Amikor a testünk lesz a végzetünk: a testedzés- és az egészségesétel-függőség

Neked is feltűnhetett már, hogy egyre kevesebb ember szeretne sovány lenni manapság. A századforduló környékén elterjedt „karcsúságideál” ugyanis napjainkra az erő és az egészség eszméjébe csapott át. Sem a férfiak, sem a nők körében nem divat többé az ész nélküli koplalás. „Tisztán enni és keményen edzeni!” – ez vált korunk jelmondatává. Aligha meglepő, hogy két új testkép- és evészavar is társult hozzá…

Amikor az emberi táplálkozás rendellenességeire gondolunk, háromféle betegség jut rendszerint az eszünkbe: a bulimia nervosa, az anorexia nervosa és az obesitas (vagyis a kóros elhízás). Abba sokszor még csak bele sem gondolunk, hogy e patologikus triumvirátuson túl akár még a szélsőségesen egészséges (vagy legalábbis annak gondolt) életmód is csak a bajt hozza ránk. Márpedig ez a szomorú igazság. Az mindannyiunk számára feltűnő, ha valaki túl sokat jár edzeni, túlságosan is odafigyel arra, amit eszik. Nem véletlenül! Ezek a viselkedésformák tudniillik egy sokkal összetettebb probléma megnyilvánulásai is lehetnek.

Sokan irigyeljük azokat az embereket, akik edzettek, sportosak és testileg is kellően esztétikusak. El sem tudjuk képzelni, hogy miként van elég idejük, pénzük, kitartásuk és/vagy akaraterejük ahhoz, hogy fenntartsák egészséges életstílusukat és izmos testalkatukat. Csakhogy sajnos koránt sincs mindegyikük annyira rendben belül, mint kívül. Testedzés- és egészségesétel-függőség esetén ugyanis nagyon hasonló tényezők állnak a háttérben, mint az anorexia és a bulimia nervosa esetén: szégyen, szorongás, addikció, kényszeresség és alacsony önértékelés. Ahhoz azonban, hogy jobban megértsük őket,

lássuk részleteiben is ezt a két új rendellenességet!

„Elsorvadok, ha nem edzek.”

A testedzésfüggőséget izomdiszmorfia és inverz anorexia néven is gyakran szokták emlegetni a szakemberek. A fordított anorexia elnevezés onnan ered, hogy ez a testképzavar a klasszikus anorexia tökéletes ellentettje. Az ezzel a problémával küzdők ugyanis nem túl nagynak, ormótlannak és kövérnek, hanem pont fordítva: túl kicsinek, soványnak és csenevésznek látják a testüket. Ez a tünetegyüttes éppen ezért inkább a férfiakat, mintsem a nőket érinti, de természetesen mindkét nem szenvedhet tőle. Az izomdiszmorfia kifejezés mindazonáltal onnan ered, hogy bármennyit eddzenek is az érintettek, mindig fejletlennek fogják látni az izomrendszerüket, így akár a végkimerülésig vagy egy komolyabb sérülésig is képesek lehetnek folytatni az edzéseiket.

Az inverz anorexiások számára sajnos nem létezik elég fitt külső.

Meglepő ugyan, de még ez a fajta rendellenesség is egyfajta kényszerbetegségnek tekinthető a gyakorlatban. Az érintettek ugyanis mind abban a kellemetlen tévhitben élnek, hogy már csak egyetlen edzés kihagyása is súlyos izomtömegvesztéshez vezet, így újra meg újra fellépő szorongásuk kezelése érdekében inkább teljesen az edzőteremnek szentelik az életüket. A betegek további jellemzői, hogy meglehetősen szégyellik a testüket, általában felöltözve mutatkoznak a nyilvános helyeken, s hogy még nyáron is csak zárt ruházatot viselnek.

Paradox módon ugyanis még ők is elégedetlenek a kinézetükkel!

További érdekesség, hogy a testedzésfüggőség kialakulásában szerepet játszhat egy, az aktív testmozgás által felszabadított endogén opiát: a béta-endorfin is. Ezt a fájdalomcsillapító vegyületet a saját idegrendszerünk termeli, s az egyes drogokhoz hasonlóan ez is kellemes, euforikus állapotot képes teremteni. Mindezek miatt a szakértők azt feltételezik, hogy a béta-endorfinra ugyanúgy rá lehet kattanni, akárcsak a heroinra. A szóban forgó patológia pszichés háttere azonban egy efféle kémiai addikciónál azért jóval bonyolultabb. A kialakulásában valószínűleg az önértékelés és a testészlelés zavarának együttese játssza a vezető szerepet, de az is elképzelhető, hogy a testedzésnek van valamiféle látens, kompenzációs ereje.

„Elpusztulok, ha nem eszek egészségesen.”

Az orthorexia nervosában, vagy közismertebb nevén egészségesétel-függőségben szenvedő emberek megszállottan sokat foglalkoznak az egészséges (vagy legalábbis annak vélt) étkezéssel. Az elmúlt években az orvosok és a dietetikusok mind gyakrabban hívták fel figyelmünket a különféle adalékanyagok és tartósítószerek rendszeres fogyasztásának veszélyeire. Meg is lett ennek a következménye: egyesek szó szerint a „tiszta ételek” rabjai lettek. Méghozzá olyannyira, hogy viselkedésük már a gyakorlatban is az abnormalitás határát súrolja.

Hiába a sok egészséges étel, még az orthorexiások sem táplálkoznak megfelelően.

A korábban említett rendellenességhez hasonlóan ehhez a zavar is fokozott kényszerességgel társul, ami szabályszegés esetén lelkiismeret-furdalással és szorongással párosul. A betegséget alapvetően a különféle ételek okozta szövődményektől való félelem okozza. Az orthorexiások éppen ezért az anorexiásokhoz képest nem az ételek mennyiségére, hanem a minőségére figyelnek oda extrém mértékben – szervezetükben azonban még így is igen komoly hiánybetegségek jelentkezhetnek! A többi evés- és testképzavaros személyhez hasonlóan sajnos ezek az emberek is könnyen elszigetelődhetnek társaiktól, idővel ugyanis egyre kevesebben képesek tolerálni egyre fokozódó megszállottságukat. Az orthorexiások ráadásul

gyakran lenéznek másokat azok „egészségtelen” táplálkozási szokásai miatt.

Kialakulását tekintve ennek a patológiának is számtalan oka lehet. Ilyen például a tökéletes biztonság megteremtésének a vágya, a maximális önkontroll elérésének az igénye, de elsősorban talán mégiscsak a saját test egészségügyi állapotának a helytelen észlelése. Kevesen tudják, ám az orthorexia nervosa akár még a gyerekeket is fenyegetheti abban az esetben, ha a szüleik túl egészségesen próbálják meg etetni őket – illetve akkor, ha a családban túlságosan is nagy hangsúlyt fektetnek a különféle étkezésekre. Ekkor ugyanis könnyen eltorzulhat a gyerekek ételekkel és táplálkozással kapcsolatos nézetrendszere.

Lustaság: fél egészség?

Reméljük, a fent leírtak senkit sem ringattak abba a téves elképezlésbe, miszerint edzeni és diétázni helytelen dolog lenne. Egészségünk megőrzése és ellenállóképességünk fokozása talán az egyik legsürgetőbb feladat ma mindannyiunk számára. Nem önzőek és felszínesek, hanem érettek és felelősségteljesek vagyunk akkor, amikor egy kicsit tudatosabban is elkezdünk figyelni a táplálkozásunkra és a testünkre. „Csak” azt nem szabad hagynunk, hogy a hullámok összecsapjanak a fejünk felett! Ahogyan a testi, úgy a lelki egészség is a mértékletességből fakad. Ez esetben is vegyük hát észre a határokat, s bátran kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, hogy kezd kicsúszni a lábunk alól a talaj.

 

Felhasznált szakirodalom:

Csányi V., & Miklósi Á. (2010). Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban. Typotex Kiadó.