlesztése elengedhetetlen egy sportoló életben. Előadónk a koncentrációs képesség sérülékenységét két olimpikon példájával illusztrálta, akiknek „elég volt egy pillanatnyi kihagyás a koncentrációjukban”, ami az olimpiai bajnoki cím elvesztésébe került. A sportpszichológiában gyakran emlegetett példatörténet, Matthew D. Emmons amerikai sportlövő története, aki a 2004-es athéni olimpián az utolsó lövés előtt nem kevéssel vezettet társai előtt, azonban az utolsó lövésnél figyelme annyira beszűkült, hogy saját táblája helyett a mellette lévő ellenfél tábláját találta el. De nem kell olyan messzire mennünk, hogy találkozhassunk ilyen történetekkel, hiszen hasonló esett meg hazánk világ-, Európa és többszörös olimpiai bajnok párbajtörvívójával, Imre Gézával is, aki a 2016-os rioi olimpián a döntőben végig vezetett, azonban a párbaj végén ellenfelének sikerült átvennie a vezetést és megszereznie az aranyérmet. Imre Géza később azt nyilatkozta, hogy „Sajnos volt egy pillanat 14-10-nél, hogy úgy gondoltam, meglehet. Egy pillanatra csak átfutott az agyamon, nem gondoltam túl, de lehet ennek sem szabadott volna bekövetkeznie.” Ez volt az a pillanatnyi kihagyás a koncentrációban, ami eldöntötte az eredményt. A sportpszichológia egyik fontos feladata, hogy ezekre a helyzetekre felkészítse a sportolókat és megoldásokat, technikákat javasoljon.

A teljesítményszorongás

Pálvölgyi Ágnes saját bevallása szerint, maga is szorongó sportoló volt, akinek „olykor jól jött volna egy sportpszichológus”. Elmondta, hogy sok sportoló érkezik hozzá különböző szorongásos panaszokkal, melyek az elvárt teljesítmény okozta nyomás hatására alakulnak ki. Vannak, akik teljesítményük mindössze tíz százalékát tudják kihozni magukból versenyen, emiatt kérnek segítséget. A teljesítménynek azonban lehetnek súlyosabb szomatikus tünetei is, mint a hányinger, a hányás, ami egy verseny előtt igen kellemetlen helyzetet teremt a sportoló számára.

A sportolók sokszor vannak téthelyzetben. Nemcsak versenyek során kell teljesíteniük, edzések alkalmával is sok olyan helyzettel kell szembenézniük egyszerre, ami rendkívül nagy nyomást gyakorolhat rájuk, így befolyásolva teljesítményüket. Ezt a szorongást még tovább fokozhatja az a teljesítmény nyomás, melyet a szövetségnek, klubnak vagy a szponzornak való megfelelési vágy okoz. Mit lehet vajon tenni a teljesítményszorongás csökkentése érdekében?

Mentális felkészülési technikák

Előadónk három mentális felkészülési technikát mutatott be, melyet a sportolók nagy sikerrel alkalmaznak teljesítményük növelése érdekében. Ezen technikák elsajátításában fontos szerepet játszik a sportpszichológus. A belső beszéd vagy a részcélok felállítása például egy olyan technika, mely arra ösztönzi a sportolót, hogy egy-egy kisebb kiszabott cél elérésével közelebb kerüljön a „kockás zászlóhoz”. Ez jól alkalmazható például iskolások körében is, amikor Cooper futás közben nem a tizenkettedik perc végét várják, hanem „a következő fáig még elfutok” stratégiát alkalmazzák. A relaxációs technikák a sportoló mentális és fizikai regenerálódásához járulnak hozzá, hiszen amellett, hogy segítenek a szorongás csökkentésében, hatásukra a tejsav is gyorsabban szívódik fel az izmokban. Ezt a technikát gyakran használják például edzőtáborokban. A harmadik technikát pedig Alonso példáján keresztül ismerhettük meg, aki

csukott szemmel, kormánnyal a kezében képes volt 0,01-es eltéréssel szimulálni egy pályát. E technika sikerességét egyébként egy óriásműlesiklóval végzett kutatás során igazolták, aki megtanulta és lejátszotta fejben egy versenypályája kanyarjait. Megfigyelhető volt, hogy

a kanyarok elképzelése közben ugyanazok az izmok aktiválódtak, amik valójában is igénybe vannak véve.

A mentális trénig – a fejben való edzés – tehát az izom-ideg koordinációt fejleszti, így növelve a teljesítményt.

Edző és/vagy szülő?

Sportszülőknek nevezzük azokat a szülőket, akik saját, meg nem valósított álmukat a sportoló gyermekük elért eredményein, sikerein keresztül élik meg. Pálvölgyi Ágnes egy amerikai tornászlány, Keri Strugg történetén keresztül mutatta be a sportszülőség fogalmát, aki az 1996-os atlantai olimpián beszakadt bokaszalaggal szerzett aranyérmet csapatának. A videót néma csend követte, és előadónk nyitva hagyta a kérdést:

Vajon meddig tudunk elmenni álmaink eléréséhez? Mitől függ, hogy mire képes az emberi szervezet?

Szülőként mi engedtük-e volna ugrani a lányunkat sérült bokával? A sportszülőt az különbözteti meg a többi sportoló gyermek, fiatal szülőjétől, hogy ő engedné még egyet ugrani gyermekét.

Pálvölgyi Ágnes elmondása szerint Magyarországon a sportpszichológia inkább a teljesítményfokozással foglalkozik. Az előadás során azonban betekintést nyerhettünk és megbizonyosodhattunk arról, hogy mennyire nemcsak erről szól ez a tudományterület. A sportoló is szoronghat, a sportolónak is lehetnek rossz döntései, a sportoló is lehet fáradt, hisz a sportoló is ember. A sportpszichológusnak pedig egyik fontos feladata, hogy emlékeztesse erre a sportolót.