Az erőszak ezer arca – tanuld meg beazonosítani az agressziódat!

Mi fán terem az agresszió, vagyis az erőszak? A kérdés könnyű, a választ pedig mindenki tudja. Vagy mégsem? Annak számít-e az, amikor egy szadista egy mazochistát bántalmaz? Vagy az, amikor egy orvos valakin aktív eutanáziát alkalmaz? Esetleg az, amikor egy anya a kisfia kezére csap? Ugye, így már nem is annyira egyszerű a feladat. Lássuk hát, hogy mi is az agresszió lényege pontosan, s hogy milyen megjelenési formái vannak!

David Buss evolúciós pszichológus elmélete szerint az erőszak tulajdonképpen egy ártalmas inger adása egy olyan élőlénynek, aki vagy ami motivált az említett inger elkerülésére – esetleg egy olyan tárgynak, amely az áldozat számára fontos és értékes. A hangsúly tehát mindig az ártalmon van, amit az egyik fél adni, a másik pedig elkerülni akar. Az agresszív viselkedésnek ugyanakkor három fontos kritériuma is van. Az egyik a szándékosság, a másik az önkéntesség, a harmadik pedig a sikeresség. Valódi agresszióról csak mindezen feltételek teljesülése esetén beszélhetünk.

Nézzük, miért!

Egyrészt lényeges, hogy az erőszaktevő tudatában legyen ártó viselkedésének, vagyis hogy az áldozatában tudatos kárt tegyen. Másrészt az sem elhanyagolható, hogy az agresszor önként viselkedjen úgy, ahogy – ne puszta kényszerből vagy mások akaratából. Harmadrészt pedig az is nélkülözhetetlen, hogy az erőszakos cselekedet befejezett és eredményes legyen a megsérteni kívánt élőlény ellen. Máskülönben nem valódi agresszióról, hanem az erőszakosság egyfajta kísérletéről lehet csak szó!

Az agresszió színei

Az erőszakos magatartásformák osztályozására Parrott és Giancola egy meglehetősen komplex taxonómiai rendszert dogoztak ki annak érdekében, hogy a bántalmazás különféle típusai között egy kis rendet tegyenek. A magatartástudományok körében ugyanis nemcsak annak megértése lényeges, hogy mi és miért számít agressziónak, hanem az is, hogy az pontosan milyen. Ezen tudás előnyeire később visszatérünk még. Parrott és Giancola úgy vélték, hogy az agressziónak alapvetően öt formája van: fizikai, verbális, poszturális, valamint a lopásból és a rongálásból fakadó.

  • A fizikai erőszak lényege egy olyan káros inger adása, amely másnak testi fájdalmat és/vagy szöveti sérülést okoz.
  • A verbális agresszió lényege egy olyan ártalmas inger adása, amely másban pszichés fájdalmat és/vagy lelki traumát eredményez.
  • A poszturális bántalmazás lényege egy olyan jelképes mozzanat, amely során a támadó és az áldozat között nincs konkrét kapcsolat, csak egyfajta utalás az agresszióra.
  • A lopás lényege az áldozat egyik tulajdon- vagy értéktárgyának tudatos elvétele.
  • A rongálás lényege pedig az áldozat egyik tulajdon- vagy értéktárgyának szándékos tönkretétele.
Az erőszak nem csak testi, és nem csak tettleges lehet!

A szakemberek mindezek megkülönböztetésén túl arról sem feledkeztek meg, hogy az erőszak egyes megjelenési formái két dimenzió mentén további altípusokra bonthatók. Az agresszió ugyanis az irányulása szerint közvetlen és közvetett, míg az aktivitása tekintetében pedig aktív és passzív is lehet. A közvetlen bántalmazás lényege az, hogy az áldozat hamar be tudja azonosítani a támadót, így azonnali lehetősége van a vele való konfrontálódásra. A közvetett erőszak lényege ezzel szemben az, hogy az áldozat csak nehezen vagy egyáltalán nem képes beazonosítani a támadót, így az könnyen elkerülheti az esetleges konfrontációt. Aktív agresszió esetén ehhez képest az erőszaktevő cselekvése, míg passzív agresszió esetén pedig az említett cselekvés hiánya okoz az áldozatban bizonyos károkat.

Nézzük élesben!

Az agresszió imént kifejtett osztályozási rendszerének ismerete praktikus ugyan, ám sokkal hasznosabb, ha azt alkalmazni is tudjuk a gyakorlatban. Miért? Nos, dióhéjban azért, mert úgy sokkal éberebbek lehetünk az emberi interakciókban megjelenő viselkedésformák értelmezése terén. Ha tudjuk, hogy nem csak az ordítozás, a pofozkodás és a tányérdobálás számít erőszaknak, akkor máris könnyebben felismerhetjük és kezelhetjük mások felénk irányuló ellenségességét. Ám ahhoz, hogy valóban otthonosan mozogjunk Parrott és Giancola húsz agressziótípusa között, lássunk előbb néhány tanulságos példát gyakorlásképp.

Döntsd el az alábbi cselekvésekről, hogy azok milyen típusú erőszaknak tekinthetők!

  • Kollégánk titokban azt a hazugságot terjeszti rólunk a munkahelyünkön, hogy problémáink vannak az alkoholfogyasztással. Ez a pletyka idővel a felettesünk fülébe is eljut, aki éppen ezért nem minket, hanem egy másik munkatársunkat lépteti elő.
  • Minden egyes alkalommal, amikor kifejtjük a véleményünket, az egyik osztálytársunk nem szól semmit, csak sokatmondóan forgatja a szemét. Mindez szép lassan annyira zavarni kezd bennünket, hogy végül inkább meg sem szólalunk már.
  • Párunk minden reggel máshova rejti el a kocsink kulcsait annak érdekében, hogy soha ne érjünk be időben a munkahelyünkre.
  • Habár a piros lámpa és a nagy forgalom miatt a busz ki sem tud állni a megállójából, a sofőr mégsem hajlandó kinyitni nekünk az ajtót, amikor rohanva megérkezünk elé.
  • Amikor édesanyánk azért kezd el kiabálni velünk, mert otthonról elmenve nem zártuk be az ajtót, a testvérünk nem kel a védelmünkre, holott ő tudja, hogy más volt a tettes.
  • Szomszédunk szemet huny afölött, hogy egy részeg tinédzser az éjszaka folyamán tönkreteszi a kertünkben lévő postaládát.

Készen vagy? Akkor hát lássuk a megoldásokat! A pletykálás gyakorlatilag minden esetben aktív, közvetett és verbális agressziónak tekinthető. A helytelenítő szemforgatás ezzel szemben egyfajta szimbolikus utalás, amely éppen ezért aktív, közvetlen és poszturális bántalmazás is egyben. A kocsikulcsok titokban való elvétele és rendszeres elrejtése természetesen másvalaki holmijának eltulajdonításaként értelmezendő, így tehát az aktív, ám közvetett lopás kategóriájába sorolható. Az ugyanakkor, hogy a buszsofőr tétlenségével megakadályoz bennünket célunk elérésében, már a passzív, közvetlen és fizikai agresszió körébe sorolható. Szemben testvérünk hallgatásával, aki ezáltal passzív, közvetett és verbális erőszakot követ el. Végül, de nem utolsó sorban még a bűncselekményt végignéző szomszéd is agresszívnak tekinthető, hiszen ő az említett tettével passzív és közvetett rongálást idéz elő.

Nemcsak mások agressziójára, a saját erőszakosságunkra is oda kell figyelnünk!

Az emberi agresszió egyes megjelenési formáinak ismerete természetesen nem csak arra szolgál, hogy mindig csak mások szemében vegyük észre a szálkát. Az efféle tudás ugyanis arra is remek lehetőséget kínál, hogy a mindennapok során a saját erőszakosságunkat is tudatossá tegyük. Vajon tényleg csak elfelejtettük meglocsolni a szomszéd virágait a vakációja alatt, vagy esetleg így fejeztük ki az irányában a haragunkat? Tényleg nem tudtunk vagy inkább nem akartunk segíteni a kollégánknak a számítógépe újraindításában? Ha tisztában vagyunk az agresszió ezer arcával, sokkal könnyebben megzabolázhatjuk azt!

 

Felhasznált szakirodalom:

Dúll A., & Varga K. (1993) Általános pszichológiai gyakorlatok II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.


Iratkozz fel hírlevelünkre!