„Az ember mindig magában hordja teljes históriáját és az emberiség történelmét” − bennünk élő archetípusok

Carl Gustav Jung svájci pszichológus a mai napig az egyik legátfogóbb személyiségelmélet megteremtője. Úgy gondolta, hogy a tudatos ego és a személyes tudattalan mellett minden ember közösen osztozik az úgynevezett kollektív tudattalanban. Utóbbi a pszichológiai örökségünk, velünk született ösztönök és emlékek tárháza, ami tartalmaz bizonyos archetípusokat, azaz az emberi faj szimbólumokká sűrűsödött ősi tapasztalatait. 

A kollektív tudattalan bizonyítékát a kultúráktól független szimbólumrendszerben látta. Szerinte azért osztoznak világszerte a mítoszok és eredettörténetek hasonló jelrendszerben, mert ez mindannyiunk közös alapzata. A kollektív tudattalan szerveződési formái az archetípusok. Olyan ősképek ezek, amiket

nem saját tapasztalataink határoznak meg, pusztán emberi mivoltunkból fakadnak.

Nemcsak szimbólumok formájában jelennek meg a vallásokban és a kultúrában, hanem álmainkban, belső képeinkben és életünk bizonyos motívumaiban is. A következőkben bemutatjuk a Jung által tárgyalt legismertebb archetípusokat!

Persona

A persona az, ahogyan kifelé mutatjuk magunkat. A szó latin eredetű, és azt a maszkot értették alatta, amit a színészek az ókorban magukra öltöttek egy-egy szerep eljátszásához. Ebben az esetben azonban nem egyszerű álarcot jelent. Magában foglalja az összes olyan társas-társadalmi maszkot, amit különböző csoportokban és helyzetekben viselünk, tehát egyfajta szerepszemélyiség.

Ha nem lenne personánk, nem tudnánk társas kapcsolatokat kialakítani.

Ahogy alakul a személyiségünk, már gyerekként szembesülünk vele, hogy adott szituációkban bizonyos módon kell viselkedjünk, illeszkedve az elvárásokhoz és a normákhoz. A veszélyforrás a personával való túlzott azonosulás, ami a személyiség inflációjához vezethet. Ha valaki teljesen összeolvad valamelyik szerepével, annak elvesztése komoly pszichés problémákat okozhat. Ilyen eset lehet például magas munkahelyi státusszal bírók esetében az állás elvesztése, vagy főállású anyaként a gyerekek kirepülése.

Árnyék

Ez az archetípus tartalmazza az elfojtott vágyakat, eltitkolt gyengeségeket és hiányosságokat, valamint nem kívánt ösztönöket. Az árnyék tulajdonképpen

mindaz, ami elfogadhatatlan a társadalom és az egyén személyes értékrendje számára.

Magába foglalhat olyan érzéseket, mint az irigység, a kapzsiság, a gyűlölet vagy az előítéleteink és az agressziónk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a személyiségünk sötét oldala. Jung úgy gondolta, hogy ezek jelen vannak mindenkiben, bár szeretjük akár saját magunk előtt is tagadni. Éppen ezért gyakran álmainkban nyilvánul meg az árnyék, ahol sokféle formát ölthet a kígyótól elkezdve a szörnyekig. Minél inkább elfojtjuk az árnyékot, annál sötétebb és erőszakosabb lesz. Jung szerette az egymást kiegészítő kettősség elvét. Így az árnyék tulajdonképpen komplementer a personával, ugyanúgy a kulturális normákhoz és elvárásokhoz való alkalmazkodásunk következménye, csak annak a másik oldala.

Anima és Animus

Ez az archetípuspár tulajdonképpen mindenkiben az ellentétes nem belső tudattalan képviselője. Tehát az anima a férfiben élő nő, míg az animus a nőben élő férfi. Jung úgy vélte, hogy a nemi szerepeink és identitásunk kialakulásához a biológiai változások mellett a társadalmi hatások is hozzájárulnak. Ebben a folyamatban pedig az anima és az animus archetípusai is szerepet játszanak. Azokat az elvárásokat is tartalmazza, amiket a másik nem képviselőivel szemben támasztunk. A párválasztásban is van jelentősége, ugyanis ha megtaláljuk azt a személyt, aki megfeleltethető az animánknak/animusunknak, szerelmesek leszünk belé. Jung szerint ezeknek az archetípusoknak köszönhető, hogy párválasztás során

úgy érezzük, a másikat ősidők óta ismerjük.

Egyrészt tartalmazza az ellenkező nemhez való viszonyunk alakulásának tapasztalatait, másrészt pedig az emberiség ellentétes nemre vonatkozó összes élményének lecsapódása. Egyfajta velünk született kép a női és férfi mibenlétről.

Selbst

A selbst archetípusa a teljes psziché egészét képviseli, tehát befogadja a tudatot és a tudattalant is. Gyakorlatilag a

személyiségünk központi archetípusa,

amiben a különböző aspektusai integrálódnak az individualizáció folyamatán keresztül. Míg az ego énünk tudatos központja, addig a selbst a személyiség centruma. Jung gyakran körként vagy mandalaként vizualizálta ezt a felosztást. Úgy gondolta, hogy ez az Imago Dei, Isten ősi képe bennünk, amin keresztül megélhetjük a transzcendens élményeket. Szerinte az emberi élet célja a selbsttel való kapcsolat kiépítése, ami hosszan tartó folyamat.

A fő archetípusok mellett Jung számtalan további, különböző archetípus létezését feltételezte. Ezek részben átfedésben is lehetnek, illetve akár kombinálhatók. Bár a jungi elképzeléseket gyakran kritikusan túl misztikusnak vagy spirituálisnak ítéli meg a modern pszichológia, vitathatatlanul hozzájárultak az emberi lélekről és viselkedésről való tudásunkhoz.

 

Felhasznált szakirodalom

Jung, C. G. (2011) Az archetípusok és a kollektív tudattalan. Budapest, Scolar Kiadó

Jung, C. G. (2010) Lélektani típusok. Budapets, Scolar Kiadó