„Ha Freud ma élne, az evészavarokkal foglalkozna” – dr. Forgács Attila előadása a szegedi Pszicho-Kávéházban

A Mindset Pszichológia közel másfél éve rendszeresen jelentkező szegedi Pszicho-Kávéházában ez alkalommal az evés lélektanát ismerhettük meg. Dr. Forgács Attila gasztropszichológus előadásában a fogyasztói kultúra egyre erősebb fogyásvágyának okait, az orális aktivitás dominanciájának eredetét és a bennünk élő ösztönlény megismertetését helyezte a fókuszba. Mi állhat a manapság már megszámlálhatatlan fogyókúrás módszerek sikertelenségének hátterében? Hogyan ismerjük meg a fogyasztói társadalmunkat a paleolit korban született alkotások által? Tudósításunk.

Napjainkban a fogyás, a karcsúság és egyben a tudatos táplálkozás olyan célokká váltak, melyeket szinte mindenki szeretne elérni. Azonban vágyaink beteljesítését egyre inkább megnehezíti, hogy az egészséges étkezés és a sikeres fogyókúrák kapcsán számos ellentmondással találkozhatunk, melyek szintén hozzájárulhatnak a bennünk jelentkező frusztráció fokozódásához. Míg a világban közel egy milliárd ember az éhenhalás szélén áll, addig a világ nagy részén a fogyás, a sovány test slágertémává vált.

A fogyás az a jelenség, amit mindenki gyógyítani akar

Közösségi oldalakon, fórumokon, reklámokban nap mint nap újabb és újabb fogyókúrás módszerekkel találkozhatunk. Ezek sokszor ismert emberektől, celebektől származó ajánlások, tanácsok, azonban megfigyelhetjük, hogy a reklámokból hiányoznak a szakemberek: orvosok, dietetikusok, pszichológusok. Hitelességük ezáltal megkérdőjelezhetővé válik.

Dr. Forgács Attila klinikai szakpszichológus, az ELTE PPK habilitált egyetemi docense, a Budapesti Corvinus Egyetem Pszichológiai Központjának vezetője

A fogyni vágyók körében létezik egy kifejezett, tudatos vágy a sovány testre, és van a realitás, ami pedig pontosan ennek az ellenkezője” – hangsúlyozta előadásában Forgács Attila. Amióta megjelentek a statisztikai, epidemiológiai vizsgálatok, tudjuk, hogy jól láthatóan, mondhatni megbízhatóan megemelkedtek az elhízás-trendek. Magyarország ennek kiemelkedő példája, hiszen az európai OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országai közül mi állunk a rangsor élén. Megállapíthatjuk, hogy e mögött egy előre haladó folyamat áll, mivel az elmúlt tíz évben lehagytuk az elhízottnak tartott briteket.

„A fogyasztó kultúra testi leképződése a túlsúly”,

állapította meg előadónk. Ennek hátterében több ok is meghúzódik. A legkiemelkedőbb tényezőként azonban az a pszichológiai jelenség állhat, hogy tudatosan szeretnénk lefogyni, miközben van valamilyen ellenerő, ami a háttérben tudattalanul ugyan, de inkább hizlal bennünket. A köztudatban él az a gondolat – továbbá a médiából is az az üzenet érkezik –, hogy mindenki le tudja fogyasztani a fogyásra vágyó embert, de valójában ez mégsem történik meg.

A tudattalan őserő nyomában

Ha megfigyeljük legközelebbi rokonainkat, a főemlősöket, akkor azt láthatjuk, hogy ébrenlétük legnagyobb részét táplálék keresésével töltik. Ezzel a fajjal vagyunk rokonok, mondhatni mi is „eszegető” faj vagyunk. A csimpánz faj növényevőnek tekinthető, azonban néha elmegy vadászni, de ez esetében csak közösségben, csoportban lehetséges. Ezt a közösségben történő vadászatot emberelődjeinknél is megfigyelhetjük, mely egyúttal az emberré válás alapját is jelentette. Ez a közösségben történő élelemszerzés magas szintű kooperációt igényelt, mely magával hozta a beszéd kialakulását is pár millió év múlva. Forgács Attila feltételezése szerint „a civilizáció a húsevés következménye”. Egyik legfőbb magyarázata ennek az agyfejlődés, ugyanis ez egy nagyon energiaigényes folyamat, mely többletenergiát őseink a húsevés által tudták megszerezni. A vadászatra mint a civilizáció katalizátora további bizonyítékul szolgál a csimpánz és az emberelőd vadászata közötti nagy különbség: a csimpánz helyben fogyasztja el a táplálékot, és csak az kap belőle, aki részt vett a vadászatban. Az emberelőd életében azonban megjelenik a kommenzalizáció, azaz ételmegosztás. A vadászok az elejtett állatot megosztják a törzs többi tagjával, közösen fogyasztják el. A megosztás mint fajtajelleg a mai napig fennmaradt, például amikor hozzánk érkező vendégeinket megkínáljuk. Az első civilizációs jelet tehát abban láthatjuk, hogy ösztöneink megzabolázásával uralkodni tudtunk vágyainkon. Vagyis nem faltuk fel rögtön az ételt, hanem azt megosztottuk mással.

Ez a gátlás, ami a civilizáció útján elindítja az embert.

A húsevés napjainkban is erősen kötődik az ünnepekhez, ha ünnep van, húst eszünk. Ezek az ünnepi étkezések, lakomák sokszor féktelen ételfogyasztásokba fajulhatnak.

Előrébb ugorva a civilizáció történetében, megérkezve a paleolit korba, azt láthatjuk, hogy ábrázoló művészetének egy témája van, az evés. Ennek példái többek között a barlangrajzok, melyek mindig a vadászatról, prédákról, étkezésekről szóltak. Még korábbi, szinte legelső példája az ábrázoló művészetnek, amit tudtunkkal az ősember ábrázolásra méltónak talált, nem más, mint a kövér nő: a Willendorfi vénusz. Több mint 200 paleolit korú kövér nő ábrázolást találtak. Ezek azért nagyon fontosak, mert bőven a beszéd előtti üzeneteknek tekinthetjük őket. Ebben a korban a beszédnek még semmilyen formája nem jelent meg, azonban ez az ábrázolás, ez az első üzenet az embertől az embernek.

A modern pszichoanalízis a tudattalan mechanizmusokat azonosítja a kimondhatatlan mechanizmusokkal,

mint például a preverbális – szavak előtti – mechanizmusokkal. Ez a kimondatlan tapasztalat olykor impulzus formájában a felszínre tud törni. „Az evés szabályozásának túlnyomó része nem racionális, nem tudatos, nem tervezett, impulzív magatartás” – tudhattuk meg az előadótól.

Az orális ingerlés hatalma

Az orális ingerlést a legtökéletesebb érzelemkezelésnek tekinthetjük, minden örömöt felnagyít és minden bánatot tompít, ezeknek a viselkedésmódoknak a beindítói részben ősi impulzusok. Az orális ingerlés először örömforrás, majd csak azután az éhség kiszolgálója. A preverbális élményeink az orális ingerléssel kapcsolatosak, a korszakot pedig a beszédtanulás zárja le. Azonban meg kell állapítani, hogy az orális aktivitás mögött van racionális kontroll. A falásroham mögött már nincs, ekkor kimondatlan, tudattalan impulzusok törhetnek a felszínre, melyek teljesen én-idegen magatartásokban, korlátlan evésben jelenhetnek meg.

Hogyan szembesül a pszichológus a beteg problémáival?

A pszichológusok az evészavarban szenvedők mellett sokszor találkoznak olyan személyekkel, akik a sikeres fogyókúrák negatív következményei miatt keresik meg őket. A fogyást követően sok embernél előfordulhat, hogy én-idegen, megterhelő állapotokat él meg: belenéz a tükörbe és nem ismer magára. Én-vesztést élhet meg a személy, mely kegyetlenebb érzés lehet, mint több tíz kilogramm súlyfelesleget cipelni – osztotta meg személyes praxisából vett tapasztalatait Forgács. Ezeknek a korábban túlsúlyos személyeknek nincs megfelelő szerepük, ehhez az új, megváltozott állapothoz. Ezekkel az érzésekkel hatalmas nagy bűntudat keveredhet,

ami  az imposztor-szindrómát szüli.

„Szélhámos-szindrómának” is nevezhetjük, mert az egyén úgy érzi, hogy becsapta az embereket. Ő, a kövér ember belebújt egy álarcba, úgy érzi, félrevezeti az embereket. A sikeresen lefogyott, korábban túlsúlyos embereknél sokkal gyakrabban jelenhetnek meg pszichés problémák a lefogyást követően, mint az elhízott embereknél. Megemelkedhet a szorongás, nő a depresszió esélye, az érzelmi labilitás a szuicidális, vagyis öngyilkossági kísérletekig is elvezethet. A pszichológus ennek a megváltozott énképnek, állapotnak a megfelelő megélésében, elfogadásában eredményes segítőtárs lehet.

 

A rendezvényt támogatta:

Campus Beere&More
https://www.facebook.com/campusszeged/

Sugar&Candy
https://www.facebook.com/sugarandcandy.hu/?fref=ts

Libri Könyvesbolt
https://www.facebook.com/librikonyvesboltok/?fref=ts

Virágállomás virágüzlet
https://www.facebook.com/Vir%C3%A1g%C3%A1llom%C3%A1s-298622473501305/

Bortársaság (Szeged)
https://www.facebook.com/bortarsasag.hu/?fref=ts

Papír és Játék Áruház a Szeged Nagyáruházban
https://www.facebook.com/cooppapir/?ref=br_rs

A képeket Gale Tibor készítette.