Szeretőm: a munka – a munkamániás személyiség jellemzői

„Ezt még gyorsan befejezem, drágám.”, „Muszáj hétvégén is dolgoznom, különben nem tudok feljebb jutni a ranglétrán.”, „Más is épp ennyit dolgozik a cégnél.” Ha te is egyre gyakrabban használod ezeket a mondatokat, és kezded úgy érezni, hogy több időt töltesz a munkáddal, mint bármi mással, akkor olvasd el cikkünket, hogy megtudd, melyek a munkamániás személyiség jellemzői, és mi a különbség a munkarajongók és a munkamániások között.

„Mégis mi a baj azzal, hogy sokat dolgozom? Ez nem olyan függőség, mint ha kártyáznék vagy innék. Ezzel csak jót teszek magamnak és a cégnek.” A közhiedelemmel ellentétben azonban a munkamánia rendkívül káros tud lenni, legfőképp az illető szociális életére nézve.

Nagyjából fél évszázada használjuk csak a munkamánia fogalmát, azóta azonban számtalan kutatást végeztek ezzel kapcsolatban. Egyre gyakoribb ugyanis a társadalmunkban, hogy

a munkával szeretnénk teljessé tenni az életünket, akár a társas kapcsolataink rovására is.

A munkamániás személyiség kontrollálhatatlan vágyat érez arra, hogy folyamatosan dolgozzon, és annyi időt töltsön a munkával, amennyit csak lehet. Ennek következtében egyre kevesebbet van a családjával, elhanyagolja a párkapcsolatát és feladja azokat a szabadidős tevékenységeket, amelyeket korábban végzett. Hiába végzett el már mindent, amit a munkahelyen elvártak tőle, nem érzi azt elégnek. Egy ilyen személy folyamatosan a munkájára gondol és a munkájáról beszél, akkor is, ha épp nem dolgozik.

Habár az otthoni munkavégzésnek legtöbbször csak az előnyeiről beszélünk, egy munkamániás személy számára ez egy újabb lehetőség arra, hogy az elvárt időn felül is dolgozhasson, táplálva ezzel a függőségét.

Miről ismerjük fel, ha munkamániás személlyel van dolgunk? Az egyik legszembetűnőbb jel az, hogy mindig a tökéletességre próbálnak törekedni, mindent és mindenkit próbálnak túlszárnyalni. Folyamatosan idegesek ugyanakkor a munkájukkal kapcsolatban, megszállottan körülötte járnak a gondolataik, őrlődnek azon, hogy vajon mi fog történni.

A munkamániást nem a munkaórák száma különbözteti meg azoktól, akik csak szeretik a munkájukat,

hanem a viselkedésbeli változások, amelyek a függőségükkel karban járnak. Aki csak azért dolgozik sokat, hogy elérje a céljait, mondjuk megkapjon egy előléptetést vagy fizetésemelést, az ugyanúgy képes kikapcsolódni, amikor épp nem dolgozik. Képes önbecsülést meríteni abból, hogy mennyire jó szülő vagy mennyire jó a munkájában, míg egy munkamániás önbecsülésének forrása csakis a túlzott munkából származik. Azonban ez a megerősítés is tiszavirág életű, hiszen mindig lehetne jobban csinálni.

Egy munkamániás, akárcsak egy más függőségben szenvedő személy, tagadni fogja azt, hogy mennyire a munkája körül forog az élete. A függőséget így inkább a „tüneti” jellemzők alapján tudjuk felismerni. Egyre több konfliktust élnek meg ugyanis mind a munkában, mind a munkán kívül, és egyre több stresszt élnek át. Arról nem is beszélve, hogy számos egészségügyi problémával kapcsolatba hozzák a munkamániát: álmatlansággal, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, szorongással.

Jajj, úgy élvezem én a munkát

A munkamániának három fő típusát különböztetjük meg. Az, aki csak a munka iránt rajong, élvezni fogja a munkát és rendkívül motivált, azonban a munkában való valódi részvétele alacsony. Az úgynevezett „igazi munkamániás” személyek magasan motiváltak és jelentős részt vesznek ki a munkából, ugyanakkor alacsony az élvezeti szint, amit átélnek munkavégzés közben, hiszen azt kényszerből végzik. A lelkes munka-alkoholisták esetében mind a három tényező magas: motiváltak, élvezik a munkát és sokat is dolgoznak.

Legtöbbször két indokkal magyarázzák a munkamániát. Az egyik a siker kóros túlhajszolása. Úgy gondolják, hogy aki sokat dolgozik, az elfoglalt lesz, és az elfoglalt emberek a sikeres emberek. A másik pedig az, hogy

a személy ezzel a viselkedéssel valamit kompenzál.

A jó hír azonban az, hogy a munkamánia kezelhető. Ennek első lépése, hogy a személy beismeri a problémát és szakemberhez fordul. Fontos az is, hogy a munkahelyén is támogassák, s ne legyen elvárás a munkavállalók túlhajszolása.

 

Felhasznált szakirodalom:

Machlowitz, M. (1980). Workaholics, living with them, working with them. Addison Wesley Publishing Company.

Oates, W. E. (1971). Confessions of a workaholic: The facts about work addiction. World Publishing Company.

Scottl, K. S., Moore, K. S., & Miceli, M. P. (1997). An exploration of the meaning and consequences of workaholism. Human relations, 50(3), 287-314.


Iratkozz fel hírlevelünkre!