„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” – miért nem megy egyedül?

József Attila idézett két sora kifejezően ragadja meg a másokhoz való kapcsolatunk létszükségletét. Az egyik legnépszerűbb pszichológiai teória Maslow szükségletelmélete, ami hierarchikus piramisba rendezi motivációinkat. Ezek az egymásra épülő hajtóerők biztosítják fizikai szükségleteink kielégítését. De az ember nemcsak az ösztöneinek él, hanem társas lény is. Milyen pszichológiai folyamatok irányítják a gondolkodásunkat, érzelmeinket és viselkedésünket, amikor másokkal vagyunk?

A szociálpszichológiában nem számít újdonságnak, hogy az embereknek szükségük van rá, hogy támogató és pozitív emberi kapcsolatokat tudjanak fenntartani és kialakítani. Baumeister és Leary „valahová tartozás” elmélete alapján ezek a tartós kapcsolatok kihatnak a szubjektív jóllétünkre. Egészségesebbnek és boldogabbnak érezzük magunkat, ha tudjuk, hogy van kire számítanunk. Pszichológiai értelemben tehát

A MÁSOKHOZ TARTOZÁS ALAPVETŐ EMBERI SZÜKSÉGLET,

ugyanúgy, mint az éhség vagy a szexuális vágy. Susan T. Fiske evolúciós szemléletű szociálpszichológus öt olyan társas alapmotívumot határozott meg, melyek elősegítik, hogy megtaláljuk a helyünket a közösségben, megértsük a körülöttünk élőket és jobb viszonyba kerüljünk velük.

1. Valahova tartozás 

Az egyik legjelentősebb társas motívum, ami a rákövetkező négy alapjául is szolgál. Emberi mivoltunkból fakadóan természetünknél fogva keressük a társaságot. A valahova tartozás rengeteg előnnyel jár: új információt szerzünk a környezetünkről, más nézőpontokat ismerhetünk meg, segítséget és támogatást kaphatunk. Ezáltal pedig

nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, mint egyedül.

Az a mély, központi hajtóerőnk, ami arra ösztönöz minket, hogy erős és tartós kapcsolatokat alakítsunk ki, hogy beilleszkedjünk és együttműködjünk másokkal életünk során. A közeli kapcsolatok megléte nemcsak szükséges és élvezetes, de hiánya bizonyítottan egészségromboló is lehet.

2. Megértés 

A megértés motívuma reflektív jellegű, a miértekre adott válaszok kereséséről szól. Szeretünk tisztában lenni vele, hogy mit történik körülöttünk. Belső igényünk van rá, hogy előre tudjuk jelezni, hogy egyes tetteinknek, viselkedésünknek mi lesz a következménye. Nem csak egyszerűen megmagyarázzuk a történteket.

Fontos, hogy másokkal közös jelentést találjunk,

ami illeszkedik a világ általunk elfogadott rendjéhez. Ezáltal tehát a megértés motívuma nem egyszerűen a többiek viselkedésének előrejelzéseként szolgál, hanem biztosítja számunkra a világ konzisztenciájának (illuzórikus) érzését is.

3. Kontroll

A kontroll motívuma szorosan kapcsolódik a megértés motívumához, hiszen mindkettő a kognitív folyamatokra és a problémamegoldásra hat. Már csecsemőkorban felfedezzük, hogy sírással vagy éppen mosolygással

rábírhatjuk a környezetünket szükségleteinknek megfelelő viselkedésre.

Elemi igényünk van rá, hogy kompetensnek és hatékonynak érezzük magunkat a társas közegünkkel és saját magunkkal kapcsolatos dolgokban. Gyakorlatilag a viselkedésünk és az eredmények között észlelt megfelelés szükségletéről van szó.

4. Énfelnagyítás 

Az a szükséglet, hogy

önmagunkat értékesnek, nézeteinket pedig helyesnek tekintsük.

Magába foglalja az önbecsülés fenntartására és az önmagunk fejlesztésére irányuló törekvéseinket. Alapjában véve minden ember pozitív érzéseket szeretne táplálni saját maga iránt. Szeretjük azt érezni, hogy mások szeretetreméltónak tartanak, megbecsülik a teljesítményünket vagy vonzónak tartják a személyiségünket. Ezért derülünk jókedvre, ha pozitív visszajelzést kapunk, és keressük azok társaságát, akik saját ideálképünkhöz hasonló képet tartanak fenn rólunk.

5. Bizalom

Az a szükséglet, hogy másokat alapjában véve jóindulatúnak tekintsünk. Úgy tűnik, hogy hiába hangsúlyozzák sokszor, hogy a bizalomhoz bátorságra van szükség, mindannyian születésünktől kezdve magunkban hordozzuk a bizalomra való képességet. Bízni annyit tesz, hogy

megadjuk a lehetőséget valakinek, hogy hatással legyen az életünkre.

Hisszük, hogy a másik nem fog visszaélni a helyzettel, annak ellenére, hogy tudjuk, ezzel sebezhetővé tesszük magunkat. A bizalom segít minket megfelelően kötődni másokhoz.

Mindezek fényében a társas alapmotívumok nem csak a közösségekben betöltött szerepünket és közeli kapcsolataink alakulását befolyásolják. Összességében gondolatainkra és viselkedésünkre gyakorolt hatásuknak köszönhetően, a fizikai motivációinkhoz, hasonlóan biztosítják a túlélésünket.

Felhasznált szakirodalom:

Baumeister, R. F., & Leary, M. R. (1995). The need to belong: desire for interpersonal attachments as a fundamental human motivation. Psychological bulletin, 117(3), 497.

Fiske, S. T. (2006). Társas alapmotívumok. Budapest, Osiris.

Maslow, A. S. (2003). A lét pszichológiája felé. Budapest, Ursus Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!