Rejtett személyiségeink – mit tehetünk, ha egyes ego-állapotaink terhünkre vannak

Néha mindenkinek van olyan érzése, hogy bizonyos helyzetekben képes egészen különbözőképpen működni, viselkedni, és ugyanezt talán másokon is meg tudja figyelni. Egy általában csendes és szégyenlős személy a színpadra lépve hirtelen feloldódhat és mindenkit elkápráztathat éneklésével. Valakit talán barátai infantilis, éretlen személynek látnak, ám munkahelyén gond nélkül képes komoly szerepet felvenni, felelősségteljes döntéseket hozni. Olyan, mintha kettő vagy még több személyiség lakozna bennünk. Vajon hogyan lehetséges ez? Mit tehetünk, ha egyes személyiségrészeink hátráltatnak bennünket életünk során? Böszörményi Luca pszichológus ezekre a kérdésekre keresi a választ cikkében.

Személyiségünk rugalmassága, változatossága sokszor szolgálja érdekeinket, hozzájárul sikereinkhez. Adódhatnak azonban olyan alkalmak is, amikor ez problémát, nehézséget jelenthet. Előfordulhat, hogy a nagyobb közönség előtti előadás szorongást okoz, bizonyos helyzetekben megfájdulhat a fejünk, de akár fóbiák, pánik is kialakulhatnak.

Ego-állapotaink működése, keletkezése

Az úgynevezett ego-state terápia azon az elméleti alapon nyugszik, hogy személyiségünk különböző részekből áll össze, úgynevezett ego-állapotokból. Egy-egy pillanatban egy ego-állapot kerül felszínre, övé az irányító szerep, ő birtokolja a személy identitásérzését. Minden ego-állapotnak saját tulajdonságai, jellemzői vannak. Különböznek hangulatukban, szerepükben, mentális funkciójukban. Az ego-állapotok különbözősége, váltakozása az egészséges psziché velejárói, nem keverendő össze a disszociatív identitászavar esetén létrejövő többszörös személyiséggel.

Az ego-állapotok először védelmi mechanizmusként jelentkeznek olyan frusztráció vagy trauma hatására, amire a többi ego-állapot nem tud reagálni. Például egy balesetnél, erőszak hatására, de akár olyan normatív stressz esetén is kialakulhatnak, amit egy gyereknek az okoz, ha először kerül hosszabb időre távol édesanyjától. Egy-egy ego-állapot akár évekig is rejtőzködhet a tudattalanban, mire újra vezető szerepbe kerül. Számukat éppen ezért nem lehet pontosan meghatározni. Az ego-állapotok általában nincsenek teljesen elhatárolva egymástól, kisebb-nagyobb kommunikáció előfordul közöttük.

Hátráltató ego-állapotaink és „kezelésük”

Ha hatévesen a tanár szidására bezárkózunk, ezzel elkerülve a további büntetést, akkor kialakulhat a Bezárkózó ego-állapot, amit olyankor veszünk elő, ha egy hatalommal bíró személlyel konfliktusba kerülünk. Ez a viselkedés hatéves korunkban adaptív megküzdést nyújtott ebben a helyzetben, de felnőttként már találkozhatunk olyan szituációval, ami más működést kívánna. Szintén problémát jelenthet, hogy egyes ego-állapotok előidézhetnek kellemetlen, akár súlyos pszichoszomatikus tüneteket is saját védelmükben.

Néha úgy érezhetjük, személyiségünk egyes részei sikereink útjába állnak.

Ego-állapotaink akár konfliktusba is kerülhetnek egymással, aminek szintén lehetnek fizikai tünetei, ilyen például a fejfájás. Ego-állapotok ritkán tűnnek el, általában velünk maradnak életünk végéig. Ezért is fontos, hogy megtalálja minden ego-állapot azt a szerepet, amit a többi ego-állapot is el tud fogadni. Ilyenkor mondhatjuk, hogy valaki megbékélt önmagával. Az elfogadást segíti, ha szem előtt tartjuk, hogy eredetileg minden ego-állapot segítő szándékkal jött létre.

Ha tehát úgy érezzük, hogy a mi életünket is megnehezíti személyiségünk egy része vagy a részek közötti rossz kommunikáció, akkor fontos, hogy dolgozni kezdjünk a problémán. Megpróbálhatunk mi magunk is a mélyére nézni egy-egy ego-állapotunk kialakulása mögött álló traumáinknak, emlékeinknek. Ha pedig önállóan nem boldogulunk ego-állapotainkkal, akkor szakember segítségét kérhetjük.

Ha feloldjuk ego-állapotaink traumáit, megbékélhetünk önmagunkkal.

Az ego-state terápia egy módosult tudatállapotot (amit akár hipnózisnak is nevezhetünk) alkalmazó módszer, amikor is a terapeuta szakember igyekszik felvenni a kapcsolatot ego-állapotainkkal, megnyeri bizalmukat és együttműködésre próbálja bírni őket. A szakember ilyenkor maga is szem előtt tartja, hogy az egyes ego-állapotok mind a mi érdekünkben alakultak ki, egykor hasznos szerepük volt. Megpróbálja megérteni az ego-állapotok pontos célját, funkcióját, és segít olyan alternatív megoldásokat találni, ami aktuális élethelyzetünkben is adaptív viselkedést nyújthatnak. Segítségül hívhat más ego-állapotokat is, támogathatja a jobb kommunikációt közöttük.

Ha pedig ego-állapotaink békére lelnek, harmóniába kerülnek, az javíthat életminőségünkön, segítheti életvezetésünket és számos kellemetlen tünettől szabadíthat meg minket.

 

Felhasznált szakirodalom:

Dr. Daubner Béla András & Daubner Eszter.(2014): Integratív pszichoterápia. Daubner & Daubner Kkt, Budapest.