Az optimizmus szerepe különböző szakmákban – van ahol a kevesebb néha több?

Ki ne szeretne mindig pozitív várakozásokkal tekinteni a jövőbe? Szinte mindenki arra vágyik, hogy egy kicsivel derűlátóbb, optimistább ember legyen. A pozitív pszichológia számos kutatása fókuszál az optimizmus pozitív hatásaira, melyek nem csupán a magánéletünkben, de a munkahelyi előmenetelünkben is segítséggel lehetnek. Legalábbis a legtöbb esetben. Vannak ugyanis olyan kutatások is, melyek ezt megcáfolták különböző szakmákat vizsgálva. Hol van leginkább szükség az optimizmusra, és hol jobb, ha ez kicsivel kevesebb? Cikkünkből kiderül.

Az optimizmusnak a tudományon belül sokféle megközelítése létezik, így a kutatásokban is több nézőpontból vizsgálják a területet. Az egyik legelterjedtebb elmélet attribúciós stílusként, vagy más néven magyarázó stílusként vizsgálja az optimizmust. Ez nem más, mint ahogyan az emberek a velük történő fontos események okait magyarázzák. Az, ahogyan az életeseményeinket értelmezzük, meghatározza azt is, hogy nehéz körülmények között mennyire viselkedünk tehetetlenül, beletörődünk-e egy adott helyzetbe, vagy motiváltabbá válunk-e a problémák megoldására.

Ennek értelmében azok a személyek rendelkeznek optimista magyarázó stílussal, akik a negatív eseményeket külső, instabil és specifikus okoknak tulajdonítják, míg a pozitív történések okait belső, általános és stabil tényezőknek. A pesszimista magyarázó stílusúak esetében ez pont fordítva történik.

Számos tanulmány született, melyekben azt vizsgálták, hogy miként hat az optimista magyarázó stílus a teljesítményre, legyen szó akár sportról, politikáról vagy bármilyen más foglalkozási területről. Az értékesítők vizsgálatáról korábban már részletesen is írtunk, de az alábbiakban más szakmában történő vizsgálatokat is bemutatunk.

Optimizmus és a versenysport

A 90-es évek elején a pozitív pszichológia atyjaként sokat emlegetett Martin Seligman és munkatársai egyetemi úszócsapatok magyarázó stílusát vizsgálták meg egy bajnokság kezdete előtt, majd ezt vetették össze az ott elért eredményeikkel. Mi történt? Az optimisták legyőzték pesszimista társaikat. Ez abban az esetben is igaznak bizonyult, mikor mind a két vizsgálati csoportot, vagyis az optimistákat és a pesszimistákat is a megmérettetés előtt nehéz, negatív hatású szituációba hozták.

Mi a helyzet a politikával?

Vajon egy politikus pályafutásában számít, hogy mennyire derűlátó a jövőt illetően? Seligman egy másik kutatása erre is kereste a választ. Munkatársával az 1948 és 1984 közötti időszak amerikai elnökjelöltjeinek beszédeit elemezték, és azt találták, hogy a pesszimista beszédek kevésbé értek célt, szavalójuk elvesztette a választást.

Mindenkinek pozitívan kell gondolkodnia ahhoz, hogy sikeres legyen?

A 90-es évek második felében több száz joghallgatót vizsgáltak a magyarázó stílusuk alapján. A korábbi kutatásokhoz viszonyítva meglepő módon, az optimista hallgatók rosszabbul teljesítettek tanulmányaik során mérsékelten optimista és pesszimista társaikhoz képest.

Szakmák, ahol a kevesebb optimizmus néha több…

Martin Seligman 2006-ban megjelent Tanult optimizmus című könyvében összeszedett néhány foglalkozást, ahol az optimista magyarázó stílus kiemelt hangsúllyal bír, és azokat is listázta, hol preferált valamivel kevesebb optimizmus. Sőt, néhol még némi pesszimizmus is jól jöhet! Ahol szerinte kiemelkedően fontos lehet az optimizmus: értékesítés, diplomáciai kapcsolattartás, színészet, kreatív szakmák. Ezzel szemben van, ahol mérsékelten még a pesszimizmus is pozitív hatású lehet, ilyen a biztonságtechnika, pénzügy és kontrolling, jog és az üzleti adminisztráció.

Az a bizonyos arany középút

A korábban felsorolt kutatások szakértői nem azt mondják, hogy az úgynevezett „vak optimizmus” a megoldás, és azt sem állítják, hogy nem kell figyelembe vennünk a valós tényeket. Ami szerintük fontos, hogy képesek legyünk elsajátítani egyfajta rugalmas optimizmust. Mi is ez pontosan? A lényeg az, hogy az egyén képes legyen reálisan felmérni a kitűzött céljaival járó veszteséget és nyereséget. Azokban a helyzetekben, amikor egy bizonyos cselekedet költségei és kockázatai magasak, a pesszimisták ezeket jobban képesek lecsökkenteni, mint az optimisták. Ennek következtében a kutatások alátámasztották, hogy bizonyos helyzetekben az enyhe pesszimizmus előnyökkel is járhat. Schulman az üzleti világból hozva példákat arról írt, hogy bizonyos munkakörökben – mint például az ügyvédi, pénzügyi vezetői, ügyvezetői – nem volna jó a túlzott optimizmus se. Bizonyos helyzetekben tehát szükség van némi enyhe pesszimizmusra annak érdekében, hogy minél pontosabban felmérhessük egy-egy döntésünk következményét.

 

Felhasznált irodalom:

Satterfield, J. M., Monahan, J., & Seligman, M. E. (1997). Law school performance predicted by explanatory style. Behavioral sciences & the law, 15(1), 95-105.

Schulman, P. (1999). Applying learned optimism to increase sales productivity. Journal of Personal Selling & Sales Management, 19(1), 31-37.

Seligman, M. E. (2006). Learned optimism: How to change your mind and your life. Vintage.

Seligman, M. E., Nolen-Hoeksema, S., Thornton, N., & Thornton, K. M. (1990). Explanatory style as a mechanism of disappointing athletic performance. Psychological Science, 1(2), 143- 146.

Zullow, H. M., & Seligman, M. E. (1990). Pessimistic rumination predicts defeat of presidential candidates, 1900 to 1984. Psychological Inquiry, 1(1), 52-61.