Félúton minden kudarcnak tűnik

Minden alkalommal, amikor valami új dolgot tanulunk, új szokást alakítunk ki vagy elkezdünk egy nagy projektet, vannak pillanatok, mikor a kudarc lehetősége, a kétségbeesés uralja a gondolatainkat. Ilyenkor úgy tűnik, hogy nem haladunk előre, nem érezzük jól magunkat, a céljaink túlságosan távolinak látszanak. Úgy érezhetjük, sosem fog elkészülni a projekt. Ismerősen hangzik? Erről szól Kanter törvénye is, mely szerint minden kudarcnak látszik félúton. Miért igaz ez a legtöbb változási folyamat középső szakaszára, és mit tehetünk ellene?

Ha egy projekt megvalósítása során vizualizálnánk az emberek érzelmi állapotát, akkor nagy valószínűséggel egy U lakú görbét kapnánk. Kezdetben és a projekt végéhez közeledve általában az érzelmi állapot nagyon pozitív. A start mezőnél még optimisták vagyunk, reménykedünk a pozitív kimenetelben. Tesszük mindezt azért, mert meg kell erősítenünk magunkban, hogy jól döntöttünk, hiszen belevágtunk valami újba, amiről úgy gondoljuk, nagyon érdekes, izgalmas lesz. A projekt zárásához, végéhez közeledve pedig újra magabiztosak és bizakodóak leszünk, mivel a cél már nagyon közel van.

Kanter törvénye

Rosabeth Moss Kanter, a Harvard Business School professzora szerint azonban félúton minden kudarcnak tűnik. A kezdeteknél még mindenki motivált, és természetesen szeretjük a boldog befejezéseket is, de van egy középső szakasz, amikor bizony kemény munka folyik.

Ez lehet az a pont, amikor még a legelhivatottabbak is kételkednek a sikerességben.

Ennek oka a folyamatos változás. Lehet ez azért, mert néhány fontos módosítás végrehajtásán még nem vagyunk túl, vagy nem ment minden olyan simán és egyenesen, ahogy azt eredetileg szerettük volna. Változott például a projekt elején kirakott terv. De mindig vannak váratlan akadályok és rejtett költségek is. A vezetőknek készen kell állniuk további források biztosítására, szélsőséges esetekben könyörögniük kell több időért, vagy kitalálniuk kreatív megoldásokat a szűkös erőforrások megteremtésére. Az előrejelzések bizonytalanok lehetnek, különösen akkor, ha a helyzet új, és nehéz pontosan tudni, hogy a dolgok hogyan fognak alakulni. A döntéshozók erőszakossá válhatnak, de ez sokszor elkerülhetetlen, hiszen ők többnyire a befektetett pénzüket kockáztatják. Ilyenkor az lehet az érzésünk, hogy egy lépést tettünk előre, majd két lépést hátra.

Ez az az idő, amikor Kanter törvénye beindul.

Könnyű így érezni, amikor nagyon messze vagyunk a korábbi elvárásainktól. Ilyenkor gyakran váratlan események és devianciák ütik fel a fejüket. Sokszor úgy tűnhet, hogy az erőforrások szükségességére vonatkozó becslések sem megfelelőek. Gyakran itt adják fel a résztvevők, pedig nem biztos, hogy szükség lenne rá!

Minden új kezdeményezés – az üzleti folyamatok változásai, az újonnan induló vállalkozások, az új termékek fejlesztése vagy a belső folyamatok változásai – könnyedén elbukhatnak, mielőtt gyümölcsözővé válnának. Az ötlet minél inkább eltér a jelenlegi megközelítésektől,

minél több az innováció, annál több probléma van.

Ezek a problémák kísértik az embereket, hogy feladják, elfelejtsék az eredeti ötletüket. De ha túl hamar gátat szabunk az erőfeszítéseknek, az határozottan hiba! Bár néhány ötlet valóban halottnak tűnhet, a legtöbbnél egyszerűen csak korrigálnunk kell, kiigazítani az eredeti elképzeléseket, és folytathatjuk a sikerhez vezető utat. Érdemes belátnunk, hogy a megcsúszott tervek önmagukban még nem végzetesek. Akkor válhatnak azzá, ha más problémák is felütik a fejüket középtávon: a növekvő negativitás és a lassuló lendület. „Ez nehezebb, mint bárki más gondolta volna…” – mantrázzák a résztvevők. Konfliktusok kerülnek felszínre. A befektetők megkérdezik, miért nem megy gyorsabban. A kritikusok támadásba lendülnek. Mindez megnehezíti a megoldások megtalálást, ez az időszak így még kétségbeejtőbbé válik.

Mit tehetünk ellene?

Tehát a valódi kérdés: hogyan tudjuk kezelni a változást és leküzdeni azt a kudarcot, amely elkerülhetetlenül a legtöbb változás közepén megtörténik?

  • Kerüljünk újra összhangba a környezettel! Mi változott a kezdeményezés kezdete óta? Érvényesek továbbra is az eredeti feltevések? Még mindig szükség van rájuk?
  • Ellenőrizzük a víziót! Az ötlet még mindig inspirálónak tűnik? Elég ahhoz, hogy extra erőfeszítéseket tegyünk érte?
  • Megfelelő a támogatás? Vannak még korábbi lelkes támogatóink? Látunk új partnereket, akik csatlakozhatnának a kezdeményezéshez?
  • Vizsgáljuk meg az előrehaladást, vizualizáljuk az eddig elért eredményeket! Elértünk már mérföldköveket? Vannak korai mutatók, kézzelfogható demonstrációk? Lehetnek-e a következő eredmények megerősítések a támogatóknak, és elhallgattatói a kritikusoknak?
  • Keressünk szinergiákat! A projekt jól működhet más tevékenységekkel együtt? Lehetséges újabb szövetségek kialakítása?

A legfontosabb továbbá, hogy teljes mértékben megértsük és megértessük, hogy

a kudarc a változás szükséges része,

mert lesznek olyan időszakok, amikor nagyon csábító a feladás lehetősége. Éppen ezért a vállalatokban, az adott munkacsoportban és egyénileg is kulcselem a growth mindset elősegítése, előmozdítása, amely segíteni fog nekünk abban, hogy a kudarcot a változási folyamatot természetes részének tekintsük.

Napjainkban sok cég számára még mindig az eredmény a leglényegesebb. Azonban célravezetőbb lenne, hogy optimistán, de felkészülnénk a kudarc lehetőségére is, és a tanulásra összpontosítanánk. Ez nem alakul ki egyik napról a másikra, ugyanakkor így egyértelműen több esély van a sikerre.

 

Felhasznált szakirodalom:

Francisco Sàez (2016). Kanter’s Law: Everything looks like a failure in the middle, FacileThings (https://facilethings.com/blog/en/everything-looks-like-a-failure-in-the-middle)

Rosabeth Moss Kanter (2009). Change is hardest in the middle, Harvard Business Review (https://hbr.org/2009/08/change-is-hardest-in-the-middl)

Rosabeth Moss Kanter: Six keys to leading positive change, TEDxBeaconStreet (https://www.youtube.com/watch?v=owU5aTNPJbs)