„Gyerekeket tanítok, és nem tankönyvet” – pedagógusként a 21. században

 „Szóval egy szóval jellemezni nem lehet/Annyit tudunk róla becsül minket és szeret/Az osztály a mindene, a tanulás, az iskola/Az meg hogy hozzánk került, a sors fura fintora” – írja Balogh Lali Balatoni Józsefről, azaz Jocó bácsiról. A „tetkós töritanár” új könyvvel jelentkezett, amelyben beszámol élményeiről és tanácsokat ad szülőknek, pedagógusoknak. Könyvajánlónk.

Mi a különbség tanár és pedagógus között? Mi ma a tanár és az iskola feladata? Beszéljünk-e a gyerekekkel az iskola falain belül olyan kérdésekről, mint szexualitás, bántalmazás, személyes történetek? Balatoni József Tanulj szabadon, taníts szabadon! című könyve ilyen kérdésekre próbál meg nekünk választ adni. A könyv olvasása közben sok-sok képkockából áll össze, milyen is a szabadon tanítás, tanulás művészete.

A könyvet leginkább személyes hangvételű pedagógusi hitvallásként tudnánk jellemezni, amely gyakorlati tanácsokat is tartalmaz. Balatoni József sok szakmai cikkét és rövid, szórakoztató bejegyzéseit gyűjtötte össze nagy címszavak alatt. Éppen ezért nehéz is műfaji besorolást adni, hiszen nem egy összefüggő értekezés, fogalmazás fejezetekre bontva. Viszont a jellegéből fakadóan nagyon könnyen és gyorsan olvasható. A rövid, tematikus írások úgy hatnak, mintha egy naplót olvasnánk két-három oldalas napi bejegyzésekkel. Mivel Jocó bácsi stílusa úgy a való életben, mint a könyvben humoros és könnyed, ezért az ő világának megismeréséhez ez a rövidebb gondolatmenetekből álló műfaj teljesen passzol.

A könyv borítója.

A könyv tematikusan három részre van osztva: A jocóbácsiság „összetevői”, Becsöngetés, Kicsöngetés. Mindegyik fejezetben (különböző arányban) találkozhatunk személyes történetekkel, társadalmi kérdésekről való elmélkedésekkel és iskolai aranyköpésekkel. A szerző szakmai gondolatain kívül magánéletébe is betekintést nyerhetünk. A szórakoztató stílusú könyvben az író ugyanannyira képes elviccelni egy-egy helyzetet, mint komolyan venni olyan témákat, mint iskolai és szexuális bántalmazás, szülői lét vagy hajléktalanság.

Jocó bácsi gyerek- és élményközpontú, modern szemlélete átitatta a könyv lapjait. Ezt a szemléletét a médiában is képviseli. A pedagógus – és nem tanár! – tudja, hogy ezen megjelenései alatt figyelnie kell arra, hogy mit mond egy-egy kérdésről. Így ez a kiadványa is ezt a felelősségteljes hozzáállást képviseli. A könyv személyes hangvétele megengedi, hogy arról olvassunk, hogy ő hogyan érzi magát ebben a véleményformáló szerepben. Jocó bácsi világának idillikus képe mellett sok vívódás, kétely is megjelenik. Jó egy őszinte beszámolót olvasni arról, milyen érzés is az, amikor valakit „médiaribanc”nak neveznek, vagy arról, hogy ez az önironikus, reflexív tanár mennyire félti magát az elszállástól és nagyképűségtől.

Mit jelent a 21. században pedagógusnak lenni? Mi is az igazi feladata egy tanárnak? Erre a kérdésre nagyon sokszor visszatér a könyv. A szerző szerint „[…]ma már a tanítás és a nevelés aránya inkább a nevelés irányába tolódik el részünkről.

Mintákat adunk át, életfelfogást mutatunk, és apró, hétköznapi témákban is tanáccsal szolgálunk”.

Szerinte tehát a tanároknak kitüntetett szerepe van a gyerekek életében, és ez felelősséggel jár. Fontos viszont hozzátenni, hogy Jocó bácsi tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem tévedhetetlen. Hiszen előfordul, hogy nehéz példamutatóan és egyben őszintén viselkedni (például ha az ember legszívesebben elkáromkodná magát dühében), de lehetséges, és ezt kell megtanulni.

Nem csupán pedagógiai fejtegetéseket olvashatunk Jocó bácsi könyvében. Sok-sok egyszerűen használható tanáccsal is szolgál mind pedagógusoknak, mind szülőknek. Hogyan tudunk bensőséges kapcsolatot kialakítani tanárként a diákokkal? Mivel töltse a gyermek a nyári szünetet? Hogyan kezeljük a félévi bizonyítvány eredményeit vagy a továbbtanulás kérdését? Ezekre a kérdésekre kézzel fogható választ fogalmaz meg könyvében.

Kiknek ajánljuk?

Azoknak a pedagógusoknak, szülőknek és diákoknak, akik szeretnének egy szórakoztató könyvet olvasni az iskoláról, nevelésről. Akik nyitottak arra, hogy befogadják Jocó bácsi enyhén rendhagyó stílusát, amit a könyv szerkezete is tükröz. Akik nem zárkóznak el egy őszinte, egyenrangú és bizalmas tanár/szülő-gyerek kapcsolat ötlete elől. És nem utolsósorban szeretnének jókat nevetni a könyvben leírt aranyköpéseken, amelyek felidézik bennük a középiskolai éveiket.