A serdülő is szerethető? Persze! – De hogyan?

„Hagyj békén!”, „Ne gyere be!”, „Több privát szférára van szükségem!” – ismerős mondatok igaz? A serdülőkor minden gyermek életében beköszönt, és szülőként sokszor tanácstalanul állunk a következő kérdéssel a fejünkben: mi történt a gyermekünkkel? Az aranyos és szófogadó kisgyerek bizony megváltozott. Hogyan tudunk mi is vele változni? Hogyan tudjuk őket ebben a mindenki számára érzékeny szakaszban segíteni, jól szeretni? Erre kerestük most a válasz.

A serdülőkor nagyon hasznos életszakasz a gyermekek életében, amellett, hogy sokszor próbára teszi a szülőket. Ez az az időszak, amikor a gyermek „lázad”, szeretne számára addig ismeretlen, új dolgokat kipróbálni. Feszegeti a határait, és a számára rendelkezésre álló eszköztárat maximálisan kihasználva igyekszik elérni azt, amit éppen akar. Ez segítség számára az önállóság- és identitáskeresésben, lehetőség arra, hogy feltérképezze, ki is ő valójában.

Mi van a serdülő lelkében?

Bármennyire is máshogy látja egy szülő, ez gyermeke számára is kifejezetten érzékeny életszakasz, melynek átélése sok belső feszültséggel és bizonytalansággal jár, mivel ekkor még a serdülő gyermek nem rendelkezik egységes énképpel. Ekkor főként önállóságra törekszik, keresi identitását, melynek okán kipróbál különböző szerepeket, eszméket, viselkedésformákat. Igyekszik megtalálni azokat a belső normákat, melyeket magáénak tudhat és melyek alapján el tudja helyezni magát és másokat a világban. Ebben és egyéb kérdésekben is saját tapasztalataira támaszkodik, vagy inkább kortársai segítségét kéri. A szülőktől valamelyest eltávolodik, kapcsolatuk szükségszerűen megváltozik, ráadásul általában számos konfliktussal is jár. A kapcsolat jelentősége azonban megmarad.

A serdülők sokszor sérülhetnek ebben az életszakaszban a szülő-gyerek kapcsolatban, mert

a szülők gyakran jelentéktelennek vélik a serdülőkori problémákat, igényeket, az aktuális érzések kifejezési módjait.

Ám attól, hogy jelentéktelennek gondolják ezeket és az ezekre adott szülői reakciókat, nem lesz kevésbé nagy horderejű az a serdülő gyermek számára. Tehát aktuálisan valós kríziseket él át, mély érzelmi töltettel, még ha ez a szülők számára sok esetben apróságnak is tűnhet. A szülő úgy tudja ebben támogatni gyermekét, ha elfogadja érzéseit, segíti őt saját szemléletmódjának kifejtésében. Ez segíti a serdülőt identitásképzésében is.

Azért is nehéz ez az életszakasz, mert számos belső feszültséggel, ellentmondással kell a serdülőknek szembenéznie. Az önértékelésük kezdetben többnyire alacsonyabb lesz, sok mindent megkérdőjeleznek saját magukkal kapcsolatban. Viselkedésük nagymértékben függ a környezetüktől és az adott csoporttól, melyhez aktuálisan tartoznak. Ez utóbbi gyakran változhat. A serdülőkor tehát egyfajta keresési időszak, melynek kapcsán fokozottan figyelik, tanulmányozzák magukat a serdülők.

A serdülőkor az identitáskeresés időszaka, amikor gyermekünk számos viselkedési formát, zenei, öltözködési stílust kipróbál, keresve ezzel az ő kialakulóban lévő egyéniségéhez leginkább illőt.

A szülők szerepe

A serdülők számára, ha nem is mutatják, fontosak szüleik, továbbra is példaként szolgálnak számukra. Kutatások igazolják, hogy a serdülők jelentősebb kérdésekben kortársak helyett inkább szüleik véleményét, tanácsát kérik ki elsősorban. Ilyenek például a pályaválasztás, továbbtanulás, valamint az alkoholfogyasztás. Kortársaikra inkább zenei stílus, öltözködés, hajviselet, párkapcsolati kérdések terén hallgatnak. Azt is vizsgálták, hogy valóban

szélsőségesen megváltozik-e a gyermekek viselkedése a serdülőkor beköszöntével.

Meglepő eredmény lehet sokak számára, hogy ez a szélsőségesség nem tapasztalható általánosan. Azok a gyermekek, akik nyugodt, kiegyensúlyozott családban nevelkedtek, kevéssé változtak serdülőkorukban az identitáskeresés során. Akiknek gyermekkora valamilyen okból kifolyólag (például: bántalmazás, szeretetlenség, elfogadás és megértés hiánya) kevésbé volt kiegyensúlyozott, és már a korai években is problémás volt, náluk felerősödtek ezek a jellemzők serdülőkorukban (például: szélsőséges viselkedésmódok, lázadás, kriminális viselkedés stb.).

Az, hogy hogyan bánunk gyermekünkkel szülőként, könnyen visszaüthet akár pozitív, akár negatív értelemben véve. A bántalmazás minden formája kerülendő saját és gyermekünk érdekében.

Mit tehetünk értük szülőként?

A pozitív szülő-gyermek kapcsolat korántsem elérhetetlen ebben az időszakban sem. Íme néhány alapvetés, melyekkel segíthetünk serdülő gyermekünknek ebben a számukra egyáltalán nem egyszerű életszakaszban:

  • Légy jelen! – A bizalom és az érzelmi közelség kialakulásához feltétlenül szükség van a szülő fizikai jelenlétére gyermeke életében. Ha ez nem valósul meg – bármely körülmény miatt –, akkor elhanyagolásról beszélünk, mely a gyermeket bizonytalanságérzéssel, kételyekkel tölti el.
  • Beszélgess vele, hallgasd meg! – Az előbbi pont csak ezzel együtt állja meg a helyét, mivel önmagában a fizikai szülői jelenlét nem elég. Nagyon fontos szerepe van – ahogy minden más kapcsolatban is – a kommunikációnak. Tehát, hogy kapcsolatban legyünk gyermekünkkel, figyeljünk oda rá, hallgassuk meg, érdeklődjünk felőle. Afelől, ami foglalkoztatja, érdekli, hogy betekintést nyerhessünk az ő világába.
  • Fogadd el! – Ne hasonlítgasd másokhoz sosem, saját képességeihez mérten figyeld őt, hogy ne másokhoz képest, hanem saját magához képest definiálhassa magát, kialakulhasson benne egy belső mérce erre vonatkozóan. Ezáltal az elfogadás által érzi, hogy ő elég jó, és nem kezdi el kompenzálni tökéletességre, megfelelésre való törekvésekkel.
  • Törődj vele! – Foglalkozz gyermeked lelki világával, érzéseivel, legyenek ezek negatívak, vagy pozitívak számára. Fontos egy olyan meleg, támogató, bátorító, pozitív légkör, mely megtartja a gyermeket érzelmileg, fokozza biztonság és bizalomérzetét a számára nehéz helyzetek során is. Bánj vele szeretetteljesen. Kerülj mindennemű fizikai és lelki bántalmazást. Ez utóbbi nagymértékben kihat arra, milyen felnőtt válik a serdülőből. Aki bántalmazást szenvedett el, az a saját életében is visszaköszön majd, akár áldozat, akár bántalmazó szerepet is vesz fel. A serdülőkori agresszivitás visszavezethető a bántalmazó szülői bánásmódra.
  • Szeresd feltétel nélkül! – Ez a legfontosabb pont, mivel a szülői szeretet vagy szeretetlenség a gyermek testi-lelki-értelmi fejlődésére nagymértékben kihat. Amennyiben hiányzik a szeretet, kialakul a serdülőben egyfajta hiányérzet, melynek betöltésére törekszik a későbbiekben, s ezzel tévutakra keveredik. Például gyakran keveredhet bűncselekményekbe.

Az tehát, hogy szülőként hogyan vagyunk jelen gyermekünk életében, kiemelkedő jelentőséggel bírhat egész további életére, viselkedésére. Ennek hatásai különösen az érzékeny serdülőkorban fokozódnak, amikor a serdülők aktuális és korábbi kríziseiket igyekeznek megdolgozni. Ekkor lehetőségük van rá. Támogassuk tehát őket ebben, még ezalatt a sokszor feszült és érzelmileg gyakran embert próbáló időszak alatt is. Hálásak lesznek érte.

 

Felhasznált szakirodalom:

Cole, M. és Cole, S. R. (1998). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.

Chapman, G. (2015). 5 szeretetnyelv kamaszokra hangolva: Szeresd feltétel nélkül. Budapest: Harmat Kiadó.

Erikson, E. H. (1991). Az életciklus. Az identitás epigenezise. A fiatal Luther és más írások, 437-498.

Steinberg, N. és Levine A. (1990). You and Your Adolescent. New York: Harper & Row.