Hangoskönyvek versus filmek: melyik ad intenzívebb élményt?

Szeretünk olvasni és filmeket nézni. Állandó vita tárgya, hogy egy történetnek melyik a jobb verziója: a könyv vagy a film? Az biztos, hogy máshogyan hatnak ránk, ám kutatók egy csoportja ezúttal arra volt kíváncsi, hogy mi a helyzet a hangoskönyvekkel? Vajon intenzívebb az élmény, ha csak a hangot halljuk?

Szerte a világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendek a hangoskönyvek. Praktikusak, hiszen elég hozzájuk egy fülhallgató meg egy telefon, amire letöltjük az adott hangoskönyvet, és már hallgathatjuk is valaki más narrálásában kedvenc regényeinket vagy verseinket. Habár a történet ugyanaz, mint amikor mi magunk olvassuk a könyvet, mégis máshogy hat ránk – írja a Research Digest egy cikkében. Ennek egy lehetséges oka lehet például, hogy a hangoskönyv esetében nem mi határozzuk meg a történettel való haladásunk tempóját. Sokkal kevésbé van lehetőségünk lelassítani, visszalapozni vagy ízlelgetni egy mondatot, hiszen a narrátorral kell haladnunk. Ebből fakadóan érzelmi állapotaink kontrollját is kevésbé birtokoljuk.

De mi a helyzet akkor, ha a hangoskönyvet nem a hagyományos könyvekkel, hanem filmekkel, képanyaggal vetjük össze? Vajon melyik hat ránk intenzívebben érzelmileg és kognitívan? A Research Digest által idézett friss kutatás épp ezt vizsgálta.

A történethallgatás ősi mivolta

Az emberiség legrégebbi történetei évezredekkel ezelőttig nyúlnak vissza. Az írás és az olvasás csak fokozatosan alakult ki a történelem során, így az ezt megelőző időkben a történetek elmesélésének és meghallgatásának, tehát a szóbeliségnek kifejezett szerepe volt. Majd aztán megjelent az írás és az olvasás, míg manapság már egy történet átadásának fő csatornája a mozgókép videók és filmek formájában. Ez utóbbiak sokkal több információt nyújtanak az egyszerű elbeszélésnél, ugyanakkor

kevesebb teret engednek az egyén képzeletének.

Például egy égő házat a film olyannak mutat meg nekünk, amilyennek ő szeretné ábrázolni, ugyanakkor ha ezt az égő házat egy elbeszélés alapján kell nekünk elképzelnünk, több lehetőségünk nyílik ezt az egészet úgy megjelenítenünk magunk előtt, hogy közben a saját, személyes értelmezéseinkkel és fantáziáinkkal színesítjük. Vagyis, az az égő ház sokkal inkább fog rólunk szólni és lesz a mi, „saját” égő házunk, mintha a mozivásznon vagy egy Youtube-videón keresztül láttuk volna.

A mozgókép kevesebb teret enged saját értelmezéseinknek.

Annak érdekében, hogy ezeket az eltérő hatásokat tudományos keretek közé helyezzék, kutatók egy csoportja összesen százkét nőt és férfit vont be egy olyan vizsgálatba, melyben a vizsgálati személyek különféle fiziológiai mutatóit (pl. pulzus, testhőmérséklet változás) mérték egy csuklóra erősített műszer segítségével. Mindeközben érzelmileg telített, kivágott jeleneteket hallgattak, illetve néztek meg olyan filmekből és sorozatokból, mint a Büszkeség és Balítélet, A Da Vinci-kód és a Trónok harca. A jelenetek sorrendjét és az egyes történetek prezentálási módját (kép-vagy hanganyag) variálták a résztvevők között. A bemutatást követően kérdőívek mentén igyekeztek felmérni a fiziológiai reakciókon kívül a vizsgálati személyek érzelmi bevonódását és figyelmi fókuszát is, illetve azt, hogy az adott történet mennyire volt képes magával ragadni a résztvevőket és kiszakítani őket a valóságból.

Erősebben hat ránk a hang, mint a kép

Habár a kérdőíveken az emberek úgy nyilatkoztak, hogy a videóanyag jobban lekötötte őket, az élettani reakcióik nem ezt mutatták:

a pulzus, a testhő és a bőrellenállás egyaránt magasabb volt akkor, amikor hanganyagot hallgattak.

A kutatók szerint a magasabb pulzusszám fokozott kognitív működést jelez, míg a bőrön mért emelkedett testhő és a bőrellenállás az érzelmi bevonódás magasabb szintjéről árulkodik, melyet a hanganyag hallgatása közben tapasztaltak meg a résztvevők.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatást egyelőre nem publikálták hivatalosan, hiszen még a lektorálási folyamat előtt van, és az adatokat sem dolgozták fel még teljesen (az elektrodermális eredmények például még csak hatvankét vizsgálati alany adataira támaszkodnak). Mindenesetre úgy tűnik, hogy a könyvek ideje továbbra sem járt le, legyen szó a hagyományos vagy az audio változatáról.

Az eredeti cikkben hivatkozott szakirodalom itt található.