Pszichológus Szemmel – egy zenekarról, akik nem hagyják, hogy a régi idők értékei feledésbe merüljenek

„A Postmodern Jukebox nem egy zenekar, ez egy életérzés.” Scott Bradlee formációjában nem létezik olyan, hogy lehetetlen, a kreativitás nem ismer határokat. Különleges show-elemekkel tarkított fellépéseikkel, kijelenthetjük, hogy nem egy koncerten, hanem egy előadáson, egy show-n veszünk részt. Élményanalízisünk.

A Postmodern Jukebox-ot (PMJ) Scott Bradlee alapította New Yorkban 2011-ben. A zenekar a mai modern populáris számokat dolgozza fel klasszikus stílusokban, mint a 1920–30-as évekbeli jazz és swing. Nem áll tőlük távol azonban a soul, a blues vagy a folk stílus sem, sőt még sorozatok és filmek főcímdalait is feldolgozzák. Nincs állandó felállás, nagyon sok tehetséges zenészből és énekesből áll a formáció, azt lehet mondani, hogy egy nagy család, akik egy-egy produkció erejéig állnak össze. Az első koncertjüket 2014-ben adták Torontóban, azelőtt csak Youtube-on adták ki feldolgozásaikat. Jelenleg világszerte adnak koncerteket, köztük a Papp László Budapest Sportarénában is, ahol teltház fogadta őket.

A koncert után készült kép. Forrás: pmjofficial

 Mi lehet a sikerük titka?

A populáris számok jó alapanyagnak mondhatóak, mert nagy nézettségnek örvendenek, úgymond elvégzik a munka piszkos részét. Aki az eredeti híres slágereket is kedveli, az gyakran kíváncsi a feldolgozásukra is. Aki pedig magát a jazzes stílust szereti, lehet hogy csak a PMJ-s verziót fogja ismerni, de ennek köszönhetően az eredetit is megkedveli. Ez egy előnyös körforgás. Egy számunkra új zene befogadása akkor lesz a legsikeresebb, ha

ellát minket az újdonság élményével, azonban a korábbi mintázataink közé be tudjuk helyezni azt.

A koncerten felcsendülő ismerős dallamok megmosolyogtatják az embert, mert esetleg ismerheti az eredeti számot, ezzel teljesül az ismerősség feltétele. Azonban egy teljesen más stílusban hallhatja, így az újdonságélmény is. Ezen kívül, az emberre jellemző a múltba vágyódás, és a nosztalgiázás jelensége. A show-k pedig abszolút hordoznak magukkal nosztalgikus hangulatot is. Így a „rossz korba született emberek” a PMJ által megteremtett univerzumban tényleg az 1900-as években érezhetik magukat.

Miért van szükségünk alternatívára a popularitással szemben?

Az embernek alapvető igénye van arra, hogy tartozzon valamilyen csoporthoz. Az önértékelésünket is ezek alapján a csoportok alapján származtatjuk, és akár a PMJ iránti rajongás is képezhet egy ilyen csoportot.

Idővel ez az identitásunk részévé válik,

és ha ellátogatunk egy koncertre, akkor azokkal az emberekkel találkozhatunk, akik szintén szeretik őket. Máris tartozunk egy csoporthoz. Ám kísérletek alapján az emberek nem szeretnek túl nagy csoportokhoz tartozni (esetünkben a populáris zenét kedvelőkhöz), mert elvésznek benne. Túl kicsi csoporthoz se jó tartozni, mert ha túl kevés ember vagy akár egymagunk képezünk egy csoportot, akkor nem elégítődik ki a valahová tartozás igényünk. Így a közepes méretű csoportok az ideálisak, ahol van sok csoporttársunk, de kellően egyedinek érezhetjük magunkat (ilyen a PMJ). Ha különbözni szeretnénk az átlagtól, és már csak elvből sem hallgatjuk az elhíresült számokat, mert „mindenki más is azt hallgatja”, egy jó alternatíva lehet a PMJ.

Élményanalízis

Flow – 5/5
A koncert alatt teljesen kizártuk a külvilágot, s kicsit kiszakadhattunk a mindennapokból. A felcsendülő harmóniák és az extrém magas kiénekelt hangok által kiváltott extázis közeli állapot teljesen magával ragadta a közönséget. Ráadásul a konferanszié hölgy sokat beszélt a közönséghez, ezáltal még inkább bevonódva érezhettük magunkat.

Intenzitás – 5/4
A koncert ülőkoncert volt, s így is teljes mértékben élvezhető, de ahhoz, hogy az ember igazán átélhesse az élményt a legszívesebben táncra perdült volna közben. Ezen az érzésen kívül megható és érzelmes pillanatok részesei is lehettünk, ami nagy hatással volt ránk.

Különlegesség – 5/5
Azt lehet mondani, hogy nem egy szokványos koncertben volt részünk, hanem egy komplett, felépített műsorszámban. Voltak összekötő elemek a számok között, táncos elemek, a dekorációról és a korhű ruhakölteményekről már nem is beszélve.

Inspiráció – 5/3
Úgy gondoljuk, hogy egy zenei élmény által kiváltott hatást nem lehet ahhoz hasonlítani, amit egy film vagy egy képzőművészeti alkotás kivált belőlünk. Itt inkább egy hangulat az, amiről beszélhetünk, és a PMJ koncertje esetén még napokkal utána is a hatása alatt voltunk az ott kapott élményeknek.

Megoszthatóság– 5/4
A korábban említett bevonódás miatt nem foglalkoztunk a körülöttünk lévő emberekkel, de mindenképpen jó volt olyan közösségben lenni, ahol azonos zenét kedvelő emberek vannak. Plusz a koncert végén megkértek minket, hogy álljunk fel és táncoljunk, énekeljünk, ami csak jól esik. Ennél a pontnál érezhettük magunkat egy közösség részének, és hátborzongató volt, hogy ennyi ember egyszerre kezd táncolni vagy éppen világítani a telefonjával.

Összegezve, azoknak ajánljuk, akik:

  • szeretik a jazzt és a minőségi zenét;
  • szeretnének kiszakadni a hétköznapi szürkeségből, visszarepülni a múltba;
  • nyitottak az új élményekre, és keresik a zenében is a Flow-t.

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.