Agilitás a munkahelyen – milyen leckét adhatnak nekünk a fejlesztők?

Szoftverfejlesztés, gyártás, projektmenedzsment. Három terület, ahol sikerrel alkalmaznak agilis módszereket annak érdekében, hogy minél adaptívabban és hatékonyabban igazodhassanak a változó feltételekhez, innovatív termékek megalkotása során. A szakirodalom idestova húsz éve tárgyalja az agilitás fogalmát a csapatmunkával kapcsolatban, azonban sokak számára ma is zavarba ejtő lehet a kifejezés. Milyen előnyei vannak a módszertannak? Cikkünk.

Agilitás: serénység, ügyesség, gyorsaság, mozgékonyság. Ezekkel a szinonimákkal helyettesíthető a felkapott kifejezés, amellyel egyre gyakrabban találkozhatunk a multinacionális cégek világában is. Napjaink információs társadalmában radikális, gyors változásoknak vagyunk tanúi, amelyekhez kénytelenek igazodni a cégek, amelyek valamilyen produktum előállításával foglalkoznak. Legyen szó gyártásról, szoftverfejlesztésről vagy projektekről,

a cégek mindenhol rohamosan változó igényekkel és fokozódó versennyel találkoznak,

amelyekhez nincs mese, igazodniuk kell. Emiatt a munkavállalókkal és csapataikkal szemben értelemszerűen egyre erősebb igények fogalmazódnak meg a rugalmasságot és változásmenedzsmentet illetően. Hiszen alkalmazkodni tudni kell, ha hatékonyan szeretnénk működni, és szeretnénk eladni a szoftvereinket, termékeinket. Pont ezeket az igényeket segítik kiszolgálni az agilis módszerek.

Elsőként a gyártás, azt követően pedig a szoftverfejlesztés területén jelentek meg az új metodológiák, amelyek a gyors alkalmazkodást részesítik előnyben. A termékgyártás kontextusában fogalmazódott meg a mára talán legnépszerűbb agilis módszer nevét adó hasonlat, a „scrum”. Nonaka és Takeuchi egy 1986-os tanulmányában jelent meg a kifejezés, amely eredetileg a rögbiben használatos: a játékban az ellenfélhez való alkalmazkodást, a játék megszakítását és gyors újrakezdését jelenti. A párhuzam a változó elvárásoknál keresendő tehát: ahogyan az ellenfél változtatja a játékát, úgy változik a piac is.

A piac sokszor az ellenfél játékához hasonlóan változik.
A piac sokszor az ellenfél játékához hasonlóan változik.

Az 1990-es évektől kezdve szivárgott be az új szemlélet a szoftverfejlesztésbe, ahol mára a legnépszerűbbek az agilis módszerek. 2001-ben fogalmazták meg hivatalosan az Agilis Kiáltványban (közismertebb nevén Agile Manifesto) mindazt, amit attól kezdve a programozásban oly sok helyen irányadónak tekintenek:

  • „Az egyéneket és a személyes kommunikációt a módszertanokkal és eszközökkel szemben
  • A működő szoftvert az átfogó dokumentációval szemben
  • A megrendelővel történő együttműködést a szerződéses egyeztetéssel szemben
  • A változás iránti készséget a tervek szolgai követésével szemben.”

– írja a Kiáltvány. A hangsúly láthatóan az egyénekre, a végeredményre, a kooperációra és a változásmenedzsmentre helyeződött, és bár azokba nagyobb energiát fektetnek a kiáltvány által, a korábbi értékeket sem becsülik alá.

Számtalan, a hagyományostól eltérő eszközt használnak a szoftverfejlesztésben, mint például a fent említett Scrum, a Kanban vagy az eXtreme Programming. A produktum létrehozása iterációs módon történik, azaz a bizonyos projekteken dolgozó csoportok meghatározott időközönként retrospektív módon vizsgálják felül eredményeiket.

Scrum a fejlesztők körében

Általánosságban elmondható tehát, hogy a legismertebb agilis módszer a Scrum. Vegyük most a fejlesztők példáját, de képzeletben akár bátran el is vonatkoztathatunk attól, milyen foglalkozású emberek tartoznak a csapatba!

Egy „scrum team” optimálisan kisebb létszámmal működik, 6-9 főt foglal magába. Rendelkezik egy személlyel, aki ismeri a fejlesztendő szoftvert vagy előállítani kívánt terméket és a vevő igényeit („product owner”). A csapat munkáját segíti továbbá egy „scrum master”, aki  a scrum elvek betartásáért, a munka folyamatos felülvizsgálatáért felel.

A csapatok úgynevezett „sprintekben” dolgoznak, meghatározott időnként átbeszélik az elért célokat, a közeljövőre nézve kitűzött célokat és az esetleges nehézségeket. Naponta és két-három hetente kerül sor az ilyen jellegű megbeszélésekre, melyeknek igen nagy szerepük van az együttműködésben.

Ahogyan az interperszonális kapcsolatok fejlődnek, növekszik a bizalmi légkör is,

amely segíti a munkát. A fokozott interakció tehát az egyik kulcsa a hatékonyságnak.

A scrum csapatok önszerveződők, feladataikat saját maguk határozzák meg, ismerve képességeiket és korlátaikat. Ezáltal általában nagyobb eséllyel vállalnak olyan célokat, amelyeket valóban a scrum alapelvek mentén, a minőségre koncentrálva tudnak elvégezni.

Agilitás egyéb területeken

Érezhető, hogy a módszert nem kizárólag fejlesztők körében tudjuk tehát elképzelni. Több tanulmány is foglalkozik azzal, vajon melyek a legmegfelelőbb projektek, ahol agilis módszerek alkalmazhatók: többnyire mind egyetértenek abban, hogy

főleg innovatív, világos céllal rendelkező esetekben hatékony,

amelyeknél a cél elérésének módja nem tisztázható előre. Emellett komplex, kockázatos projektek esetében is kifizetődő lehet egy megfontolt, folyamatos, iteratív ellenőrzés alatt tartott megvalósító módszer használata.

Miért kifizetődő az agilitás?

Egyre több szervezet ismeri fel a rendkívül adaptív metódusok előnyeit, így egyre több helyen próbálkoznak az új szemlélet bevezetésével. Milyen pozitívumokkal találkozhatnak ezután?

  • Az önszerveződő csapatok hatékonysága fokozott, csoportkohéziójuk erős, ezáltal eredményesebbek is.
  • A rendszeres egyeztetés növeli a transzparenciát, a konkrét célok megfogalmazása és grafikus megjelenítése az előrehaladást ösztönzi.
  • A döntéshozatal tényeken alapszik.
  • A „product owner” szoros kapcsolatot ápol a vevővel, ezáltal világosak az igények a csapat számára is.
  • A retrospektív önreflexió segít, hogy a hibákból is tanulhasson mindenki, adaptív módon.

 

Felhasznált szakirodalom:

Szabó B., Ribényi M. (2018): Az agilis módszertanok megítélése a beosztottak és a vezetők szemszögéből. Vezetéstudomány / Budapest Management Review

Klimkó G. (2014): Az agilis szemlélet első két évtizede. Vezetéstudomány.

Ken S., Jeff S. (2017): The Scrum Guide