Az ösztönösen csábító nő kórrajza

Amikor belép a szobába minden szempár rászegeződik, nemcsak a férfiaké, hanem a nőké is, és ezt el is várja. Élvezi a figyelmet, lételeme, hogy a környezetéből reakciót váltson ki. Ennek pedig kiváló eszköze a kihívó ruha, az élénk rúzs, és egy-egy jól időzített kacér pillantás. Úgy érzi, egyetlen kapcsolatteremtési lehetősége a szexuális csábítás, és él is ezzel. Vannak nők, akik nem tudatosan teszik mindezt, provokatív viselkedésük hátterében a hisztrionikus személyiségzavar áll. Cikkünkből őket ismerhetjük meg jobban.

Képzeljünk el egy fiatal nőt, aki vonzó, eleven, élvezi az életet. Most éppen párkapcsolatban él, de fél attól, hogy kapcsolata szét fog hullani, hiszen ez egy visszatérő probléma nála. Könnyen ráun a férfiakra. Ha pedig rájuk un, akkor előszeretettel keresi más férfiak társaságát. Ez sajnos mindig így ment. Már fiatalabb korában is népszerű lány volt, mindig volt mellette valaki, de a hűség általában nem volt elvárás a kapcsolataiban.

Szerelmi élete többnyire viharos volt, előfordultak féltékenységi jelenetek, nagy összeveszések és kibékülések. Amikor éppen boldognak érezte magát az aktuális férfi mellett, akkor sem állta meg, hogy ne flörtöljön másokkal. Valójában maga sem tudja, miért, talán csak a játék kedvéért, mert egyedül ilyenkor érzi, hogy él. Csak akkor érzi fontosnak magát, ha tudja, hogy kell a férfiaknak. Különben olyan, mintha nem is létezne, mintha láthatatlan lenne. Mégis, ha jobban belegondol, senki mellett sem érezte még igazán önmagának magát. Talán emiatt sem bizonyulnak tartósnak a kapcsolatai. Néha hihetetlenül magányos, máskor pedig egyszerűen elsodorják érzelmei. Leginkább úgy érzi magát, mint egy szélben sodródó falevél. Ennek a mintázatnak a hátterében könnyen lehet, hogy a hisztrionikus személyiségzavar áll.

Mi utalhat hisztrionikus személyiségzavarra?

A hisztrionikus személyek folyamatosan színpadon vannak, még a leghétköznapibb történéseket is teátrálisan adják elő. Jellemző rájuk az események túldramatizálása. Kényelmetlenül érzik magukat, ha nem ők állnak a figyelem középpontjában. Másokkal való interakcióikra gyakran nem helyénvaló szexuálisan csábító vagy provokatív viselkedés jellemző. Hangulatuk és érzelmeik rendkívül változékonyak, ami nemcsak őket, hanem a környezetüket is megterhelheti. Általában külső megjelenésükkel próbálják felhívni magukra a figyelmet. Képesek megszállottan foglalkozni a kinézetükkel, illetve azzal, mások milyennek látják őket.

Kaméleon módjára alkalmazkodnak hallgatóságukhoz, hogy elbűvöljék és magukhoz láncolják őket.

Képesek megjelenésüket és véleményüket is helyzetről helyzetre változtatni, annak érdekében, hogy elnyerjék mások szimpátiáját. A népszerűség és a tetszés érdekében szinte mindenre képesek. A sok felvett szerep között viszont könnyen elveszhetnek. Gyakran úgy tűnik, mintha ők maguk sem lennének tisztában saját kilétükkel. Magabiztosnak mutatkoznak, de legbelül bizonytalanok és törékenyek, rettegnek az egyedülléttől. Kapcsolataikat a valóságosnál sokkal intimebbnek élik meg, túlzó érzelmeik valójában rendkívül felszínesek. Sokszor önmagukat mások bizalmasainak tekintik, noha a másik fél szemében csak futó ismerős szerepét töltik be.

A zavar általában érzelmi túlfűtöttséggel és hangulati hullámzásokkal jár.

Egyesek sűrűn váltogatják partnereiket, mások viszont rögtön visszahúzódnak, ha csábításuk viszonzásra talál. Az sem ritka, hogy mágnesként vonzzák őket olyan partnerek, akik méltatlanul bánnak velük. Általában képtelenek romantikus vagy szexuális módon kötődni egy számukra megfelelő személyhez, ehelyett reménytelen és elérhetetlen kapcsolatokba bonyolódnak. A hisztrionikus személyiségzavar tehát nagyban megnehezítheti az érintettek és a hozzájuk közel állók életét is.

Mi állhat a háttérben?

A pszichodinamikus magyarázat szerint az érintett nők esetében az anyai gondoskodásban való csalódás lehet a zavar kialakulásának egyik gyökere. Gyakori, hogy az édesanya valami miatt nem tudott kellő gondoskodást nyújtani a gyermeknek a korai időszakban. Többnyire rideg, túlkontrolláló, elérhetetlen személyként élték meg anyjukat, emiatt apjuktól várták a közelségigényük kielégítését. Apjuk figyelmét pedig különböző női praktikák segítségével igyekeztek felkelteni és fenntartani. Rátanultak, hogy ha bűbájosan viselkednek, kacérkodnak vagy teátrális jeleneteket rendeznek, akkor megkapják apjuktól az áhított odafigyelést. Ez a tapasztalat pedig meghatározhatta későbbi kapcsolati működésüket is. A hisztrionikus személyek

célja az, hogy mások vágyának tárgya legyen.

Emiatt gyakran hamis szerepbe helyezkednek, háttérbe szorítják saját természetüket, hogy olyanná váljanak, amilyennek mások szeretnék látni őket. Kezdetben apjuknak, később pedig az aktuálisan kiszemelt férfinak kívánnak megfelelni. Ez a működésmód mégis általában tudattalan. A hisztrionikus személyek legtöbbször meglepődnek, ha mások csábítónak vagy szexuálisan provokatívnak látják őket.

A férfiakat is érintheti

A pszichiátria történetében a hisztrionikus személyiségzavart tipikusan női betegségnek tekintették, mára viszont jól dokumentált, hogy kissé eltérő tüneti képpel, de férfiaknál is megjelenhet. A leírások alapján a férfi páciensek két fő csoportba oszthatóak. A hipermaszkulin típusba tartozók leginkább a csábító Don Juanra emlékezetnek, minden nőt igyekeznek megkörnyékezni, és akár antiszociális magatartás is megjelenhet náluk. A passzív vagy nőies típusba pedig olyan férfiak tartoznak, akik általában tudattalanul félnek a nőktől, lehetnek impotens heteroszexuális, de akár tüntetően vagy passzívan homoszexuális férfiak is. Esetükben szintén a kisgyermekkori anyai elhanyagolás hatása játszhat fontos szerepet a zavar kialakulásában.

A hisztrionikus személyiségzavarral élőknél általában kifejezetten hatékonynak bizonyul az egyéni terápia. Az érintettek gyakran kapcsolati nehézségeik miatt fordulnak szakemberhez, de amint fény derül a mélyebb problémára, még hatékonyabban lehet dolgozni életvezetési nehézségeik megoldásán. A gyakorlatban számos terápiás megközelítés eredményre vezethet esetükben, kivéve talán a gyógyszeres kezelést, amely egyedül akkor javasolható, ha problémáik jelentős depresszív tüneteket is okoznak.

Felhasznált szakirodalom:

BNO-10 zsebkönyv (2004), Animula Kiadó, Budapest

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei – pszichopatológia, Osiris Kiadó, Budapest

DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (2013), Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft., Budapest

Gabbard, G. O. A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Oriold és társai, Budapest, 2016.

MacKinnon, R. A., Michels, R., Buckley, P. J. Pszichiátriai interjú a klinikai gyakorlatban. Oriold és társai, Budapest, 2010.