Figyelem, figyelem – hogyan fókuszáljunk?

Figyelmünk az egyik legfontosabb tényező, ahhoz hogy megértsük a körülöttünk lévő világ történéseit, mivel folyamatosan formálja észlelésünket, és ennek révén az általunk megalkotott szubjektív valóságot. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az emberi figyelem limitált, korlátozott kapacitással rendelkezik, ezért nem tudunk mindent figyelemmel kísérni és feldolgozni. Az emberi figyelem lényeges aspektusa, hogy szelektáljuk az információt, elkülönítjük a relevánsat az irrelevánstól. Felmerül a kérdés, hogy ez hogyan történik? Hogyan lehetünk fókuszáltabbak és hatékonyabbak? Cikkünkből kiderül.

Figyelmünk működésmódja hatással van az életünk számos területére: munkánkra, tanulmányainkra, társas kapcsolatainkra és számos egyéb területre. A hétköznapokban legtöbbünk nagy mennyiségű információval van elárasztva, néha túl sokkal is, aminek feldolgozására nincs kapacitásunk.

Hogyan szelektálunk?

Számos megközelítés és elképzelés, elmélet született arról, hogy a figyelem hogyan is működik. Mi befolyásolja, mit tartunk relevánsnak és mi ragadja meg a figyelmet. Egy egyszerű példával élve az emberi figyelmet elképzelhetjük úgy, mint egy kis belső embert, akit különböző csúcstechnológiás szenzoros információk árasztanak el. Ez a kis belső ember ezekből az információkból válogatja ki számunkra, hogy mi releváns, és melyeket szűrjük ki.

A figyelmi szelekció révén megszűrjük a beérkező információkat az alapján, hogy mennyire relevánsak számunkra az adott helyzetben.

Donald Broadbent egy hallási kísérlet során igazolta, hogy a figyelmi szelekció egy szűrőmechanizmusként működik, mely szűrő átengedi a figyelt ingereket, míg a nem figyelt ingerek fennakadnak a szűrőn. A nem figyelt ingerek sem tűnnek el azonnal, hanem egy rövid időre még tudatosíthatóak, felidézhetőek. Broadbent kísérlete abból állt, hogy a vizsgálati személyek egyszerre megjelenő számpárokat hallgattak, melyeket vissza kellett idézniük. A számpár egyik tagját a jobb fülbe, míg a másikat a bal fülbe közvetítették. Az érdekesség – melyet Broadbent talált – az volt, hogy a vizsgálati személyek nem a számpárokat mondták vissza, hanem először az egyik fülben hallott számokat, majd áttértek a másik fülben halottakra. A figyelt fülbe érkező ingereket sikeresen tudták visszaidézni, míg a nem figyelt fülbe érkező számokat mindössze egy rövid ideig tudták tárolni, majd visszaidézni. Későbbi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az, hogy mire figyelünk, nagyrészt függ a jelentéstől, az adott inger felszólító jellegétől, illetve az inger adott helyzetben való relevanciájától. Ezek alapján úgy tűnhet, mindig tudatában vagyunk annak, amire figyelünk.

Valójában mindig tudatában vagyunk annak, amire figyelmet szentelünk?

Mint említettük, figyelmünk formálja az észlelésünket, és befolyásolja, hogy milyen valóságot konstruálunk magunk köré. Ha valamire nem figyelünk, akkor nem is lehetünk annak tudatában. Ezzel ellentétben viszont

KÉPESEK VAGYUNK FIGYELNI DOLGOKRA, ANÉLKÜL HOGY AZOK TUDATOSAK LENNÉNEK.

Tehát a broadbenti szűrő néhány esetben „lyukasnak” is mondható. Erre példa a sajátnév-hatás vagy koktélparti-jelenség, mely a figyelem szelektivitására vonatkozik. Például amikor egy partin beszélgetést folytatunk, és odafigyelünk, képesek vagyunk meghallani a saját nevünket, ha valaki hív. Noha az inger jelentésétől függően a broadbenti szűrő „lyukasnak” mondható, nem minden információ kerül feldolgozásra. Főleg akkor nem, ha figyelmünket akaratlagosan is más irányba fordítjuk.

Nemfigyelési vakság vagy változási vakság

Egy lényeges kérdés figyelmünkkel kapcsolatosan, hogy mennyire koncentrált, mennyire fókuszált? Sokszor nem minden információt dolgozunk fel még akkor sem, ha a változó inger viszonylagos kiugró jelleggel rendelkezik és szinte az orrunk előtt történik a változás. Ezen jelenséget nevezzük a változási vakságnak vagy nemfigyelési vakságnak. A jelenség lényegét a következő két rövid videó szemlélteti:

Hogyan fókuszáljunk jobban?

A változási vakság jelenségéből kiindulva felmerül a kérdés, hogy figyelmünk hogyan lehet még inkább fókuszáltabb, és hogyan lehetünk feladataink végrehajtása közben még inkább produktívabbak, hatékonyabbak? Marvin Chun, a kognitív idegtudományok kutatója egy előadásán három szempontot emelt ki, hogy hogyan fókuszálhatjuk jobban figyelmünket.

Az első szempont a multitasking kerülése. A modern világ jellemzője, hogy egyre több feladattal szembesülünk munkánk során, tanulmányaink során, kötelezettségeink révén. Ennélfogva akarva-akaratlanul rákényszerülünk időspórolás céljából, hogy egyszerre több feladat elvégzésére koncentráljunk, azaz multitasking-oljunk. De pont az időspórolással ellentétesen, Chun kimutatta egy egyszerű figyelmi és emlékezeti feladat során, hogy

A FIGYELEM MEGOSZTÁSA EGYBEN TELJESÍTMÉNYROMLÁSSAL IS PÁROSUL.

A kísérlet abból állt, hogy a vizsgálati személyeknek két húszdarabos számoszlopot mutattak, melyek a tábla jobb és bal oldalán helyezkedtek el. A feladat az volt, hogy ha az adott szám színe kék volt, akkor hozzá kellett adni hetet, míg ha az adott szám pirosra volt festve, akkor ki kellett vonni belőle hetet. A bal oldali számok első tíz tagja csak kékre, míg a második tíz csak pirosra volt festve. A jobb oldali oszlopban viszont felváltva voltak kék és piros számok, ezzel is váltogatva a feladat jellegét. Azt találták, hogy a vizsgálati személyek átlagosan 30 százalékkal jobban (gyorsabban és pontosabban) teljesítettek a bal oldali oszlop során. Ebből jól látszik az egyik lényeges szempont: amennyiben növelni akarjuk figyelmünk fókuszáltságát, kerüljük annak megosztását! Fontos feladatok végzése közben például kerüljük telefonunk gyakori ellenőrzését, üzeneteink olvasgatását, illetve bármi olyan feladatot, ami kizökkenthet bennünket a feladat ritmusából.

Ha megosztjuk figyelmünket, akkor kevésbé tudunk fókuszálni.

A második lényeges szempont Chun szerint – amit megemlíthetünk a fókuszáltság növelésénél – a relaxáció. Egy korábbi kutatásnak sikerült igazolnia az aktivitási (arousal vagy stressz) szint, illetve a teljesítmény közötti kapcsolatot. Ezen kapcsolatot a Yerkes-Dodson görbe mutatja számunkra. A túl alacsony, illetve a túl magas aktivitási szint visszaveti a teljesítményt, a hatékonyságot. Ezek alapján

AZ AKTIVITÁSI SZINTNEK VAGY A STRESSZ-SZINTNEK VAN EGY OPTIMÁLIS MÉRTÉKE, AHOL A LEGNAGYOBB A TELJESÍTŐKÉPESSÉG.

Ezt még inkább alátámasztja az előbbi pontban említett multitasking elgondolás, mely szerint ha sok feladattal vagyunk elárasztva és idő szűkében vagyunk, akkor vélhetően nagyobb stressz-szintet élünk át, ezáltal csökken a teljesítményünk. Számos relaxációs technikát említhetünk meg, például a jóga vagy akár csak egy rövid nyugtató séta is segítségünkre lehet.

Végül az utolsó szempont, melyet megemlít Chun, az a feldolgozandó információk számának csökkentése, szelektálása, illetve a végrehajtandó feladat valamilyen formában való egyszerűsítése. Mivel a figyelmi kapacitás meglehetősen limitált, így az egyszerűsítés nagyrészt hozzásegít ahhoz, hogy fenntartsuk a figyelmi fókuszt és nagyobb hatékonyságot érjünk el.

 

Felhasznált szakirodalom:

Figyelem: Szelekció, téri figyelem. (2007). In V. Csépe, M. Győri, & A. Ragó (Eds.), Általános pszichológia I. – Észlelés és figyelem (pp. 483-511). Budapest: Osiris.

További források itt, itt és itt!