Hogyan gondolkodnak a serdülők a jövőjükről?

Serdülőkorban a fiatalok hirtelen változások sorozatán mennek keresztül. Biológiai, pszichológiai, szociális, kognitív és viselkedésbeli változásokról egyaránt beszélhetünk. Az önismeret fejlődésével elkezdi foglalkoztatni őket a kérdés, hogy milyenek is lesznek a jövőben: mit fognak tanulni, mi lesz a szakmájuk, milyen lesz a családjuk. A jövővel kapcsolatos elképzeléseiket számos tényező befolyásolja. Hogy melyek is ezek és miről is szólnak a tervek, cikkünkből kiderül!

Ahhoz, hogy megértsük a jövőről szóló elképzelések kialakulását, azok tartalmát, fontos megismernünk a serdülőkor alapvető jellegzetességeit. A gyermekkor és a felnőttkor közötti átmenet (13-18 év) alapvetően két szakaszra bontható. Egyik szakasz a pubertáskor, mely a nemi érés időszaka. A másik pedig a tulajdonképpeni serdülőkor, mely elengedhetetlen a további növekedéshez és lelki éréshez.

Más elképzelések szerint a serdülőkor három szakaszra, korai (13–15 év), középső (15–17 év) és késői (17–19 év) serdülőkorra bontható. A jövőkép elsősorban a későbbi szakaszokban kezd kirajzolódni. A serdülőket elvont gondolkodás és összetett fogalmak használata jellemzi, melynek következtében megjelenik az önismereti érzékenység, a „Ki vagyok én?” kérdése. A válasz keresése lendíti előre személyiségük fejlődését.

A JÖVŐ-ORIENTÁcIÓ AZ IDENTITÁS KIALAKULÁSÁNAK ELŐFUTÁRA.

Az identitásképződés egyik központi vonásaként azonosítható a személyes múlt, jelen és jövő egységbe szervezése iránti igény. Vagyis ahhoz, hogy az identitáskrízis megoldódjon, a serdülőnek választ kell adnia arra a kérdésre, hogy ki is ő valójában és milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Késői serdülőkorban a jövőbeli énkép – az elköteleződés következtében – mint személyes cél jelenik meg. A fiatalok összevont kategóriákkal jellemzik magunkat. Rájönnek arra, hogy különböző helyzetek különböző viselkedésmódokat kívánnak meg, ezért meg kell tanulniuk alkalmazkodni.

A jövőkép késői serdülőkorra kristályosodik ki oly mértékben, hogy személyes célként értelmezhető.

A serdülőknek szembe kell nézniük környezetük egyre növekvő elvárásaival, melyeknek igyekeznek eleget tenni, életfeladataiknak megfelelően célokat tűznek ki maguk elé a jövőre nézve. A jövőre vonatkozó elvárások kialakítása ugyan már korai életkorban elkezdődik, ám a folyamat különleges jelentőséget kap serdülőkorban.

Mitől függ a jövőkép?

A jövő-orientáció hátterében számos befolyásoló tényező áll. A szülő-gyermek kapcsolat, családi kapcsolatok és a szülők nevelési szokásai meghatározó szerepet töltenek be a jövőről alkotott elképzelésekben.

A szabályorientált nevelői légkör támogató szülői neveléssel párosulva elősegíti a jövőre vonatkozó célkitűzések pontosabb, konkrétabb megfogalmazását. A normaorientált családban nevelkedett serdülőknek tisztább képük alakul ki a tanulmányaikkal kapcsolatban, valamint könnyebben birkóztak meg jövőbeli munkahelyükkel kapcsolatos félelmeikkel.

A serdülők összekapcsolódása a családdal és az iskolával a jövő pozitívabb felfogását jelzi előre, közvetlen és közvetett módon egyaránt. A szülők hatása elsősorban közvetett módon, a serdülők önértékelésén keresztül befolyásolja a jövőről szóló gondolatokat.

A család után az iskola a serdülő életének meghatározó szociális színtere. Maga az iskolai környezet, a tanárok és a kortársak nagymértékben befolyásolják a jövő-orientációt. Az iskola a szociális normák, a tudás, a releváns ismeretek elsajátításának és a tapasztalok megszerzésének egyik fő helyszíne. A továbbtanulással kapcsolatos célok alakulásában az iskolának meghatározó szerepe van. Azok a serdülők, akik pozitívan viszonyulnak az iskolai feladatokhoz, fontosabbnak értékelik a jövőbeli tanulmányaikkal kapcsolatos reményeiket. A továbbtanulással kapcsolatos célok legpontosabban és legkonkrétabban egy támogató iskolai környezetben jelennek meg. A munkahelyi tervekkel kapcsolatban elmondható, hogy a serdülők minél igazságosabbnak észlelik iskolai környezetüket, annál fontosabbnak tartják a jövőbeli munkahellyel kapcsolatos céljaikat.

Támogató iskolai környezetben a serdülők magabiztosan képesek megfogalmazni továbbtanulással kapcsolatos céljaikat.

A bizonytalan családi háttérrel rendelkező serdülők szemében felértékelődik azoknak a stabil és kiszámítható felnőtteknek a szerepe, akik az iskolában kísérik őt. Támogató kortársakra és felnőttekre van szükségük, akik megértik a helyzetüket.

Miről szólnak a jövő-orientált célok?

A jövő-orientációt vizsgáló kutatások eredményei egyöntetűen azt mutatják, hogy a serdülők elsősorban az oktatással, a munkával, karrierrel, házassággal és családdal kapcsolatban fogalmazzák meg céljaikat.

A serdülők alapvetően kétféle módon formálják az elképzeléseiket. Egyrészt a felnőtt életre vonatkozó célok formájában, mint továbbtanulás, munka, karrier és család. Másrészt pedig a szelfhez, jelentős személyekhez, javakhoz kapcsolódó remények és félelmek formájában.

Összességében elmondható, hogy az adott életkorban

KULTURÁLISAN ELVÁRT CÉLOK JELENNEK MEG

mint „kulturális prototípusok”. A jövőre vonatkozó tervek száma pedig az életkorral nő, hiszen minél közelebb kerülnek az adott életfeladathoz, annál érdekeltebbek lesznek. A szocializáció során szinte szabályok jelennek meg arra vonatkozóan, hogy mit fogalmazzanak meg a serdülők legfontosabb céljaikként. Valamint jelentős hatása van a környezet – szülők, tanárok, kortársak – által hangsúlyozott életfeladatoknak is. A jövő-orientált célok tehát részben a környezet elvárásaira reflektálnak, ugyanakkor megjelenik az érdeklődés és személyes motiváció is.

Láthatjuk tehát, hogy a környezetnek – melyben a serdülők nevelkednek – meghatározó szerepe van abban, hogy miképpen látják jövőjüket, milyen célokat fogalmaznak meg azzal kapcsolatban.

 

Felhasznált irodalom:

Crespo, C., Jose E. P., Kielpikowski, M. & Pryor, J. (2013). „On solid ground”: Family and school connectedness promotes adolescents’ future orientation. Journal of adolescence, 36. 993-1002.

Erikson, E., H. (1968). Identity, Youth and Crisis. New York, Norton. 9-43; 128-141; 179-188.

Gyurkó, Sz. (2015). Rám is gondoljatok. A gyerekközpontú válás lépései. Bookline. 117-328.

Jámbori, Sz. (2003). Az iskolai környezet szerepe a serdülők jövő-orientációjának alakulásában. Magyar Pedagógia, 103 (4). 481-497.

Nurmi, J., E. (1989). Development of orientation to the future during early adolescence: A four year longitudinal study and two cross-sectional comparisons. International Journal of Psychology, 24. 195-214.

Seginer, R. & Shoyer, S. (2012). How mothers affect adolescents’ future orientation. A two-source analysis. Japanese Psychological Research, 54. 3. sz. 310.