„Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már” – hogyan szeressünk ki valakiből?

Dalszövegek sokasága bizonyítja, hogy tulajdonképp mindegy, mi magunk vetünk-e véget egy kapcsolatnak vagy velünk szakítanak, az érzelmek általában nem tűnnek el varázsütésre. Korábbi kutatásokból ismeretes, hogy egy fájdalmas szakítás esetén az agy ugyanazon szektorai aktiválódnak, mint a romantikus kapcsolat eleji „rózsaszín köd” periódusban. Van, aki bulizásba menekül, sorozatokat néz vagy édességbe, esetleg melankolikus lejátszási listákba folytja bánatát. Egy friss vizsgálatban arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy mi a továbblépés és elengedés legjobb stratégiája?

„Még sosem volt sűrűbb homály”

Úgy tűnik, hogy neuropszichológiai szempontból egyáltalán nem számít, hogy milyen hosszan tartott az adott kapcsolat. Ugyanis bármennyi ideig voltunk együtt az exünkkel, a szakítás

a szerelem első, intenzív időszakába repít vissza.

Ilyenkor minden, ami a volt párunkra emlékeztet, agyunk jutalmazó központját stimulálja. fMRI (funkcionális mágneses rezonanciás berendezéses) vizsgálatok során a kutatók ugyanolyan reakciókat figyeltek meg a frissen szakított alanyoknál, mint azokon, akik még a rózsaszín köd időszakában voltak. Ha a párjukról nézegettek képeket a friss szerelmesek, agyuk ugyanazon részeit használták, mint azok, akik épp a kedvesük elvesztésével birkóztak meg.

Szakítás után agyunk hasonló aktivitást mutat, mint a kapcsolat elején.

Egészen pontosan a caudate nucleust és a ventrális tegmentális területet. Ez utóbbi dopamintartalmú idegcsoportokat rejt és például a kokain- valamint a nikotinfüggőség kialakulásában is szerepet játszik. A jutalmazó központ stimulálása miatt az agyunk dopaminlöketet kap. Mivel ez alapvetően kellemes, egyre többet kívánunk. Ez olyan cselekvésre ösztönöz minket, ami további dopaminhoz juttat. Ebben az esetben arra motivál, hogy kapcsolatba lépjük az exünkkel.

„Fáj a fejem, a szívem túl nagy”

Bár hajlamosak vagyunk minden fájdalmunkért a szívünket tenni felelőssé, természetesen az agyunk is részt vesz az érzelmi hullámvasútban. Nem a jutalomközpontunk az egyetlen ami fokozott aktivitást mutat szakításkor. A kutatók azt találták, hogy az agy fizikai fájdalomra reagáló területei átfedésben vannak azokkal, melyek a társas visszautasításra válaszolnak. Tehát

a szakítás valódi fizikai fájdalmat okoz.

Bár a fájdalmat okozó külső ingereket érzékelő receptorok némák maradnak, aktiválódnak a hozzájuk köthető, fájdalomra reagáló területek. Testünk észleli, hogy valami rossz dolog történt vele, ugyanakkor nem tud konkrét kiváltó ingert társítani a jelentkező fájdalomhoz.

Személyközi elutasítás hatására agyunk fizikai fájdalomra reagáló területei is aktiválódnak.

Természetesen nemcsak a párunktól való elválás visel meg minket, hanem a hétköznapi társas visszautasítások is. Ugyanakkor míg egy barát vagy közeli ismerős elutasítása kognitívabb feldolgozással jár, romantikus kapcsolataink elvesztését, intenzitásuk miatt nehezebb viseli a szervezetünk. A kérdés persze az, hogyan léphetünk túl a már véget ért, de még el nem múlt szerelmen?

„Attól félsz, hogy egyszer nem múlik el”

Mivel a romantikus kapcsolatok végét követő összeomlások elhúzódhatnak és szélsőséges esetekben komoly következményei lehetnek – inszomnia, depresszió vagy immunfunkció romlás – a téma a tudomány érdeklődését is felkeltette. A Missuori Egyetem 2018-as kutatásában Sandra Langeslag és Michelle Sanchez olyan stratégiákat vizsgáltak, amik megkönnyíthetik a volt párkapcsolat érzelmi elengedését. Három fő technikát alkalmaztak. Az első esetben újraértékelték az érzelmeket, olyan állításokkal mint például „Nem gond, hogy olyat szeretek, akivel már nem vagyok együtt.” A második vizsgált módszer a figyelem elterelése volt, más témák beemelésével. A harmadik verzióban egyfajta negatív újraértékelést próbáltak ki, ami során a volt partner

rossz vagy idegesítő tulajdonságaira és szokásaira hívták fel a figyelmet.

Míg az első kettő stratégia nem okozott változást az érzések intenzitásában, a harmadik módszer működött! Bár a negatív újraértékelés a résztvevők pillanatnyi hangulatát is rontotta, ennyi kényelmetlenséget a kutatók szerint érdemes bevállalni a szakításon való gyorsabb túljutás érdekében!

Felhasznált szakirodalom

Cooper, J. C., Dunne, S., Furey, T., & O’doherty, J. P. (2013). The role of the posterior temporal and medial prefrontal cortices in mediating learning from romantic interest and rejection. Cerebral cortex24(9), 2502-2511.

Fisher, H. E., Brown, L. L., Aron, A., Strong, G., & Mashek, D. (2010). Reward, addiction, and emotion regulation systems associated with rejection in love. Journal of neurophysiology104(1), 51-60.

Kross, E., Berman, M. G., Mischel, W., Smith, E. E., & Wager, T. D. (2011). Social rejection shares somatosensory representations with physical pain. Proceedings of the National Academy of Sciences108(15), 6270-6275.

Langeslag, S. J. E., & Sanchez, M. E. (2018). Down-regulation of love feelings after a romantic break-up: Self-report and electrophysiological data. Journal of Experimental Psychology: General, 147(5), 720-733.