Nevelési tippek szülőknek – hét tanulmány alapján

Ahány embert megkérdezünk, annyi véleményt fogunk hallani arról, hogyan neveljük a gyerekeinket, hogyan alakítsuk családi életünket. Ezek egy részét alátámasztják a kutatások, más vélekedéseket azonban megcáfol a tudomány. Cikkünkben hét olyan tanulmányt mutatunk be, amit minden szülőnek érdemes elolvasnia.

Az egyik központi kérdés mindig, hogy mikor fektessük le a gyermeket. Az altatás időpontja kora gyermekkorban hatással van a kognitív fejlődésre egy angol kutatás szerint (Kelly és mtsai, 2013). A több mint 11 000 gyereket érintő vizsgálat során a lefekvés ideje és olvasási, matematikai, illetve térérzékelési tesztek eredményei között keresték az összefüggést. Azok a gyerekek, akik nem ugyanakkor feküdtek le minden nap, rosszabbul teljesítettek a kognitív teszteken. Ez fokozottan érvényes volt azokra, akiket nagyon fiatalon vagy akár egész kisgyerekkoruk alatt rendszertelen időpontokban tettek le aludni.

A gyermekcentrikus megközelítés

Sokan vitatják a gyermekcentrikus megközelítés pozitív hatásait, azaz hogy érdemes-e a gyerekeket állítani a család életének középpontjába, ahol ők kapják a legtöbb szociális, anyagi és érzelmi erőforrást, mivel ez alááshatja a szülők saját jóllétét. Egy tanulmány (Ashton-James és mtsai, 2013) azonban rámutatott arra, hogy

MIKOR MÁSOK JÓlLÉTÉBE FEKTETÜNK, SAJÁT JÓlLÉTÜNKET IS FOKOZZUK.

A 136 szülő bevonásával végzett kutatásban a gyermekcentrikusabb szülők több pozitív és kevesebb negatív érzelmet tapasztaltak, és nagyobb arányban gondolták úgy, hogy megtalálták életük értelmét.

Hogyan hat a testmozgás a tanulmányi eredményekre?

A testmozgás és az iskolai teljesítmény kapcsolatát vizsgálták közel ötezer brit tizenévest bevonva Booth és munkatársai 2013-ban. Bizonyítékot találtak arra, hogy a közepes, illetve erőteljes intenzitású testmozgás hosszú távú pozitív hatással van a serdülők jegyeire: a természettudományos, angol és matematikavizsgákon is jobban teljesítettek azok a gyerekek, akik rendszeresen végeztek testmozgást.

Mennyi időt tévézhet a gyerekünk?

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlja, hogy a gyerekek tévét nézzenek, kétéves kor felett pedig naponta maximum két órát szabad véleményük szerint a képernyő előtt tölteniük. Két és fél éves korban

akár már napi plusz egy óra tévézés is rosszabb eredményeket okoz a későbbi években.

Egy kanadai kutatás (Pagani és mtsai, 2013) azt vizsgálta, hogyan hat a kiskori tévénézés az iskolaérettségre: majdnem kétezer kisgyereket követtek figyelemmel két és fél éves koruktól öt és fél éves korukig. Azoknak a két és fél éveseknek, akik többet tévéztek, ötéves korukban rosszabbak voltak a matematikai készségeik, a motoros funkcióik, és a szókincsük is kisebb volt. Azt is megállapították, hogy a többet tévéző gyerekek kevésbé tudnak odafigyelni az osztályteremben, ráadásul gyakrabban esnek áldozatul a kortársaik bántalmazásának is.

Két és fél éves korban akár már napi plusz egy óra tévézés is rosszabb eredményeket okoz a későbbi években.

Ki mennyi házimunkát végezzen?

A gyerekek lelkiállapotát nagymértékben befolyásolja a szülők kapcsolata, közöttük pedig gyakori konfliktusforrás lehet, hogy ki csinálja meg a házimunkát: kutatások szerint a házaspárok többet kapnak össze ezen, mint a felek munkahelyi ügyeit érintő dolgokon (Kluwer, Heesink & Van de Vliert, 1996). Így az otthoni teendők felosztása fontos összefüggésbe kerül az egyének boldogságával és házasságuk minőségével.

Amerikai kutatók arra jutottak, hogy mindkét fél jobbnak tartja a házasságuk minőségét, ha meg vannak elégedve a házimunka elosztásával (Galovan és mtsai, 2013). Amikor a szülők egyszerre végezték a házimunkát, elégedettebbek voltak, függetlenül attól, ki milyen feladatot csinált.

Az „intenzív anyaság” esete

Gyakran halljuk, hogy valaki azért szeretne gyereket, mert szerinte az boldoggá tenné. Valóban születtek tanulmányok arról, hogy a szülők elégedettebbek voltak az életükkel, azonban sok kutatás éppen az ellenkezőjére jutott.

Nem a szülőség az, ami lelki bajokhoz vezet, hanem egy sajátos nevelési mód, az „intenzív anyaság”.

Amerikai kutatók ezt a paradoxont oldották fel egy speciális nevelési mód, az „intenzív anyaság” és az anyák mentális egészségének vizsgálatával (Rizzo és mtsai, 2012). A 181 ötévesnél fiatalabb gyereket nevelő anyával végzett kutatásukban azt találták, hogy azok az anyák, akik szerint a gyerekek „szentek” és azt gondolják, hogy az anyák sokkal jobb szülők az apáknál, nagyobb valószínűséggel voltak depressziósak és elégedetlenek az életükkel.

Miért ne kiabáljunk kamasz gyerekünkkel?

Egy, az USA-ban készült felmérés azt mutatta, hogy a szülők körülbelül 90 százaléka alkalmazott már legalább egyszer durva verbális fenyítést a gyerekével szemben (Straus & Field, 2003). Ez a fajta büntetés – a kiabálás, az ordítás és a gyermek megalázása is ide tartozik például – drámai hatással van a tizenévesek viselkedésbeli és érzelmi fejlődésére.

Egy 976 családot vizsgáló amerikai tanulmány szerint egy 13 éves gyereknél a

DURVA VERBÁLIS FENYÍTÉS CSAK FOKOZZA A KAMASZ MAGATARTÁSZAVARÁT ÉS DEPRESSZIÓS TÜNETEIT

az azt követő 1 évben, ezt a hatást még a szülők részéről tanúsított meleg, gondoskodó viselkedés sem enyhíti (Wang & Kenny, 2014). A kutatás szerint az anyák részéről gyakoribb a súlyos szóbeli büntetés, de a szülők fenyítési stílusa általában összhangban van. Ez részben annak köszönhető, hogy a hasonló gondolkodású egyének gyakrabban találnak egymásra, részben pedig annak, hogy egy kapcsolatban a szülők nagy valószínűséggel befolyásolják egymást, veszik át a másik fél fegyelmezési technikáit.

Reméljük, hogy a tanulmányokból és kutatásokból merítve hasznos tanácsokkal és tudományos eredményekkel láttuk el az aktív és leendőbeli szülőket.

 

Felhasznált szakirodalom:

Ashton-James, C. E., Kushlev, K., & Dunn, E. W. (2013). Parents reap what they sow: Child-centrism and parental well-being. Social Psychological and Personality Science, 4(6), 635-642.

Booth JN, Leary SD, Joinson C, et al. (2014) Associations between objectively measured physical activity and academic attainment in adolescents from a UK cohort. British Journal of Sports Medicine. 48(3), 265–70.

Galovan, A. M., Holmes, E. K., Schramm, D. G., & Lee, T. R. (2014). Father involvement, father–child relationship quality, and satisfaction with family work: Actor and partner influences on marital quality. Journal of Family Issues, 35(13), 1846-1867.

Kelly, Y., Kelly, J., & Sacker, A. (2013). Time for bed: Associations with cognitive performance in 7-year-old children: A longitudinal population-based study. Journal of Epidemiology & Community Health, 67, 926–931.

Kluwer, E. S., Heesink, J. A., & Van de Vliert, E. (1996). Marital conflict about the division of household labor and paid work. Journal of Marriage and the Family, 958-969.

Pagani, L. S., Fitzpatrick, C., & Barnett, T. A. (2013). Early childhood television viewing and kindergarten entry readiness. Pediatric research, 74(3), 350.

Rizzo, K. M., Schiffrin, H. H., & Liss, M. (2013). Insight into the parenthood paradox: Mental health outcomes of intensive mothering. Journal of Child and Family Studies, 22(5), 614-620.

Wang, M. T., & Kenny, S. (2014). Longitudinal links between fathers’ and mothers’ harsh verbal discipline and adolescents’ conduct problems and depressive symptoms. Child development, 85(3), 908-923.

További forrás: itt