A hatékony tanulás nyomában

Ahhoz képest, hogy az életünk mekkora százalékát töltjük tanulással, nem tudunk sokat a tanulásról. De nem is tanulunk róla sokat. Cikkünk segítségével most egy rövid betekintést nyerhettek a tanulás világába, valamint tippeket olvashattok a hatékonyabb tanuláshoz.

A tanulást lehet szeretni, kerülni, unni, és még nagyon sok minden mást is lehet vele tenni, de egyet nem: megkerülni. Ha tetszik, ha nem, életünk végéig tanulunk, minden nap, minden órában. Tapasztalatokat gyűjtünk és elraktározzuk őket, így alkalmazkodva mindig egyre tökéletesebben a környezet által támasztott elvárásokhoz. Persze ez nem mindig tudatos (sőt, többnyire nem az), és tanulásként csak azokra a pillanatokra (órákra, napokra) gondolunk, amikor kisebb-nagyobb tananyagmennyiséget próbálunk memorizálni. Ami meglehetősen gyakran előfordul, például az általános-középiskolai 12 év alatt (főiskolát, egyetemet hozzászámolva persze 15-17 év), vagy idegennyelv tanulásakor, esetleg egy munkahelyi továbbképzés alkalmával.

Ahhoz képest, hogy életünk jó nagy részét iskolában töltjük, magáról a tanulásról nem tudunk sokat.

Ebből logikusan következne, hogy egyáltalán nem mindegy hogyan is tesszük, hiszen a szellemi képességeken felül rengeteget számít a tanulás módja is. Ehhez képest ritkán és kevesen gondolkodnak el saját tanulási módszerükön, vagy fejlesztik azt, pedig a módszer megválasztása tudatosítása elképesztően sokat számít. Lássuk, mennyit!

Így tanulunk mi

Először is fontos leszögezni, hogy tanulási módszer alatt itt most nem a tanulás alatti időbeosztást, rendszerességet, nyugodt környezet kialakítását (stb.) értjük, hanem a konkrét stratégiát, amit az adott tananyag megjegyzésére használunk. Egy 2009-es felmérés alapján a tanulási módszerek közül

a leggyakrabban használt a tananyag újra (és újra és újra) olvasása.

Népszerű még a gyakorlófeladatok használata (a legtöbb tankönyv vagy munkafüzet tartalmaz ilyeneket) és a tanulókártya (flashcard) is. Ezeket a megkérdezettek majdnem fele használta tanulás során. Utóbbi lényege, hogy a magunknak gyártott kártya egyik oldalára egy, az adott témához kapcsolódó kérdést, a másikra pedig a választ írjuk fel, majd ezzel teszteljük magunkat. A kártya használható idegennyelv-, történelem- vagy matematikatanulásra, de igazából bármire, amit kérdés-válasz formában le lehet írni. A válaszadók durván egyharmadánál megjelent még módszerként a jegyzetek készítése és a csoportban tanulás is.

A gond ezzel annyi, hogy sajnos a legnépszerűbb technika nem a leghasznosabb. Sőt. A célunk tanuláskor ugyanis általában a tudás hosszú távú (vagy legalább a vizsgáig való) rögzítése, és ebben a tananyag ismétlése önmagában nem túl hatékony. Az abszolút csúcstartó, amivel (ha jól használták) a kutatás résztvevői egy hét után a tanult anyag 80%-ára helyesen emlékeztek, az ismételt felidézés.

Az újraolvasás mellett alacsony hatékonyságú technika még a kiemelés, összegzés, viszont a gyakorlófeladatok alkalmazása hatékonynak számít.

Ismétlés a tudás anyja

Az ismételt felidézés igen egyszerű dolog. Lényege, hogy időről időre le kell rakni az éppen tanult anyagot, és időt kell szánni rá, hogy aktívan megpróbáljuk előhívni az információt. Ez furcsának tűnhet, mivel a tanultak felidézésére többnyire nem tanulási stratégiaként, hanem önellenőrzésként tekintünk – legalábbis a kutatásban megkérdezettek 99%-a így volt ezzel. Az ismételt felidézés azonban jóval több ennél: az információ előhívása által egyszerűen és hatékonyan bevéshetjük azt hosszú távú memóriánkba. Ráadásul még az összefüggések meglátáshoz is hozzásegít, hiszen felidézés közben saját logikánk szerint rendszerbe is szervezzük az anyagot.

Igaz, az önellenőrzés nem rossz dolog: ha csak egyszer megpróbáljuk felidézni az anyagot, ezzel is valószínűleg 30%-kal több dologra fogunk emlékezni a kutatás tanulsága szerint, ám ez csak a jéghegy csúcsa. Ha az előhívást mint tudatos tanulási stratégiát kezeljük, és egymás után többször is felidézzük, amit be szeretnénk vésni, úgy, hogy a felidézések között szüneteket tartunk, akár 80%-kal több dologra emlékezhetünk, mint felidézés nélkül. Ez praktikusan azt jelenti, hogy tanulás közben szüneteket beiktatva szakaszosan vissza kell térni a korábban olvasottakra, és meg kell próbálni fejben összegezni azokat.

A felidézésnél fontos a szakaszosság, azaz a szünetek. Ha nem tartunk szünetet, három felidézésnek pont annyi hatása lesz, mint egynek.

Gyakorlat teszi a mestert

A jó ebben a technikában – azon túl, hogy működik – a könnyű alkalmazhatósága. Senkinek sem kell lemondani a már egyébként is használt módszereiről, csak tudatosan kibővítenie őket az ismételt felidézéssel. Például, ha valaki a gyakorlófeladatok híve, próbálja meg csukott tankönyv mellett megoldani őket (fejből válaszoljon), de ugyanez igaz a tanulókártyákra, vagy akár a mind mappingre. Egy másik kutatás eredményei szerint sokkal jobb eredményt értek el úgy a mindmapet rajzolók, ha nem a tananyag aktív feldolgozása közben, hanem utána, a könyvet már letéve készítettek elmetérképet, ezzel rákényszerítve magukat a felidézésre.

Szerencsére tanulási stílusunkon örökké fejleszthetünk, ne legyünk hát restek új módszereket keresni és kipróbálni! Magunknak teszünk vele nagy szolgálatot.

 

Felhasznált irodalom:

Karpicke, J.D., Butler, A.C., & Roediger, H.L. (2009). Metacognitive strategies in student learning: Do students practise retrieval when they study on their own? Memory, 17(4), 471-479. doi:10.1080/09658210802647009.

Dunlosky, J., Rawson, K.A., Marsh, E.J., Nathan, M.J., & Willingham, D.T. (2013). Improving students’ learning with effective learning techniques: Promising directions from cognitive and educational psychology. Psychological Science in the Public Interest, 14(1), 4-58. doi:10.1177/1529100612453266.

http://www.apa.org/science/about/psa/2016/06/learning-memory.aspx