Ikigai, a hosszú élet titka?

A japán nagyvárosi munkavállalók tipikus munkanapja az úgynevezett sushi-zume állapottal kezdődik. A kifejezés arra utal, hogy az ingázók reggelente úgy préselődnek össze a zsúfolt vonatokon, mint a szorosan összecsomagolt rizsszemek a sushiban. És a japánokat érő stressz itt még nem ér véget. Az ország közismert munkakultúrájának részei a gyakori túlórák és a szigorúan hierarchikus szervezetek. Az utolsó vonatok a munkából hazafelé még éjfélkor is zsúfolásig megtelnek. Hogyan küzdenek meg mindezzel az ott élők? A titok talán abban rejlik, amit a japánok ikigainak hívnak. Az ikigainak nincs egyértelmű fordítása, ez egy kifejezés, amely az élet céljának eszméjét testesíti meg. Lényegében az ikigai az ok, amiért felkelünk reggelente.

Japán a világ egyik olyan pontja, ahol a legmagasabb a várható élettartam, a nőknél 87 év, a férfiaknál 81, az ország Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztériuma szerint. Elképzelhető, hogy az ikigai koncepciója is hozzájárul a hosszú élettartamhoz? Dan Buettner író szerint mindenképpen. Ő azonosította a világ úgynevezett kék zónáit, ahol az emberek több mint 100 évig is élnek. Ezek közül az egyik Okinawa szigetvilága, amely 800 mérföldnyire délre található Tokiótól. Okinawa 161 kis szigetből áll, és a fő sziget északi része a hosszú élet központja.

Ezen a helyen található meg a legöregebb, élő női népcsoport.

Ez az a hely, ahol a legmagasabb a várható rokkantságmentes életkor a világon. Nekik megadatott, amit a legtöbben szeretnének. Hosszú életet élnek, és legtöbbjük álmában hal meg, nagyon gyorsan, és gyakran szex után. Bár az egyedülálló étrendnek sok köze van a lakosok hosszú élettartamához, Buettner szerint ebben az ikigai is fontos szerepet játszik.
„Az idősebb embereket ünneplik, ők pedig úgy érzik, hogy kötelességük átadni bölcsességüket a fiatalabb generációknak” — véli Buettner. Nemcsak a saját, de a közösségük céljait is szolgálják. Ezek az emberek tudják, mi a küldetésük, ezért élnek, és ez körülbelül plusz hét évet jelent a várható életkorban.

Buettner szerint az ikigai koncepciója nem kizárólag az okinawaiakra jellemző:

„Talán nincs rá mindenütt kifejezés, de mind a négy kék zónában, Szardínián, a Nicoya-félszigeten, és a kaliforniai Loma Lindán is él az ikigai koncepciója a hosszú életű emberek között. Úgy ragadhatjuk meg az ikigait, hogy készítünk három halmazt azokról a dolgokról, amiket szeretünk csinálni, amiket jól csinálunk és amire a világnak szüksége. Ennek a három halmaznak a metszete lesz a mi ikigaink.

Forrás: http://www.forastateofhappiness.com/

Önmagában az ikigai megtalálása azonban nem elegendő. Fontos, hogy cselekvésbe is fordítsuk, tegyünk az ikigai megvalósulásáért.” — állítja Buettner.

Mi az ikigai?

Az ikigai az okinawaiaknak az a létfontosságú motiváció, ami erőt ad nekik ahhoz, hogy minden reggel felkeljenek és tovább éljenek. Maga az ikigai szó az ikiru és kai szavak egyesüléséből származik. Az ikiru az életet jelenti, a kai pedig a kívánatosság materializálására utal.

Ezért ezt a szóösszetételt lefordíthatjuk a „létezés okaként” is.

E megközelítés szerint mindannyiunknak van ikigaija, de nem könnyű felfedeznünk, mert mélyreható kutatásra van szükség, amely magába foglalja az önfelfedezéshez való introspektív utazást is. Az ikigai nem a boldogság kereséséről szól, hanem arról, hogy megtaláljuk az életben azt, amit jól és szenvedélyesen csinálunk.

Az ikigai végső célja nem a boldogság.

Valójában Japán a 31. legboldogabb ország a világon. Ez egy érdekes tény, mert azt találták, hogy azok, akik a boldogságot keresik, nagyobb valószínűséggel válnak a keresés megszállottjaivá, és végül boldogtalanok lesznek. A boldogság és az érzelmi reakciók állandó elemzése általában ellenkező hatást fejt ki, és elégedetlennek, boldogtalannak érezzük magunkat.

Az ikigai hatása

Az ikigai célja az, hogy felfedezzük, miben vagyunk igazán jók, mi okoz örömet, és mi az, ami hozzátesz valamit a nagyobb közösségünkhöz. Amikor megtaláljuk helyünket a világban és elégedettek vagyunk, a boldogság ezzel együtt jön. Valójában érezhetjük az ikigait még a legsötétebb napokon is, mert a nehézségek nem oltják ki a mély hitet vagy a szenvedélyt. Amikor megtaláljuk a célunkat, minden könnyebbé és kellemesebbé válik, szórakoztató lesz a munkánk és hasznosnak érezzük magunkat, mert valamit adunk a világnak. Ez az empowerment kellemes érzése, ami megszünteti a stressz nagy részét is.
Számos tanulmány kimutatta, hogy azok emberek, akik megtalálták az okot, amiért élnek, eredményesebben képesek integrálni a stresszes élettapasztalatokat, valamint kevesebb konfliktust és bizonytalanságot élnek át. Ez a szorongás csökkenésében, illetve a szimpatikus idegrendszer alacsony aktivitásában fejeződik ki a nemkívánatos események során.

2008-ban a Tohoku Egyetem Orvostudományi Karának kutatói hasonló jelenséget figyeltek meg. Megjelentették az úgynevezett „Ohsaki tanulmányt”, amelyben hét évig 43.391 embert vizsgáltak, és eközben 3048 halálesetet regisztráltak. Azt találták, hogy az ikigait ismerő nők és férfiak hosszabb ideig éltek, valamint

alacsonyabb volt a szív – és érrendszeri problémák okozta halálozás kockázata is a körükben.

Az Iwate Orvostudományi Egyetemen folytatott későbbi tanulmány, amelyben több mint 73.000 embert követtek öt éven keresztül, ugyanezeket a következtetéseket vonta le.

Hogyan találjuk meg az ikigait?

Az ikigai megtalálásához fontos, hogy úgy érezzük, hogy valami értékeset adunk a körülöttünk lévők számára. Hozzájárulásunkat bármiben megtalálhatjuk. A közvetlen segítségnyújtástól kezdve a problémák megoldásán, akár a tudásmegosztáson át, egészen az öröm és béke közvetítéséig. A mindennapi életben nem mindig könnyű megtalálni az introspekció, önmagunk megfigyelésének pillanatait. Néha a szokások, a társadalmi kötelezettségek és elvárások nem teszik ezt lehetővé. Ekkor előfordulhat, hogy depressziósnak érezzük magunkat, pánikrohamaink alakulnak ki vagy mély frusztrációt, elégedetlenséget tapasztalunk az életben. Azok az emberek, akik sok éven át olyan munkát végeztek, amelyet nem szerettek vagy nem tartották társadalmilag, szociálisan hasznosnak, úgy gondolták, hogy nem jó képességűek, nincsenek különleges céljaik az életben, nem találták az ikigaijukat. Ez azért lehet, mert túl messzire kerültek a veleszületett képességeiktől, és elvesztették kapcsolatukat a boldogsággal. Soha nem késő azonban, hogy megkeressük küldetésünket a világban! Az életben van néhány olyan kulcsfontosságú szakasz, amely elősegíti ezt a kutatómunkát. Az egyik ilyen a serdülőkor, amikor megpróbáljuk megtalálni a helyünket a világban és az okot, amiét érdemes élni. A serdülőkorban azonban nem mindenki fedezi fel a valódi ikigait, mert nagyon könnyen befolyásolhat a siker normatív diskurzusa.

Egy másik fontos pillanat lehet az ikigai megtalálásában, amikor krízishelyzetbe kerülünk.

Például ha elvesztettük a munkánkat vagy elköltöztünk a városból, az országból. Mind-mind megfelelő pillanat annak megfontolására, hogy mit is akarunk. A legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben könnyebb megtalálni az ikigait, mivel kevesebbet veszíthetünk, és a társadalmi kötelékek is meggyengülnek. A negatív helyzetekben így egy újabb lehetőség rejlik az átkeretezésre, amellyel pozitívabbá tehetjük az életünket.

A következő kérdések segíthetnek megtalálni az ikigait:

  • Milyen helyzetben érzed magad komfortosan? Vannak, akik jól érzik magukat a többi ember társaságában, mások inkább magányos tevékenységeket kedvelnek. Vannak, akik szeretik a kockázatot, mások félnek tőle. A cél az, hogy megtaláljuk azt a tevékenységet, helyzetet, ami azt az érzést kelti, mintha „erre születtünk volna”.
  • Mik azok a tevékenységek, amely közben az idő csak úgy repül? Ennek a kérdésnek a megválaszolása lehetővé teszi, hogy belekerüljünk a Csíkszentmihályi Mihály által ismertté vált flow állapotába. Ez arról szól, hogy keressük meg azt a tevékenységet, amelyben teljesen elmerülhetünk, amiben elveszítjük az időérzékelésünket, mert minden figyelmünk arra irányul, amit csinálunk. Így már maga a tevékenység az, ami örömöt okoz, nem pedig az eredménye.
  • Mi az feladat, amit könnyű elvégezned? Mindannyian különböző képességekkel rendelkezünk, egyes feladatok néhányunknak nehezebben mennek, másoknak könnyebben. Találjuk meg azt, ami számunkra könnyű, bármennyire is kicsi egység legyen ez az elején. Minden készség átültethető olyan hasznos tevékenységekbe, amelyek az elégedettség érzésével társulhatnak.
  • Mit szerettél, amikor gyerek voltál? Felnőttként gyakran eltávolodunk azoktól a dolgoktól, amik igazán tetszettek és örömmel töltöttek el minket, sokszor a kötelezettség- és felelősségvállalás hatására. Azonban gyermekként mindannyiunknak volt „természetes ajándéka”, amelyben jók voltunk és hatalmas boldogságot adott. Sajnos azonban előfordul, hogy sok ilyen tehetség elhallgat a felnőttkorban. Ahhoz, hogy megtaláljuk az ikigait, néha csak vissza kell néznünk a múltba.

Az ikigai nem egy nagy belső kinyilatkoztatás, amely arra késztet minket, hogy radikálisan megváltoztassuk az életünket. Sokkal inkább szól arról, hogy különböző szemmel, különböző perspektívákból vizsgáljuk a valóságunkat, és találjuk meg, mi az, ami elégedettséggel, a teljesség érzésével tölt el minket. Valójában a japánok számára az apró napi örömök azok, amelyek az élet végső céljához vezetnek. A titok abban rejlik, hogy kapcsolatba kerülnek önmagukkal, felfedezik a szenvedélyüket, ennek megvalósíthatóságát a környezetükben, és azt, hogy miként közvetíthetnek értéket másoknak. Ha mindez sikerül, akkor a boldogság már magától megszületik.

 

Felhasznált szakirodalom:

Yamamoto-Mitani, N. & Wallhagen, M. I. (2002) Pursuit of psychological well-being (ikigai) and the evolution of self-understanding in the context of caregiving in Japan. Cult Med Psychiatry; 26(4): 399-417.

Ishida, R. (2006) Effects of a firm purpose in life on anxiety and sympathetic nervous activity caused by emotional stress: assessment by psycho-physiological method. Stress & Health; 22(4): 275–281.

Tanno, K. et. Al. (2009) Associations of ikigai as a positive psychological factor with all-cause mortality and cause-specific mortality among middle-aged and elderly Japanese people: Findings from the Japan Collaborative Cohort Study. Journal of Psychosomatic Research; 67(1): 67-75.

Dan Buettner: How to live to be 100+