„Nem bírom ki egyedül!” – Avagy láthatatlan trikófelirataink

Érezz, gondolkodj, cselekedj, fedezd fel a világot!; Örülünk neked, közénk tartozol, lényed önmagában érték!; Légy sikeres és boldog!” Gyermekként mindannyiunknak ilyesmi üzenet megtapasztalására lenne szükségünk, hogy autonómiánk megfelelően kibontakozhasson, hogy érzéseink, tudásunk, tapasztalataink alapján biztonságosan tájékozódjunk a világban, hogy kielégítő, bensőséges kapcsolatokat tudjunk létesítni. Ezzel szemben, ha több tiltó, elutasító, távolító, negatív üzenet érkezik („Felesleges vagy; Nem tetszik a nemed, a külsőd, az, amit csinálsz, amit érzel, amit gondolsz; Ne lássalak, ne halljalak, ne gyere közel; Ügyetlen vagy, ne számíts sikerre…”), akkor könnyen arra a döntésre juthatunk, hogy nem akarunk felnőni, képtelenek vagyunk bizonyos dolgokra, biztonságosabb elkerülni a meghitt közelséget, intimitást. Ahhoz, hogy elérjük a valódi autonómiát, fontos, hogy észrevegyük, hogy mikor irányítanak minket gyermekkori berögződéseink, tudatosítani tudjuk a saját és mások viselkedése mögött rejlő valódi érzéseket és vágyakat, felismerjük, hogy mikor kerülünk újra és újra játszmába. Böszörményi Luca pszichológus cikke ebben kíván segítséget nyújtani.

Eric Berne, a tranzakcióanalízis alapítója igyekezett a pszichoanalízist laikusok számára is befogadhatóvá tenni. A nyílt kommunikációt, a játszmák és manipulációk mellőzését hirdette. Az emberi kapcsolatok őszintesége, bensőségessége, valamint az embernek az a képessége, hogy személyes problémáit autonóm módon kezelje, mind fontos alapelvei voltak irányzatának. A tranzakcióanalízis emberfelfogása és filozófiája 4 pontban összeszedhető:

  1. Az emberek eredendően lelkileg egészségesek, rendben vannak. Ha valaki mégse tiszteli az életet, nincsenek örömei, nem érdeklődik, nem élvezi mások társaságát, csak magával törődik, ellenséges, az az ártalmas hatások eredménye, amik túlsúlyba kerültek az alapvető élettendenciákkal szemben.
    „A született hercegek és hercegnők neveltetésük során változnak békává.”
  1. Mindenkinek megvan a gondolkodásra való képessége (kivéve, ha értelmi fogyatékosság áll fenn), meg tudja érteni, mi történik vele, mi áll nehézségei hátterében.
  2. Mindenki felelős saját döntéseiért és az életéért. Aki tényleg meg akar változni, gyógyulni, az megteheti.
  3. Az emberek képesek a változásra, ha megismerik a valóságos lehetőségeiket, és készek aktívan tenni az autonómiájukat korlátozó programozottság, sorskönyvi működésmódok ellen.

Trikófelirat-módszer

Sokat segíthet, ha bizonyos helyzeteket (eleinte) akár utólag megpróbálunk kielemezni, felismerni a magatartások, kijelentések mögött rejlő valódi célokat, érzéseket, motivációkat, igényeket. Ehhez egy jó módszer lehet az úgynevezett trikófelirat. Lényege, hogy eszközt ad a kommunikáció két szintjének – a szociális és a pszichológiai szint – különválasztására. A módszer talán egy példán keresztül szemléltetve válik a legkönnyebben érthetővé.

Juli és Máté évek óta barátok. Juli elhívja Mátét egy buliba, ahova Máté nem akar menni. A lány kitartó, hosszas könyörgése viszont meggyőzi, végül elkíséri. A buliban aztán inni kezdenek, oldódik a hangulat, Máté pedig egyre gonoszabb megjegyzéseket tesz Julira. A társaság persze élvezi az élcelődést, ami csak tovább fokozza a helyzetet. Végül Juli nem bírja tovább, egyedül, sírva megy haza. Másnap Máté bánja az estét, felhívja Julit. A lány megengedi, hogy meglátogassa, megbeszéljék a történteket. A békülés viszont nem sül el jól, egyre hevesebb szócsatába kezdenek. Végül Juli kidobja Mátét a lakásából. Másnap Máté aggódni kezd, felhívja Juli. Megtudja, hogy a lány ismét túl sok gyógyszert vett be, a toxikológián fekszik.

A leírt eset máshogy is alakulhatott volna, ha a felek egy-egy ponton ki tudták volna fejezni egymás felé őszinte érzéseiket. A trikófelirat módszer elkülöníti egymástól a nyílt szociális közlést és a rejtettebb pszichológiai üzenetet. Nevét onnan kapta, hogy az emberek által hordott trikóknak van egy mindenki számára jól látható eleje és egy egyidejűleg nem látható háta is. Az emberi kommunikáció elképzelhető úgy, hogy a nyíltan vállalható szociális üzeneteink a trikó elején szerepelnek mottószerűen, ezzel szemben az igazán lényeges, de rejtett, kifejezhetetlen attitűdjeink, belső érzéseink és igényeink mottója a hátoldalra kerül. Ez a hátsó tartalom, ami játszmákat eredményez és amire érdemes hétköznapjaink során jobban odafigyelni.

Szociális, nyíltan vállalt üzeneteinket és rejtett érzéseinket egy trikó két oldalán szereplő mottószerű feliratokként is elképzelhetjük

Az ismertetett esetnél így nézhetnek ki a trikók: Juli a történet kezdetén trikója elején azt mutatja, hogy „Mulassunk egy jót, gyere!”, a hátán pedig „Nem bírom ki egyedül, szeretnék veled lenni!”. Máté trikója elején azt hirdeti „Na jó, mehetünk”, hátul pedig az szerepel, hogy „Megfizetsz még ezért, milyen alapon ugráltatsz?”. Később a buliban Máté már azt üzeni: „Látjátok, milyen jófej vagyok?”, a hátsó mottó viszont így szól: „Ezt érdemled, fizess!”. Juli nyílt üzenete „Ne bánts, te bunkó!”, rejtett érzése viszont ez lehet: „Ha benned sem bízhatok, akkor tényleg senki sem szeret, szerethetetlen vagyok”. Lehetne folytatni a feliratok gyártását, erre akár otthon mindenki tehet egy próbát.

A módszer intuícióra és empátiára épül. Ha képesek vagyunk a helyzeteinket ezen a két szinten értelmezni, akkor kontroll alá vonhatjuk az egyébként automatikus válaszreakcióinkat, dönthetünk arról, hogy a kétarcú információ melyik elemére reagáljunk.

 

Felhasznált irodalom:

Járó Katalin (ed.) (2011). A játszmák világa – Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain. Budapest: Háttér Kiadó.

Eric Berne (2013). Emberi játszmák. Budapest: Háttér Kiadó.

Eric Berne (2013). Sorskönyv- Az emberi játszmák folytatása. Budapest: Háttér Kiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!