Pszichológus Szemmel – hangverseny a Dél-Alföldön

Számos, a pszichológia által is vizsgált tényre és érdekességre hívja fel a figyelmet a zene világa. Elvitathatatlan hatása van a mindennapjainkra nézve, és azt is tapasztaljuk, hogy nem csak a legdivatosabb irányzatok ragadják meg az emberek figyelmét. Szívesen vizsgáljuk nemcsak a régi idők klasszikus műveit, de a kortárs klasszikus zene kedvelői is szép számmal vannak a környezetünkben. Szeged mint a dél-alföldi régió kulturális központja megannyi lehetőséget kínál a kikapcsolódásra, így azoknak is kedvez, akik a zenében ezt a műfajt kedvelik. A Mindset szegedi sejtje ezúttal a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadását hallgatta meg, melynek a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont. A tapasztalataink azt mutatják, hogy nemcsak minőségi szórakozást jelentenek az ilyen programok, de a psziché szempontjából is gazdagodhatunk általuk. Élményanalízisünk.

A zenével és a hangokkal való kapcsolatunk egyidős az emberiséggel. Ha az egyén szintjén vizsgálódunk, arról is beszélhetünk, hogy már a születés előtt összeköttetésbe kerülünk a hangokkal, zajokkal. Ezek befolyásolhatják az agy fejlődését magzati korban, illetve számos állatfaj zenei mintázatok segítségével kommunikál, használva a kódolás, ritmusok és dallamok, hangszínek összetevőit. A zene tehát univerzális fogalom a maga nemében, nemcsak egy, a hangok által létrejött mintázat, de ennek dekódolásához szükséges egy fogadó fél is. A feldolgozó ágens jelen esetben maga az ember, aki a Gestalt-pszichológia elveinek megfelelően képes a zenét magasabb szinten értelmezni. A mintázatok és dallamok nem egyszerűen jelentés nélküli rezgések, érzéseket is keltenek bennünk, befolyásolnak minket, ugyanakkor kollektív szinten a szociális közeg alakulására is hatással vannak. A zene a személyiségünkhöz kapcsolódik, a történelmünk fontos pillanataihoz is kötődik. Hazai viszonylatban pedig a zenetanulás módszertanának egyik nagy alakja, Kodály Zoltán hozott létre olyan világhírű metódust, ami új perspektívában ábrázolja a hangokhoz, zenéhez fűződő magasabb szintű megértést.

A különböző korok különböző zenei irányzatokat vonultatnak fel, mégis van egyfajta közös megegyezés arra vonatkozóan, hogy mit nevezünk klasszikus zenének vagy komolyzenének és könnyűzenének. Számos tévhit is kapcsolódik ezekhez a felosztásokhoz, és a pszichológia fejlődése is hozzájárult néhány téves információ társadalmi szintű megragadásához. Ám ettől függetlenül az élvezeti értékéből nem veszít egyik műfaj sem. Például a sokat emlegetett Mozart-effektust egyértelműen még nem bizonyította semmilyen tudományos igényű kutatás a pszichológia területén, de a köznyelv is előhuzaloz minket akkor, amikor a „komolyzene” kifejezést halljuk. A komolyzene nem értékelhető elsősorban komolyabbnak, mint bármilyen más stílus, és a zenei terminológia sem ad erre vonatkozóan egyértelmű ajánlást. A zenéről való gondolkodás tehát már ott elkezdődik, hogy hogyan nevezzük nevén, ennek oka pedig a nyelv és a gondolkodás szoros, közös fejlődésében keresendő.

Amint végiglapozzuk a Szegedi Szimfonikus Zenekar által kiadott programfüzetet, javarészt a hagyományos hangszerelésű, klasszikus zenével találkozhatunk, melyeknek felépítése eltér a könnyűzenétől:

egyszerre több ember, több hangszer és egy karmester valóban komoly munkája

hozza el számunkra azt a hatást, amelynek a végén katarzisban tör ki a közönség. A pszichológia arra is rámutatott az elmúlt években, hogy ez a fajta, már-már emberfeletti összehangoltság a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjainak agyhullám-mintázatát olyan módon befolyásolhatja, hogy azok egy EEG mérés során is nagyon hasonló jeleket bocsátanának ki. Persze mindezt akkor, ha felhelyeznénk rájuk egy agyhullámok mérésére alkalmas készüléket. Amikor pedig azt látjuk kívülről, hogy a zenészek testi jelei is egyszerre változnak, azt gondolhatjuk, hogy a zenekar valóban egy egésszé válik.

Tapasztalati úton szerzett élmény

Az általunk meghallgatott előadás a Fricsay bérlet hatodik és egyben záró előadása volt, mely során két 19. századi zeneszerző, Édouard Lalo és Ottorino Respighi darabjait hallgathattuk meg. A válogatás számos európai ország hangulatát és stílusát ötvözte: Lalo ugyanis spanyol származású, de Franciaországban nőtt fel, míg az olasz Respighi Róma fenyői című darabja mintha a város teljesen más aspektusait ragadná meg.

Lalo egyik leghíresebb művét, a Spanyol szimfóniát játszotta a Zenekar, mely egy öt tételből álló hegedűverseny. A dinamikus hangzású darab nem csupán a korabeli Párizsban, de napjainkban is gyakran játszott, közkedvelt mű, melynek meghallgatása közben áthatóan érezhető a spanyol virtus és tánc, a szenvedély és néhol a monumentalitás is. Lenyűgöző volt figyelni, ahogy a zenekar tagjai előadtak. Természetesen a korábban említett, ugyanakkor a zenészek számára megterhelő fizikai és pszichés változásokat a néző jobbára csak elképzelni tudja, de látni az izzadság cseppeket a homlokukon, figyelni az apró rezdüléseket, ahogy egymásra és a karmesterre figyelnek, hallgatni ahogy a szóló hegedű hangja néhol váltakozott a zenekarral, néhol virtuozitásával vezette azt. Ez egy embert próbáló folyamat.

A látvány még színesebbé, különlegesebbé teszi az élményt is, hiszen otthon a fotelban ülve sokszor nem tudjuk elképzelni a zenészek befektetett energiáit és azok látható megnyilvánulását. Ezzel mondhatni szinte előhuzalozták a soron következő Respighi darabokat, melyek impresszionista stílusa kifejezetten egy-egy pillanat megragadására, bemutatására épül. A psziché szempontjából ezt úgy is felfoghatjuk, hogy kevésbé az analitikus oldalunkra van elsődleges hatással a bemutatott mű. A Naplemente egy szerelem történetét meséli el, mely tragédiába, halálba csap át, az érzelmek egész skáláját felvonultatva. A darabot Shelley egy verse ihlette, melynek olaszra fordított szövegét Francesca Provvisionato, mezzoszoprán operaénekesnő énekelte. Annak ellenére, hogy a dallam olasz nyelven csendült fel, végig érzékelhető volt a történet hangulata, a feszültség szinte tapintható volt az előadás bizonyos pontjain, melyet az énekesnő kifejező előadásmódja is megerősített. Az utolsó darab, a Róma fenyői a város egy-egy jellegzetes fáját a középpontba állítva mutatja be az olasz főváros utcáinak hangulatát, különböző napszakokban. Van köztük forgalmas utcakép gyerekekkel és madarakkal, de ködös hajnali táj is, melyek mind másképp hatnak, de ugyanúgy megragadják a hallgatóságot.

Egy ilyen előadás ideális a klasszikus zenével éppen csak ismerkedőknek, hiszen az impresszionizmus egy fontos eleme volt, ez pedig kifejezetten arra épül, hogy erőteljesen legyen képes átadni pillanatnyi érzeteket, hangulatokat, melyet így a kevésbé képzett fül is megért. Kezdőknek és haladóknak is érdemes lehet a kezükbe venni a Hangolót, mely a Szegedi Szimfonikus Zenekar hírlevele. Ebben az aktuális műsorok rövid ismertetését találjuk, amely útmutatás lehet arra vonatkozóan, hogy mire figyeljünk, mi az aktuális darab háttértörténete, ezen felül pedig az előadóművészeket is közelebb hozza a közönséghez rövid bemutatásuk által. A legjobb tanács azonban, hogy igyekezzünk figyelni a mű rezdüléseit, megérteni és átvenni a hangulatot, amit szavak helyett a zenekar egy másik univerzális módon, a dallammal közvetít számunkra. Az viszont, hogy a megismerésnek melyik módját választjuk, egyénenként eltérő lehet, a Gestalt-pszichológia alapelveinek viszont a fordítottja is igaz: az egészleges benyomás mögött álló részletek külön megfigyelése ugyancsak új élményt nyújthat.

A klasszikus zene örök. Ezt a Szegedi Szimfonikus Zenekar is hitelesen adja át a közönségnek. Ajánljuk a következő szezont is mindazoknak, akik kedvelik a klasszikus zenét, valamint azoknak is, akik eddig még nem vettek részt ilyen típusú rendezvényen, ugyanis az ember pszichés „finomhangolását” is elősegíti az, ha egyszerre több hangszert próbálunk külön-külön vagy közösen értelmezni.

Élményanalízis

[simple_tooltip content=’Bevonódás a tevékenységbe, a fókuszunk önmagunkra és az adott tevékenységre irányul.’]Flow[/simple_tooltip] – 5/5

Egyértelműen a legmagasabb pontot kapja, ugyanis a klasszikus zene hangszerelése, a karmester és a zenészek munkája már csak a látvány szintjén is elbűvöli az embert. Nehéz nem a hatása alá kerülni annak, ahogy a dallam megragadja az ember érzékeit és gondolatait.

[simple_tooltip content=’Egy élmény milyen mértékben képes minket fizikailag
aktivizálni, érzelmeinkre hatást gyakorolni, gondolatainkat lekötni.’]Intenzitás[/simple_tooltip] –
 5/4

Természetesen a klasszikus zenének is vannak hosszabb, elnyújtott tételei, amik az intenzitási görbét alacsonyabban tartják, azonban a darabok struktúrájának tervezésekor általában figyelnek erre, a gyors és lassú tételek váltakozásával tartják fent a figyelmet. Sokan arra hivatkoznak, hogy a klasszikus zene roppant unalmas és emiatt kevésbé élvezhető. Ezt a meglátást szeretnénk cáfolni, ugyanis az intenzitása és a flow élménye is kifejezetten magas.

[simple_tooltip content=’Az élmény minden mástól különböző, kivételes,
sajátos jellegű, újszerű.’]Különlegesség[/simple_tooltip] –
5/3

Az általunk meghallgatott zeneművek különlegességét nehéz úgy meghatározni, hogy nem szakmai szempontok alapján vizsgálódunk, ezért a néző – főleg aki első ízben tapasztal ilyen rendezvényt –, azt gondolhatja, hogy nagyon hasonlóak a már ismert zeneművekhez. Természetesen ez a hatás más műfajokban is megjelenik, de szeretnénk kiemelni, hogy a klasszikus zene – általában maga a zene – különlegességét részben az adja, ahogy az adott a pillanatban, mikor halljuk, mit vált ki belőlünk.

[simple_tooltip content=’Különböző ingerek által kiváltott jelenség, mely hatására egy kreatív, gondolatébresztő folyamat veszi kezdetét.’]Inspiráció[/simple_tooltip] – 5/3

A klasszikus zene inspiráló hatása eltér a képzőművészetek által kiváltott hatástól, inkább a zenemű által megtapasztalt hangulat az, amely a hangversenyterem elhagyása után is hat a hallgatóságra. Hogy mennyire ragadja meg az egyént, természetesen változó lehet.

[simple_tooltip content=’Az élmény közösségi jellege, amely közelebb vihet
minket azokhoz, akikkel együtt végezzük.’]Megoszthatóság[/simple_tooltip] –
5/2

A könnyűzenei koncertélményekkel ellentétben a klasszikus zenei koncertek hallgatását inkább személyes, már-már intim élménynek tekintenénk. A zene mindenkinek mást jelent, szavakba önteni is nehéz, így megoszthatósága alacsonyabb, melyet intenzitása és a flow élmény ellensúlyoz. Maga a flow alapvetően is egy nagyon személyes és sokszor magunkba fordulással, a világ kizárásával járó élmény, mely egyúttal csökkenti annak megoszthatóságát. Ez az élvezeti értékéből természetesen nem vesz el.

Összegezve, azoknak ajánljuk, akik:

  • Szegeden vagy Szegedhez közel élnek,
  • szeretnék megismerni a klasszikus zene ezen formáját,
  • kedvelik a mindig változatos és magas igényességgel előadott és összeállított programokat.

Köszönjük a részvételi lehetőséget a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak és a Szegedi Nemzeti Színháznak!

Holczer Adrienn és Kazinczi Csaba

•••

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.