Pszichológus szemmel – Szabadtéri Játékok Szegeden: Hegedűs a háztetőn

A korábbiakban már beszámoltunk arról, hogy Szeged, a Dél-Alföld központjaként megannyi lehetőséget kínál a kikapcsolódásra. A kulturális élet szempontjából a legkülönbözőbb programokat próbálhatjuk ki, ezek közül kiemelkedik a város identitásához szorosan kapcsolódó Szegedi Szabadtéri Játékok. Az 1930-as évektől, majd 20 év kihagyást követően 1959-től aktívan, nyaranta megrendezett előadássorozat országos és nemzetközi szinten is minőségi munkákkal várja az érdeklődőket. Legutóbb a Hegedűs a háztetőn című musicalt hallgattuk meg Alföldi Róbert rendezésében. Élményanalízisünk.

Úgy tűnik, nem feltétlenül kell Budapestre utaznia azoknak, akik maradandó és pozitív élményekkel akarnak gazdagodni a színházkultúrát illetően. A pszichológiai jóllét egyik fontos pontja, hogy a kikapcsolódás dimenziójával szorosan összefüggő kognitív- és esztétikai szükségleteink is kielégítésre kerüljenek. Ennek köszönhetően a színházzal foglalkozó szakemberekre – beleértve a rendezőt, a világosításért felelő szakembereket vagy akár a helyszín tervezőjét olyan feladatok hárulnak, amit csak a professzionális összhangra való törekvés által tudnak olyan szintre emelni, hogy az maximálisan képes legyen kielégíteni ezeket a szükségleteinket. A terek kihasználtsága, akusztikai jellemzőinek beállítása, a megjelenő képi elemek észlelésünkre gyakorolt hatása elvitathatatlan, valamilyen szinten pedig univerzális is: a hangulatra és az érzelmekre tett benyomás a közönség nagy részében hasonló reakciót vált ki, aminek alapja a hasonló érzékszervi felépítés és idegi beállítódás, valamint a szociális-társadalmi környezet. Máskülönben nem fogunk hangos nevetésben kitörni akkor, amikor a Hegedűs a háztetőn egyik főszereplője, Reb Tevje (Stohl András) egy félreérthető helyzetkomikumot jelenít meg a színpadon.

A Maslow-piramis prioritást feltételez és mutat a szükségleteinket illetően. Az alapszükségletek a piramis alján találhatók. (forrás: http://hu.alternativgazdasag.wikia.com/wiki/Maslow-piramis)

Jerry Bock, Joseph Stein és Sheldon Harnick közös munkája már hosszú évtizedek óta töretlen sikerrel fut világszerte. Ehhez a sikerhez hozzátartozik az is, hogy a Hegedűs a háztetőn olyan problémákat elevenít meg, amelyek még a mai korban is alapvetőnek számítanak, az egyén szintjétől egészen globális méretű kérdésekig mutatnak, de minimum egy-egy társadalom vagy közösség életét aktívan befolyásolják. Szociál- és személyiségpszichológiai tényezők sorát figyelhetjük meg, miközben a kogníció, a mágikus gondolkodásmód és a változástól való félelem egyaránt megjelennek a színpadon.

Színpadkép az előadásról (Fotó: Nagy Virág)

A mű cselekményéből hamar kikristályosodik a lényeg: mit tehet egy, a hagyományokhoz kötött és olykor csak a saját torz látásmódjától vezérelt zsidó származású családapa, aki nemcsak a családjának, de a saját közösségének is elementáris erejű változásait kell átélnie? A mindennapi gondokkal küzdő főszereplő, Reb Tevje és lakhelye, Anatevka lakói egyszerűen élik életüket a helyi ukrán és orosz lakossággal, különösen közeli kapcsolatot ápolva a katonasággal. A rugalmatlan, hagyományos értékek szerinti életük rámutat a kognitív fösvénység alapproblémájára. A gondolkodás és a megkérdőjelezés mellőzésével élik mindennapjaikat az „Írás” és a rabbi útmutatása szerint. Ez egyfajta vadhajtása is a konzervativizmusnak, hiszen szinte kizárólag az értékmegőrzésre törekednek, az újdonság befogadására motivációjuk, s így lehetőségük sincs. Teszik ezt viszonylag kényelmesen, egyszerűen, mindenféle intellektuális megerőltetés nélkül. Eközben a körülöttük változó és zord világ betörései megzavarják ezt az „energiakímélő” állapotot. Nem lehet többé kritikusság és kérdőjelek nélkül létezniük, nemcsak a személyes énképet illetően, de a társas kapcsolatok korábbi hitelessége és a „szemellenzős” séma- és konvenciókövetés is megdőlni látszik. Számos pszichológiai elmélet taglalja azt, hogy az ember javarészt erre a takarékosságra van beállítódva, vagyis a kognitív fösvénység lényege a disszonáns helyzetek mellőzésében és a sémakövetés olyan kívánatos feltételeiben gyökerezik, melyek alacsonyan tartják a szembesülésből és a belátásból származó stresszt és feszültséget. Ugyanakkor a fejlődés, az önmegvalósítás és a kritikus gondolkodás ellenében állnak. A műsor alatt ez a „stressz és feszültség” többször is bemutatásra kerül a szereplők között kialakult konfliktusok és az egyéni monológok által. Az erre épülő őrjöngések, harcok és kicsinyes játszmák tarkítják a dramaturgiát, ugyanakkor ez hozza el a cselekmény mozgását és a későbbi tetőpontot is.

A látványhoz hozzátartozik a Szegedi Dóm képe is (Fotó: Nagy Virág).

A túlzott hagyománykövetéssel és kognitív fösvénységgel szemben Reb Tevje intelligens lányai és a forradalmi beállítódású Percsik képviselik a változást. A néző hamar rájöhet arra is, hogy a tudatos jelenléttel átlendülve egy felvilágosultabb valóságba kerülhetnek a szereplők, ami bár tele van nehézségekkel, az adaptív viselkedés és magatartás szempontjából a későbbiekben az előnyükre válhat, még akkor is, ha a musical vége nem nevezhető a klasszikus „happy endnek”. Vélhetően ennek köszönhetjük a mű sikerességét is, ugyanis a sémákban való gondolkodás és általában a történetekre jellemző (pozitív) lezárás iránti igény szintén univerzális elvárás. Ennek a megzavarása vagy elhagyása olyan, mint a le nem játszott zeneszám vissza-visszatérése a fejünkbe. Vagyis a séma elhagyása kiválóan alkalmas ebben az esetben arra, hogy a történetet illetően újra gondolkodóba essünk és az általa generált „tapadás” végül emocionálisan is egyre erősebben konszolidálja azt mint emléknyomot.

A megszokott zárt színházakkal ellentétben hatalmas tömeg várja az előadást (Fotó: Nagy Virág).

Mindeközben nem csak az egyéni életvitel és a mindennapi gondok, vagyis a Maslow szerinti fizikai, biztonsági szükségletek kielégülésében látjuk hiányt szenvedni a szereplőket. A mű túlmutat ezen és felhívja a figyelmet egy humanitárius katasztrófa előszelére, így akarva-akaratlanul is azt a későbbi időszakot juttatja eszünkbe, amikor a zsidó közösségeket érő támadások óriási fekete foltként jelennek meg az emberiség kollektív tudatában. Ugyanis Anatevka a cár fennhatósága alatt elszenvedi a zsidóüldözést, aminek a végrehajtásától még az orosz katonák is ódzkodnak. A munkájukat mégis el kell végezniük a felsőbb utasítás hatására. Ez a zavar aláássa a viszonylagos „jó” kapcsolatot a katonák és a zsidó közösség között, melynek végén a falu zsidó lakói elvándorlásra kényszerülnek. Szociálpszichológiai szempontból ez ugyancsak rávilágít két fontos jelenségre. Egyrészt arra, hogy a vélekedéseinkkel ellentétesen is tudunk viselkedni, általában valamilyen felsőbb utasítás hatására, amely elvárás sokszor szöges ellentéte annak, amit az ember egyedül, önmaga tenne. Ennek az elméletnek legutóbbi kérdőjelét a Zimbardo-féle börtönkísérlet kapta. Ezt a helyzetet csak tovább mélyíti a felelősség megoszlása, valamint  az idegen csoport irányába mutató, olykor torz vélekedés, melynek alapján hajlamosabbak vagyunk annak tagjait negatív tulajdonságokkal felruházni. A problémákat téves racionalizálással sújtó bűnbak keresés sem kedvez a zsidó közösségnek. Ebben az esetben egy probléma vélt okozójának sokszor ártatlan embereket és csoportokat tarthatunk, de a társadalmat átható látens agresszió lecsapódásának is áldozatai lehetnek a bűnbakok. A musical végén épp ezt tapasztalhatjuk meg: a különösebb problémát nem okozó anatevkai zsidó közösséget elkergetik és az addigi életük felszámolására kényszerítik.

Ezalatt a főszereplő egyéni krízise, családjának szétesése, az anyagi problémákkal való szembesülés és az üldözést követő új „otthon” megkeresése kitéríti őt az addigi jól megszokott életéből. Bár a műből nem derül ki egyértelműen sem a főszereplők, sem a közösség további sorsa, a néző csak reménykedhet abban, hogy ebből a helyzetből előnyt tudnak kovácsolni, nem pedig a teljes széthullás felé mozognak. Erre jó példa Viktor Frankl, a haláltábort megjáró osztrák pszichiáter könyvének az „és mégis mondj igent az életre!” üzenete is, miszerint

pont az ilyen tragédiák és krízishelyzetek adnak lehetőséget arra, hogy újra hegedűt tudjunk ragadni és zenéljünk a háztetőn.

Élményanalízis

[simple_tooltip content=’Bevonódás a tevékenységbe, a fókuszunk önmagunkra és az
adott tevékenységre irányul.’]Flow[/simple_tooltip] 5/4

A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik különleges sajátossága a helyszín, ami egyszerre képes arra, hogy a monumentális megjelenésével és a Dóm látképével kiegészülve magával ragadja az embert. Viszont a flow megzavarható egy nyári záporral, zivatarral, ha épp az előadás ideje alatt történik. Természetesen erre a szervezők is gondoltak és ingyenes esőkabátot biztosítanak a nézőknek.

[simple_tooltip content=’Egy élmény milyen mértékben képes minket fizikailag
aktivizálni, érzelmeinkre hatást gyakorolni, gondolatainkat lekötni.’]Intenzitás[/simple_tooltip] 5/3

Ez a skála közepén helyezkedik el, ugyanis az intenzitást az éppen futó előadás hangulata is befolyásolja. A mi esetünkben a Hegedűs a háztetőn egy musical, sok zenei betéttel, ami aktivizáló hatású. Azonban a helyszín adottságaiból kifolyólag (hiszen ülünk) ezt az aktivizálást nehezen tudjuk mozdulatokkal is végigkísérni. Ugyanakkor érdemes magunkkal vinni egy kispárnát, mivel az ülések nem párnázottak!

[simple_tooltip content=’Az élmény minden mástól különböző, kivételes,
sajátos jellegű, újszerű.’]Különlegesség[/simple_tooltip]  5/5

Bár az első színházak mind szabad téren alakultak meg, ma már a zárt színházakra asszociálunk a fogalom hallatán. A korábban már említett látkép, a helyszín és a hangulat egyértelműen kimagaslóan különlegessé teszi ezt az élményt.

[simple_tooltip content=’Különböző ingerek által kiváltott jelenség, mely hatására
egy kreatív, gondolatébresztő folyamat veszi kezdetét.’]Inspiráció[/simple_tooltip]  5/3

Hasonlóan az intenzitáshoz, itt is a skála közepére tudjuk helyezni az értéket. Ugyanis az előadástól függően kaphatunk egy könnyed, gondolatmentes kikapcsolódást vagy egy olyan darabot, ami még a későbbiekben is erősen megmozgatja a képzeletünket és gondolatainkat.

[simple_tooltip content=’Az élmény közösségi jellege, amely közelebb vihet
minket azokhoz, akikkel együtt végezzük.’]Megoszthatóság[/simple_tooltip] – 5/3

Alapvetően egy előadás megoszthatósága inkább egyedi, mintsem közösségi élmény. Azonban a Szabadtéri egy előadásán körülbelül 4000 főt képes befogadni. A fentebb lévő sorokból elképesztő embertömeget látni, ami óhatatlanul is közösségi benyomást gyakorol ránk, főleg akkor ha megbeszéljük a szünetben vagy a műsor végén a látottakat.

Összegezve azoknak ajánljuk akik:

  • Szeretik a különleges színházi élményeket,
  • kedvelik a szabadban eltölthető kulturális eseményeket,
  • kedvelik a mindig változatos és magas igényességgel előadott és összeállított programokat.

Köszönjük a részvételi lehetőséget a Szegedi Szabadtéri Játékoknak!

•••

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.