Egyformán vagyunk mások – milyen a jól működő személyiség?

Saját személyiségünkkel kapcsolatban kissé furcsa paradoxon figyelhető meg a legtöbbünknél. Egyfelől szeretnénk hinni, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagyunk, másfelől viszont vágyunk az egyszerű képletre önmagunk megértéséhez. Ezért lehetnek a mai napig olyan népszerűek a horoszkópok és a néhány személyiségtípust meghatározó elméletek. Hogyan ragadható meg a személyiség? Mitől lesz egészséges és jól működő?

Típusok vagy vonások?

Az emberiség már az ókortól kezdődően igyekezett különböző típusok segítségével megragadni a személyiséget. A típuselméletek lényege, hogy

személyiségünk alapján mindnyájan vagy az egyik, vagy egy másik kategóriába tartozhatunk.

Már az időszámításunk előtti ötödik században készített Hippokratész olyan tipológiát, ami az eltérő vérmérsékletek alapján különített el négy személyiségtípust, de a huszadik század elejéről is találunk példát. Carl Gustav Jung népszerű introvertált-extrovertált felosztása szintén típusokban gondolkozik személyiségünkkel kapcsolatban. A tipológiák könnyen értelmezhető, gyors leírást nyújtanak, de az előnyük egyben a hátrányuk is. A „dobozolás” következtében túlságosan általános válaszokat kínálnak.

Erre a problémára hoztak megoldást a vonáselméletek. Az irányzat szerint az emberekben alapvetően ugyanazok a személyiségjellemzők találhatók meg, a különbségek ezek mértékének változóiból fakadnak. Tehát

az egyének közötti különbségek mennyiségi és nem minőségi jellegűek.

Az utóbbi évtizedek vizsgálati eredményei alapján, a kutatók öt nagy személyiségvonást feltételeznek. Az elmélet a nevét is ez alapján kapta, Big Five (Nagy Ötök) néven szoktak hivatkozni rá. Az alapvető személyiségvonások eszerint az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az emocionalitás és az intellektus. A vonáselméletek pontosabban képesek lefedni az egyéni különbségeinket és közelebb visznek a jól működő személyiség megértéséhez.

Több dimenzió, pontosabb kép

Személyiségünk az érzelmeink, a viselkedésünk és a gondolkodásunk csak ránk jellemző, minket másoktól megkülönböztető mintáját jelenti. Az érett személy képes viszonylag pontosan észlelni önmagát és a körülötte élő embereket is,

elfogadó másokkal és önmagával szemben,

valamint alkalmas rá, hogy hatékonyan és kitartóan küzdjön céljai eléréséért. Carol Ryff amerikai kutató pszichológus áttekintve a téma korábbi szakirodalmát, megalkotta a pszichológiai jóllét többtényezős modelljét. Eszerint az egészséges személyiség a következő összetevőket tartalmazza: önelfogadás, minőségi kapcsolat másokkal, kapacitás a körülöttünk lévő világ irányítására, a jelentésekkel teli életbe vetett hit, az önmeghatározás képessége és a személyiség fejlesztésére való folyamatos vágy.

Az önelfogadás arra irányuló törekvés, hogy személyiségünk pozitív és negatív oldalait is megismerjük és elfogadjuk. A másokkal való kapcsolat kialakításának képessége biztosítja, hogy bizalmat és intimitást éljünk át kapcsolatainkban. A környezet feletti uralom arra utal, hogy a körülöttünk lévő lehetőségeket képesek legyünk észrevenni és kihasználni. Az önmeghatározás egyfajta belső irányítottságot jelent. Azt, hogy

képesek legyünk azon értékek mentén értékelni magunkat, amik számunkra fontosak,

nem pedig azok alapján, amit mások tekintenek annak. A személyiség folyamatos fejlesztése a tanulás és a változás szerepére hívja fel a figyelmet.

Személyiségünk szinte az élet minden területére kihat. Meghatározza stílusunkat és a másokkal való kapcsolataink minőségét, éppen ezért az egyik legfontosabb egyéni különbség.

 

Felhasznált szakirodalom

Allport W. G. (1980) A személyiség alakulása. Budapest, Gondolat.

Jung, C. G. (2012) A személyiség fejlődése. Budapest, Scolar.

Ryff, C. D. (1989). Happiness is everything, or is it? Explorations on the meaning of psychological well-being. Journal of personality and social psychology, 57(6), 1069.


Iratkozz fel hírlevelünkre!