BDSM? Kink? – A szex ötven árnyalata. Mit nem tudtál róla eddig?

Ha valaki szereti a szexet szadisztikus és mazochisztikus elemekkel, még nem kell feltétlenül pszichiáterhez küldeni. Tudtad például, hogy a közös megállapodás, a biztonság elsőbbsége, a tiszta kommunikáció és a változatos szexuális élmények is jellemzőek rá? Tudj meg többet a BDSM és kink szexualitásról cikkünkből.

A BDSM gyűjtőszó, mely az angol bondage-discipline (kötözés-fegyelmezés), dominance-submission (dominancia-alávetettség), sadism-masochism (szadizmus-mazochizmus) kifejezésekből áll össze. A többség vagy pornó oldalakról vagy A szürke ötven árnyalatából ismeri ezt a sajátos szexuális viselkedésformát, melyet rengeteg stigma és hiedelem övez.

A kink pedig angol szleng kifejezés, mely magában foglal minden olyan szexuális viselkedésformát, amely nem megszokott, különleges. Ide sorolhatjuk a különböző szerepjátékokat (tanár-diák, prostituált-kliens stb.), hatalmi dinamikát kifejező szexuális együttléteket, nem megszokott stimulációs formákat (pofozás, korbácsolás, kötözés stb.), a speciális tárgyakat, öltözéket igénylő megnyilvánulásokat (például bőrruha) vagy nem genitális területekre (például láb) fókuszáló szexuális kielégülés formáit is. A BDSM szintén a kink kategóriába tartozik.

Vonz a BDSM. Akkor most mentálisan beteg vagyok?

Egy, A szürke ötven árnyalata megjelenése előtt folytatott kutatás eredménye szerint a világszerte több mint kilencvenezer megkérdezett emberből nyolcvanhat százalék érdeklődést mutatott a kink szex iránt.

Ennyi ember beteg lenne?

A szadizmus és a mazochizmus a homoszexualitáshoz hasonlóan sokáig a patológia árnyékát húzta maga után. Az első DSM (Diagnostic and Statisical Manual of Mental Disordes) kiadás, azaz a mentális zavarok diagnosztikus kézikönyve még szexuális devianciaként címkézte őket. A 2000-ben megjelenő negyedik kiadásig minden, a partnerek kölcsönös beleegyezésén alapuló kink szexuális viselkedésformát például a pedofíliával vagy a szadisztikus erőszakkal soroltak egy kategóriába, és mentális betegségként tekintettek rájuk. A 2013-as ötödik kiadásban eljutottunk egy árnyaltabb nézőponthoz. Képesek vagyunk ugyanis ma már különbséget tenni a között, amikor az illető szexualitása a parafíliák (megszokottól eltérő szexuális vonzódás) közé sorolható, de a személy nem tekinthető mentálisan betegnek, illetve amikor a parafíliás viselkedés nem kölcsönös beleegyezésen alapul, a személy számára distresszt okoz és rontja az illető személyiségének funkcionálását. Utóbbi esetben indokolt mentális zavart feltételezni. Összességében tehát

a BDSM, a kink szexualitás önmagukban nem tekinthetőek patológiának.

A megítélésben történt változásokat többek között az is előrelendítette, hogy több kutatás is megerősítette: a BDSM gyakorlók mentálisan egészségesek, egyáltalán nem funkcionálnak rosszabbul, mint az úgy nevezett vanília (sztenderd szexuális életet élő populáció) kontrollcsoport. Egy vizsgálatban a BDSM gyakorlók személyiségfaktorait, kötődési stílusát, visszautasítási érzékenységét és szubjektív jóllétét is mérték. Az eredmények alapján a kontrollcsoporthoz képest kevesebb érzelmi labilitást, visszautasításra való érzékenységet és barátságosságot mutattak. Magasabb volt az esetükben az extraverzió, az új élményekre való nyitottság és a szubjektív jóllét is.

Stigma és a mítoszok

A kutatási eredmények ellenére még mindig komoly stigmatizáltság éri a kink szexualitás képviselőit, akik a homoszexuálisokhoz hasonlóan képesek belsővé tenni a társadalom által promotált kink fóbiát. A segítségért forduló BDSM-kliens esetében sokszor éppen ebből a jelenségből fakadó öngyűlölet, a „kigyógyulás” vágyának ambivalenciája okozza a kihívást. Nézzünk most meg néhány tévhitet.

  • A BDSM visszaélés, erőszak

A szexualitás preferenciáktól, szubkultúráktól függetlenül lehet erőszak eszköze. A kink közösség mottója: „biztonságos, józan és kölcsönös beleegyezésen alapuló”. Azaz a kink bármilyen formáját is próbálod, tisztában kell lenned a technikai részletekkel a biztonságotok érdekében. Különbséget kell tudni tenni realitás és fantázia között, és ennek mentén cselekedni. Valamint mindenkor tiszteletben kell tartani egymás határait. A BDSM-ben a felek nagyon világosan kommunikálják a vágyaikat és azt is, amit nem szeretnének. Az úgy nevezett biztonsági szavak meghatározásával és alkalmazásával bármikor, bármelyik fél jelezheti az adott aktivitás befejezését. Talán nem is gondolnánk, de a domináns fél is érezheti bizonyos pillanatban kényelmetlenül magát a saját szerepétől. Az erőszaktól tehát élesen elválasztja a belegyezés, a kontroll, a vágyakra, határokra való tekintet és a megszakítás lehetősége. A partnerek továbbá arra is figyelnek, hogy mellőzék az alkohol- és szerhasználatot, amely egy abuzív cselekedet előtt nem ritka. Míg a szexuális visszaélés komoly traumát okoz az elszenvedő számára, a BDSM-élmény után a partnerek kellemesen érzik magukat.

Valaki csak ritkán vágyik ilyen élményeke, mások néha, valakik pedig szinte minden szexuális együttlétet ilyen vággyal valósítanak meg. A kink preferenciákról kontinuum formájában érdemes gondolkodnunk.
  • A BDSM gyakorló gyerekkori bántalmazást élt át

Erre a hiedelemre nincs bizonyíték. Nem lehet azt feltételezni, hogy valaki azért vonzódik a BDSM szexualitáshoz, mert traumán ment keresztül. Továbbá azt sem, hogy a szubmisszív felet öndestruktív, míg a dominánst erőszakos viselkedés, haragos természet jellemzi általában.

  • A BDSM függőséget okoz

Hajlamosak vagyunk azt hinni, ha valaki belekóstol a BDSM-be, egyre intenzívebb ingerre lesz szüksége ahhoz, hogy ugyanazt az élményt élhesse át. Erre azonban szintén nincs bizonyíték. Gyakori tapasztalat az is, hogy valaki éppen hogy „csillapítja” a kink formákat az első élményt követően. Továbbá a jelenség kontinuum sajátossága is cáfolja ezt a mítoszt, hiszen vannak olyan személyek, akik ritkán, csak bizonyos alkalmakkor gyakorolják ezt a szexualitást, másoknál viszont szinte az identitásuk részét képezi.

  • A BDSM lényege a fájdalom

Sokan a fájdalommal társítják a BDSM-et. Noha a fájdalom valóban megjelenhet egy-egy együttlét során, vannak olyan formák, amelyeknek abszolút nem része. A korbácsolás, pofonok esetében pedig sokszor az elsődleges érzet nem a fájdalom, hanem a fokozott érzelmi és fizikai stimuláció, mely extrém szexuális izgalmat tud generálni. Ebben az állapotban a testünkben lezajló kémiai folyamatoknak köszönhetően a fájdalom nem is érzékelhető.

Nincs rá bizonyíték, hogy a pszichoterápia következtében elmúlnak ezek a vágyak. Kell-e egyáltalán, hogy ez legyen a cél?

Mi tanulhatunk a kink közösségtől?

Amennyiben valaki elfogadja, hogy ez a szexuális viselkedési forma is normálisnak tekinthető, pusztán kevésbé gyakori, számos dolgot tanulhat a kink sajátosságaiból. A képviselők mindenképpen fejlett kommunikációs készségekkel rendelkeznek, hiszen a vágyak, félelmek, szabályok megosztása, átbeszélése gyakorlatilag a dolog alfája és ómegája. A kink szexualitást gyakorlók nyitottak és kevésbé előítéletesek a vanília társakhoz képest. Természetesen számukra is vannak nem kívánatos szokások és vágyak, azonban kevésbé minősítik emiatt a másikat.

A szexuális változatosság is nagy erény a kinkben.

Noha ők is megtapasztalják a hosszú távú kapcsolatok kihívásait, például az intimitás és a szenvedély között húzódó feszültség perspektívájából, mégis képesek új fantáziákat megélni partnerükkel. A szexualitás spontaneitás mítosza szilárdan él társadalmunkban. A kinkben azonban a megtervezettség dominál úgy, hogy mindeközben szexuális izgalom perzseli a partnereket. A sajátosságokból adódó előkészületek, megbeszélések ugyanis előre vetítik, késleltetik, ezáltal fokozzák az izgalmat. A szexet érintő hiedelmek közül szintén gyakran találkozunk azzal az elvárással, mely szerint a szexuális viselkedésnek természetesen kell jönni. A kink szexualitás ezzel szemben azt vallja, hogy ezek a készségek bizony tanulhatók és gyakorlással fejleszthetőek. Bármennyire is rossz hír, ez valóban így van: egyikünk sem születik lepedőakrobataként.

A kink, így a BDSM is a normális szexualitás skáláján helyezkedik el. Számos ember érez vágyat arra – még ha különböző mértékben is –, hogy kipróbáljon, gyakoroljon egy-egy kink sajátosságot partnerével. A szexuális viselkedésünk kontrollálható, vágyaink azonban nem. Amennyiben valaki BDSM gyakorlóvá szeretne válni, sokkal fontosabb, hogy önelfogadást élhessen meg szexuális vágyaival kapcsolatban, illetve megfelelő információkhoz juthassunk a szokások részleteit illetően annak érdekében, hogy biztonságosan élvezhesse a kink lehetőségeit. Ha valaki tinédzserként észleli ezeket a vágyakat, amikor egyébként is éretlenebbek a szexuális készségek, egy nem minősítő edukáció életet is menthet a rosszalló szülői hozzászólások helyett.

 

Felhasznált szakirodalom:

Bezreh, T., Weinberg, T. S., Edgar, T.  (2012). BDSM Disclosure and Stigma Management: Identifying Opportunities for Sex Education. American Journal of Sexuality Education Vol. 7. 1. 37-61

Nichols, M., Fedor, J. P. (2017). Treating Sexual Problems in Clients who Practice “Kink”. In Peterson, Z. D. (2017). The Wiley Handbook of Sex Therapy pg. 420-450. John Wiley & Sons Ltd

Wismeijer, A. A. J., van Assen, M. A. L. M. (2013). Psychological Characteristics of BDSM Practitioners. International Society for Sexual Medicine 10:1943–1952


Iratkozz fel hírlevelünkre!