Képcserés kommunikációs rendszer az autizmussal élők életében

Az autizmussal élők körében gyakran előfordul, hogy a verbális készségeik kevéssé komplexek, egyáltalán nem használnak szavakat, vagy csak keveset. Emiatt limitált azoknak a kommunikációs módoknak a száma, melyekkel hatékonyan tudtára adhatják környezetüknek a különböző igényeiket, vágyaikat, gondolataikat. Illetve környezetük híján van azoknak a módszereknek, amikkel meg tudják ezeket érteni. Annak érdekében, hogy ezen változtatni tudjunk, több kísérletet is tettek már olyan rendszerek kialakítására, amik ebben segíthetnek.

Az alábbi cikkben a PECS (Picture Exchange Communication System, azaz képcserés kommunikációs rendszer) adta lehetőségeket és hatékonyságát vettük górcső alá, melyet az egyik legeredményesebb módszernek tartanak napjainkban. A PECS (mint az nevéből is következik) képek segítségével teremti meg a lehetőséget a hatékony kommunikációra, és nem igényel verbális megnyilvánulást az autizmussal élő gyermekek részéről. De vajon milyen eredményeket találtak a kutatásokban? Hogyan lehet segítségünkre ez a módszer?

Az autizmus spektrumzavar legfőbb jellemzői közé tartoznak a kommunikációban mutatkozó nehézségek, szokásokhoz való ragaszkodás, érdeklődési körök limitáltsága. Az autizmussal élők különböző szinten lehetnek érintettek – amint ezt a neve is mutatja–, a spektrum, más néven skála mutathatja az autizmus súlyosságát. A jól funkcionáló autizmussal élőknél sokkal kevéssé feltűnő a fejlődési zavar, mint például olyan esetekben, ahol az adott személy verbálisan egyáltalán nem tud kommunikálni. Mivel sok esetben jár az autizmus a verbális nyelvhasználat teljes hiányával vagy limitált használattal,

így fontos megvizsgálni, hogy milyen módszerek állnak jelenleg rendelkezésünkre,

és hogyan lehetne ezeket tovább fejleszteni. Természetesen a legfőbb használóik ezen módszereknek alapvetően az autizmussal élők és családjaik, barátaik lennének, ám mivel egyre több iskolában integrált oktatás folyik, így bárki számára hasznos lehet ezen módszerek elsajátítása.

A PECS egy komplex tanulási tervre épül, melyet olyan szakember tud átadni és hatékonyan megtanítani az autizmussal elő gyermekek számára, aki részt vett erre irányuló képzésben. Fontos eleme a módszernek, hogy minél többen használják. Így miután az alapokat elsajátította a gyermek, illetve a szülők, sok eleme használható másokkal, például kortársakkal, tanárokkal.

A PECS módszerét Bondy és Frost 1985-ben dolgozta ki, az alkalmazott viselkedéselemzés alapjaiból kiindulva. A PECS egyik nagy előnye, hogy nem szükséges hozzá verbális kommunikáció, olyan gyermekekkel is lehet használni, akik egyáltalán nem beszélnek. Az egyetlen fontos előfeltétele a módszer használatának, hogy kiderítsük, milyen preferenciái vannak az adott gyermeknek (pl. cukorka vagy más étel/ital), amivel a kommunikációs módszer megtanulásánál is motiválhatjuk őket. A lényege ezen módszernek, hogy kis lépésekben egyre összetettebb kéréseket tudjon megfogalmazni vele az autizmussal élő gyermek, és különböző jellegű megerősítéseket kapjon annak érdekében, hogy motivált legyen ezen módszer használatában. A képcserés kommunikáció során

a mindennapi életben gyakran használt tárgyakról, előforduló cselekvésekről képeket/rajzokat használunk kis kártyák formájában.

Ezekkel tudják kifejezni a felmerült igényeiket és vágyaikat mások felé.

Az első lépésben azt kell hogy megtanulja a gyermek, hogy a kép odaadásával hozzájuthat a kívánt tárgyhoz, ételhez stb. Ezután meg kell tanítani, hogy a különböző képeket (egyet-egyet először) egy bizonyos könyvben találja meg (ez lesz a kommunikációs könyve), és ezt úgy is tudja használni, ha nem a közvetlen közelében van. Idővel meg tudja majd keresni a könyvet, ki tudja keresni a képet, illetve ezt a „beszélgető partnernek” oda is tudja vinni. Ezután meg kell tanulnia különbséget tenni a különböző képek között, és megfelelően használni ezeket. Sokszor már ezen lépések megtanulása is sokat tud segíteni a kommunikáció hatékonyságán, mert a képek használatával kifejezésre tudja juttatni az autizmussal élő személy sok alap szükségletét, kívánságát, vágyát.

Ha ezek a lépesek már beépültek a gyermek napi rutinjába, a „mondat csíkot” is el tudják kezdeni használni, aminek segítségével a különböző képek egymás után rendezésével már mondatokat fog tudni alkotni. Az utolsó részei a PECS-nek a kérdésekre válaszolást tanítja meg a gyermekeknek.

A PECS hatékonyságát rengeteg vizsgálat kutatta oly módon, hogy megnézzék, valóban használják-e ezen módszert a gyermekek, miután elsajátították az alapokat, ki tudják-e ezzel fejezni jobban magukat. A kutatások alapján a PECS képcserés módszert másik kommunikációs módszerekhez képest (pl. Conventional Language Therapy, azaz hagyományos beszéd terápia) többet használták az autizmussal élő gyermekek, több kérést fejeztek ki a legtöbb esetben.

Mivel gyorsan fejlődő világunkban egyre több szerepet kapnak a digitális eszközök, mobilok, tabletek, így ezeken

a digitális  platformokon is megjelent a PECS mint lehetséges kommunikációs eszköz.

Bár az eddigi kutatások alapján nem mondható ki, hogy preferenciát mutatnak használói a digitális vagy a papír alapú módszer iránt, érdemes lehet ezen területen még több vizsgálatot végezni.

Ami viszont egyértelműen látszik a kutatásokból is, az az, hogy egy olyan módszerrel állunk szemben, amit legtöbben el tudnak sajátítani az autizmussal élő gyermekek körében. Használni is tudják akár családban, akár szélesebb körben is annak érdekében, hogy jobban meg tudják értetni magukat, és hogy mi is jobban meg tudjuk őket érteni. Ami fontos, hogy mint minden más fejlesztési módszernél, itt is érdemes minél előbb elkezdeni bevezetni a használatát ezen módszernek az esetleges diagnózis után, és a mindennapokba következetesen beépíteni. Például minden esetben elérhetőnek kell lennie a kommunikációs könyvnek, mert ha a gyermek ezzel szeretne kommunikálni, akkor nem fogja érteni, hogy miért nem áll rendelkezésére mindig a könyv. Illetve fontos, hogy azoknak a körét is bővíteni kell, akik reagálni tudnak ezen kommunikációs rendszer használatára. Így tehát, mivel mindenki találkozhat olyan szituációval, amikor segítségére lehet valakinek, ha tudja értelmezni a képcserés kommunikációs módszert, így mindenki csak profitálhat abból, ha beleveti magát a PECS rejtelmeibe.

 

Felhasznált szakirodalom:

Boesch, M. C., Wendt, O., Subramanian, A., & Hsu, N. (2013). Comparative Efficacy of the Picture Exchange Communication System (PECS) versus a Speech-Generating Device: Effects on Requesting Skills. Research in Autism Spectrum Disorders, 7(3), 480-493.

Bondy, A., & Frost, L. (1994). The Picture-Exchange Communication System. Focus on Autistic Behavior, 9, 1-19.

Carson, L., Moosa, T., Theurer, J., & Oram Cardy, J. (2012). The Collateral Effects of PECS Training on Speech Development in Children with Autism. Canadian Journal of Speech-Language Pathology & Audiology, 36(3), 182-195.

Ganz, J. B., Hong, E. R., & Goodwyn, F. D. (2013). Effectiveness of the PECS Phase III app and choice between the app and traditional PECS among preschoolers with ASD. Research in Autism Spectrum Disorders, 7(8), 973-983.

Lerna, A., Esposito, D., Conson, M., & Massagli, A. (2014). Long-Term Effects of PECS on Social-Communicative Skills of Children with Autism Spectrum Disorders: A Follow-Up Study. International Journal of Language & Communication Disorders, 49(4), 478-485.