„A gyermek tanulási nehézséggel küzd” – címke vagy segítség?

Sokszor megijeszti a szülőket, ha a gyermeket az iskola pedagógusa BTM (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) vizsgálatra szeretné küldeni. Nem közismert, hogy mi történik egy ilyen eljárás során, ráadásul azonnal ott a kérdés: címkét ragasztanak vele a gyerekre?

Pedagógiai Szakszolgálatban dolgozóként sokszor találkozom olyan szülőkkel, akiknek a szeméből sugárzik az aggodalom, amikor BTM vizsgálatra (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségek vizsgálata) hozzák el a gyermeküket. Azt gondolom, hogy ez az aggodalom érthető. Egyrészt azért, mert ha BTM vizsgálaton kell megjelenni, akkor feltételezhetően olyan visszajelzés érkezett az iskolából, hogy valami nincs teljesen rendben a gyerkőc tanulásával és/vagy viselkedésével, ennek pedig utána kell járni. Ez a helyzet már önmagában szorongáskeltő, még akkor is, ha a pedagógust alapvetően a segítés szándéka motiválta. Ezt a szorongást pedig tetézi tapasztalatom szerint az, hogy a szülők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy mi is fog történni a Szakszolgálatban. A bizonytalanság pedig aggodalmat szül.

Éppen ezért ez a cikk arra törekszik, hogy egyfajta kisokosként funkcionálva – a teljesség igénye nélkül – bemutassa egy ilyen eljárás menetét, azt, hogy mit foglal magában egy BTM vizsgálat és milyen eredményekkel zárulhat.

Előzmények

A BTM vizsgálatot leggyakrabban az iskola kéri a Szakszolgálattól, mert a pedagógusok úgy találják, hogy a gyermek társaihoz képest látványosan gyengébben teljesít a tanulmányai terén, vagy a magatartásában mutat olyasmit, mellyel akár az iskola keretein kívül is foglalkozni kellene. Lehet, hogy nehezen megy neki a magyar, a matematika vagy más tantárgyak, esetleg a figyelmével akad probléma, és úgy tűnik, hogy az idő előrehaladtával a lemaradások csak gyarapodnak. Előfordulhat, hogy valamiért megváltozik a gyermek magatartása, esetleg indulatos vagy éppen visszahúzódó lesz, nehezen teremt kapcsolatot a kortársaival és akadozik a beilleszkedése a csoportba.

A BTM vizsgálatot legtöbbször a pedagógus kezdeményezi.

Ilyenkor kérheti a pedagógus a gyermek vizsgálatát, melynek első lépéseként

kitölt egy úgynevezett pedagógiai jellemzést, melyben adott kérdések mentén összefoglalja a tanulóval kapcsolatos tapasztalatait,

erősségeit és gyengeségeit, illetve hogy miben látja a problémát és miben kéri a Szakszolgálat segítségét. Általában a pedagógus arra kíváncsi, hogy mi húzódhat meg pontosan a gyengébb tanulmányi eredmények vagy a problémás magatartás mögött. Például egy klasszikus kérdés szokott lenni, hogy az órák alatt folyamatosan elkalandozó gyermeknél fennáll-e figyelemzavar, vagy a sok rossz érdemjegy hátterében azonosítható-e valamilyen részképességzavar? Miután a jellemzést a tanár vagy a tanító kitöltötte, megmutatja azt a szülőnek, aki aláírásával, illetve a Szakszolgálatba történő bejelentkezéssel erősíti meg, hogy tudomásul vette az iskola kezdeményezését.

Pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálat

Az első BTM vizsgálat (tehát ha először vizsgálják ilyen téren a gyermeket és nem egy korábbi vélemény kontrollvizsgálatáról beszélünk)

klasszikusan két részből áll: egy pszichológiai és egy gyógypedagógiai vizsgálatból,

melyek külön napokon történnek, tehát a gyermekkel elvileg kétszer kell megjelenni a Szakszolgálatban. Miután a szülő bejelentkezése megtörtént, a Szakszolgálat munkatársai értesítik a szülőt a két időpontról.

A gyermek vizsgálatát minden esetben megelőzi a szülővel (vagy szülőkkel) történő részletes beszélgetés, melynek célja, hogy a vizsgálatot végző szakember megismerje az ő álláspontját is a gyermekkel, illetve a pedagógus által felvázolt problémával kapcsolatban. Kardinális kérdés, hogy egyetért-e a pedagógus jellemzésével, vagy esetleg más állásponton van. Elképzelhető, hogy ő például nem észleli azokat a problémákat, melyeket az iskolából jeleznek vissza vagy sokkal kevésbé érzi hangsúlyosnak őket, de az is lehet, hogy hasonlóan látja a helyzetet, mint a pedagógus. Ezen kívül részletesen megbeszélik a gyermek fejlődéstörténetét egészen a várandósságtól kezdve a jelen időszakig, a fókuszt az aktuálisan jelzett területekre helyezve.

Miután a szülőkonzultáció megtörtént, kezdetét veszi a gyermek pszichológiai vagy gyógypedagógiai vizsgálata, attól függően, hogy melyikre kaptak előbb időpontot. Mindkettő egy teljesítményhelyzet a gyermek számára, azonban más hangsúlyokkal. A pszichológiai vizsgálatnak mindig részét képezi (első vizsgálat esetén!) a gyermek korának megfelelő intelligencia teszt, mely által az értelmi képességek erősségei és gyengeségei magragadhatók, illetve az általános intellektuális működés felmérhető. Figyelmi problémák esetén figyelemtesztre is sor kerülhet. Ha magatartási problémákat is jelzett az iskola, akkor különféle rajztesztek és kérdőívek által próbálják felmérni ennek súlyosságát. A következőkben a WISC-IV intelligencia teszt néhány jellegzetességét ismertetjük, melyet iskolás kortól szoktak felvenni. A teszt a gyermek intelligenciáját képes egy adott tartományon belül elhelyezni, illetve külön-külön, bizonyos indexek mentén, árnyaltan felvázolni a gyermek képességprofilját.

  • A Verbális megértés Index az összetett szóbeli információk értelmezését és a nyelvi képességek használatát méri kérdés-felelet típusú feladatok segítségével. Szoros és konzisztens a kapcsolata az olvasás és a matematikai teljesítmény fejlődésével, illetve 7 éves kortól az írásteljesítménynek is fontos összetevője.
  • A Perceptuális következtetési Index szubtesztjei a nem verbális fogalomalkotás, a logikai gondolkodás és az analizáló-szintetizáló képesség mérésére szolgáló feladatokból állnak. Erős és stabil kapcsolata van a matematikai teljesítmény fejlődésével, közepes hatással van az olvasási képességekre, összefüggésben áll az alap íráskészéggel és írásbeli kifejezőkészséggel.
  • A Munkamemória Index a figyelem, a koncentráció, a verbális munkamemória és a mentális éberség mutatója. Szignifikáns kapcsolata van többek között az olvasási pontossággal, az olvasásértéssel, a nyelvi megértéssel, a helyesírással és a szókincsfejlődéssel is.
  • A Feldolgozási sebesség Index szubtesztjei az egyszerű vagy ismétlődő információk hiba nélküli, gyors feldolgozásának képességét mérik, amelyhez rugalmasság, megfelelő pszichomotoros tempó és vizuális szelektív figyelem szükséges. Elemi osztályokban, az elsajátítás és az automatizálás fázisában szoros kapcsolatban áll az olvasás és a matematikai teljesítmény fejlődésével.
A vizsgálat során a gyerekek értelmi képességeit és tantárgyi tudását egyaránt igyekeznek felmérni.

A WISC-IV tehát egy átfogó képet ad a gyermek értelmi képességeiről. A teszt eredményét mérlegelve a pszichológus próbálja megérteni, hogy mi állhat a pedagógus által jelzett problémák hátterében, felmerül-e a tanulási nehézség gyanúja vagy sem. Fontos, hogy a tanulási nehézséget nem önmagában a gyengébb teljesítmény valószínűsíti, inkább az egyes indexek közötti nagy szórás, tehát a kiegyenlítetlen képességprofil. Arról, hogy mire jutott és mi a tanulsága az IQ-tesztnek, beszámol a szülőnek is és megosztja vele azokat az általános tapasztalatait, melyeket a gyermekről szerzett teljesítményhelyzetben. Nem mindegy, hogy a gyermek a képes volt-e a vizsgálati helyzetet elfogadni és feladathelyzetben maradni, vagy folyamatosan elterelték a figyelmét a játékok és kilépett a helyzetből. Az is lényeges, hogy a kezdeti szorongása oldódott-e az idő múlásával, milyen kapcsolatot alakított ki a vizsgálatvezetővel, illetve ő maga hogyan látja helyzetét az iskolában és milyen segítséget várna.

A gyógypedagógiai vizsgálat célzottabb és direktebb feladatok mentén igyekszik felmérni az iskolában észlelt problémákat.

Megnézi az osztályfoknak és életkornak megfelelő tantárgyi – leginkább olvasási, írási, számolási – szintet,

továbbá a testsémát, az idői-téri tájékozódást, a szókincset, a beszédértést és figyeli a részképességzavarra utaló jeleket.

Szakvélemény

Miután a két vizsgálat lezajlott, a két szakember összesíti az eredményeket és megszületik a szakvélemény, mely megállapítja, hogy a gyermek küzd-e beilleszkedési/tanulási/magatartási nehézség bármelyikével, és ha igen, akkor milyen lépések megtétele szükséges. Előírhatnak a gyermek számára fejlesztést (melyet alapesetben az iskolában kell megkapnia) vagy több időt a számonkérések során, illetve felhívhatják a pedagógusok figyelmét arra, hogy a tanuló kiemelt bánásmódot igényel. Ha valamilyen speciális problémát észleltek, pl. elmaradást a mozgásfejlődésben, akkor előírhatnak mozgásterápiát.

Amennyiben magatartási nehézségek igazolódtak, úgy javasolhatják pszichoterápia megkezdését a Szakszolgálatban. Abban az esetben, ha sajátos nevelési igény (SNI) gyanúja merült fel, akkor az adott tagintézmény továbbirányítja a gyermeket a Székhelyintézménybe.

Kitekintés

A BTM vizsgálatoknak nagyvonalakban ez a forgatókönyve, melyre a szülő és gyermeke készülhet, ha erre kerül a sor. Jelen cikkben a tényekre korlátozódtunk azáltal, hogy magát a vizsgálatát menetét igyekeztünk bemutatni, de a BTM vizsgálatok kapcsán óhatatlanul felmerülnek olyan kérdések is, melyek a mai magyar oktatási rendszerrel és a gyerekekkel szemben már első osztályban támasztott, sokszor irreális elvárásokkal kapcsolatosak. Hiszen az, hogy mennyi gyereket kell bevizsgálni például tanulási nehézségre, az legalább annyira szól a rendszerről, mint a gyermekről, sőt, talán sok esetben jobban. Ez azonban már inkább egy véleménycikk témája lehetne.

Ezzel együtt a BTM megléte a gyermek érdekét szolgálja, a Szakszolgálat segítene szeretne általa, nem pedig címkét ragasztgatni. Az iskola felelőssége, hogy ezt így is kezelje, és a gyermek teljesítményének szolgálatába állítsa. Amennyiben pedig az idő múlásával a tapasztalat indokolja, a BTM a kontrollvizsgálatok során levehető a tanulóról.

Felhasznált források:

Itt és itt.