Televízió: oktató bébiszitter vagy eltompító ellenség?

A tévénézés mára már olyannyira részévé vált a mindennapjainknak, hogy szinte észre sem vesszük, és akár naponta hat-hét órán keresztül is be van kapcsolva a készülék. Egy amerikai pszichológus házaspár Dorothy és Jerome Singer úgy fogalmazott: „nincs még egy nem szülői hatás, amelyik annyira áthatná a gyerekek életét, mint a televízió”. Milyen hatással van gyermekünk fejlődésére és személyiségére a tévénézés? Minden esetben káros vagy lehetnek előnyös oldalai is? Cikkükben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A tévénézés alapvető jótékony hatása abban rejlik, amiben a veszélye is: a gyerekek utánozzák, amit a képernyőn látnak. Ha ez tartalmilag és formailag is olyan műsor, amely fejlesztő hatással van rájuk, akkor profitálhatnak is belőle. A gyerekek azonosulnak a filmekben látott szereplőkkel, így ha azok követendő példát mutatnak, akkor akár nevelő hatással is lehetnek rájuk. Ezek a tulajdonságok azonban veszélyeket is hordoznak magukban, vizsgáljuk meg most ezeket közelebbről!

„Anya, hol lakik Hamupipőke?”

A tévénézés kisgyerekkori hatásaival kapcsolatban az egyik aggodalomra okot adó tény, hogy a gyerekek könnyen összetévesztik a látszatot a valósággal, mivel észlelési és gondolkodási képességeik még fejlődésben vannak. Nehezen tesznek különbséget a tárgyak megjelenése és valódi lényege között. Ezt a nehézséget tovább fokozhatja, hogy a televízióban a legtöbb műsor teljesen valósághű: hús-vér emberek szerepelnek olyan helyzetekben, amelyek akár valódiak is lehetnének. A kutatók körében máig nincsen konszenzus arról, hogy hány éves kortól képesek a gyerekek magabiztosan elkülöníteni, hogy a televízió képernyőjét nézve egy ablakon át a valóságot vagy egy kitalált világot látnak. A csecsemőkor végén még biztosan

nem képesek különbséget tenni látszat és valóság között.

Egy kutatásban négy-ötéveseknek tettek fel erre vonatkozó kérdéseket. A gyerekek hajlamosak voltak azt gondolni, hogy ha a feje tetejére állítanánk a tévét, akkor kiömlene a benne látott pattogatott kukorica, és majdnem mind meg voltak győződve róla, hogy a Szezám utca valódi hely. Az is gyakori tévedésük volt, hogy a tévé előtt ülő embereket látják és hallják a képernyőn mozgó színészek. A hétévesnél fiatalabb gyerekek sokszor nehezen értették meg, hogy amikor a filmben lelövik a szereplőt, akkor a színész valójában nem hal meg. A gyerekek még kevés tudással rendelkeznek a világról, ezért nekik sokkal nehezebb összemérni a tévében látottakat a valósággal.

A kisgyerekek azonosulnak a televízióban látott karakterekkel. Ennek hatása több téren is érvényesül: fantáziajátékaikban, játékaikban és még abban is, hogy minek szeretnének beöltözni.

Érthetetlen cikázó képek

A tévéműsorok másik problémás hatása abból fakad, hogy a kisgyerekeknek nehézséget okoz a televízió jelölésének és szabályrendszerének megértése. Az emberek figyelmét vonzza a változás, a tévéműsorok pedig szeretik is ezt kihasználni. Átlagosan húsz-harminc másodpercenként használnak új vágást, hogy fenntartsák a nézők figyelmét. De más eszközöket is alkalmaznak ebből a célból: ráközelítenek tárgyakra és arcokra, néha pedig időben is ugrálnak az események. Ezek az elemek mind színesítik és árnyalják a történeteket a felnőtt nézők számára, de a gyerekekre nézve negatív oldaluk is van. A gyors helyszín- és nézőpontváltások, időbeli ugrások és vágások összezavarhatják a kicsiket.

Sztereotípiák

Egy következő problémákat felvető terület a tévében látott műsorok tartalma. Ehhez kapcsolódóan két igazán jelentős tényező van, amelyek káros hatással lehetnek a gyermeki fejlődésre: agy egyik a sztereotipizálás, a másik a túlzott erőszak. A televízióban megjelenő személyek túlnyomó része fehér férfi. Ez az arány még a mesékben és az oktatófilmekben is hasonlóan alakul. A nők és férfiak ábrázolásában pedig jelentős eltérések mutatkoznak. A férfiakat a munkahelyükön, a kapcsolataikban és nagyjából minden más területen is irányító szerepben festik le. Míg

a nők inkább passzívak, alárendelődőek, központi értékük pedig a külső vonzerő.

Ezek a sztereotípiák a legújabb műsorokban már kezdenek fellazulni, mégis vannak, amelyekben még tartják magukat. Korábban szintén jelentős probléma volt, hogy afroamerikaiak nagyon ritkán jelentek meg a képernyőn és akkor is leginkább szolga vagy bűnöző szerepében. Mára szerencsére ebben is jelentős változások mutatkoznak. A filmekben megjelenő sztereotípiák káros hatása abban érhető tetten, hogy a gyerekek leginkább azokkal a karakterekkel azonosulnak, akik saját nemükhöz és etnikai csoportjukhoz tartoznak, az ő viselkedésüket fogják modellezni.

Erőszak

A televízióban megjelenő erőszak mértéke mindenképpen aggodalomra ad okot. Számos bűnügyi sorozat fut abban az idősávban, amikor könnyen lehet, hogy fiatalok is ülnek a tévé előtt. De a rajzfilmek sem mentesek az erőszakos jelenetektől, gondoljunk csak a gyalogkakukk és prérifarkas állandó civódására. Az egész történet arról szól, hogy a szereplők próbálnak minél furfangosabb módon ártani a másiknak, majd csodával határos módon felépülnek, hogy újra harca szállhassanak. Ezek a képek pedig azt sugallhatják a fiatalok számára, hogy

az erőszak a nézeteltérések megoldásának egy elfogadott módja.

A televízióban látott erőszakot vizsgáló kutatások eredményei mégis ellentmondásosak. Egyrészt igazolt, hogy agresszív jelenetek megtekintése után a gyerekek erőszakosabban viselkednek a kísérleti játszószobában, mint szelíd filmek vetítése után. Másrészt olyan eredmények is születtek, melyek szerint azok a gyerekek választanak inkább erőszakos műsorokat, akik viselkedése eredetileg is impulzívabb. Mivel azonban ezek a vizsgálatok korrelációs eredményeken alapulnak, nem tudunk egyértelmű ok-okozati összefüggést megállapítani.

Néhány szakember szerint a műsorok nagy sebessége nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek mélyebben elgondolkodjanak a látottakon, emiatt egyfajta mentális lustaságot sajátíthatnak el.

A televízió lehetséges negatív hatásaival kapcsolatos eredmények arra hívják fel a figyelmünket, hogy a szülőknek fontos szerepe van a gyerekek televíziós tapasztalatainak felügyeletében. Ez vonatkozik a tévé előtt töltött időre és a műsorok tartalmára is. Egy további fontos szempont lehet, hogy ha a szülők együtt nézik a tévét a gyerekekkel, akkor beszélgethetnek velük arról, amit látnak, így a gyerekek jobban megérthetik a látottakat, tisztázódhatnak az esetleges félreértések, és a felmerülő erkölcsi kérdéseket is megvitathatják. Persze a közös tévézésnél is szem előtt kellene tartani, hogy tartalmilag a gyerekek korosztályának megfelelő műsort válasszon a család. Ilyen formában pedig tanulási és tapasztalatszerzési lehetőséget is magában rejthet a tévézés.

 

Felhasznált szakirodalom:

Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Bajomi-Lázár P. (2017). Manipulál-e a média?. Médiakutató, 18(4), 61-79.

Gabos E. (2001). A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra II. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesülete, Budapest.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!