Kik azok a „holnaplányok”? – Könyvajánló

„Önök kivételek” – hangsúlyozta Sigmund Freud az előadásán ülő női pszichoanalitikusoknak, amikor a női lélekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy a „gyengébbik nem képviselői” elsősorban a művészet és a kutatás rejtélyes, megismerésre váró tárgyai. Borgos Anna Holnaplányok – Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában című könyve azoknak a női pszichoanalitikusoknak a sorsát és gondolatait meséli el, akik a pszichológusok első generációjának tagjaiként alapvetően formálták a hazai pszichológiát és a női szerepeket.

A fenti jelenet is jól illusztrálja, milyen kettősség húzódott a pszichoanalízis korai képviselőinek a női szerepekről és lehetőségekről való elgondolásaiban. A később nevessé vált pszichoanalitikus, Hajdu Lilly használta magára a „holnaplány” kifejezést még 1910-ben orvostanhallgatóként. Az elnevezés

olyan nőkre utal, akik szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra.

A huszadik század elején ez egyet jelentett a nők hagyományos ideáljától való elmozdulással. Mindezt egy olyan közegben, ami bár modernnek és újszerűnek számított a korban, mai szemmel nézve mégis sablonosan látta a nőket. Abban, hogy ez mára megváltozott, szerepet játszottak a könyv által bemutatott női pszichoanalitikusok is.

Nők a pszichoanalízis hajnalán

A klasszikus pszichoanalitikus elméletben és terápiában a nő reprezentációja alapvetően egybevág a korszak kulturális elvárásaival. Azaz

a nők sokkal inkább a férfiak által uralt tudomány és művészet tárgyai, mintsem aktív résztvevői voltak.

Persze éppen ezekbe a konzervatív és sok tekintetben korlátozó társadalmi normákba hozott változást a huszadik század elején a pszichoanalízis forradalmi elmélete, így az a női szerepek alakulásához is hozzájárult. Általánosan megállapítható, hogy a társadalom marginalizált csoportjainak – jelen esetben a nőknek – több lehetőségük van bekapcsolódni egy újonnan induló szakmába, mint egy már megszilárdult hierarchiával rendelkező tudományágba. A még elismerésért küzdő irányzatoknak ugyanis több irányból van szükségük támogatásra és részvételre, mint a múlttal és hírnévvel, valamint kiépült hatalmi pozícióval rendelkező intézményeknek. Éppen ezért nem meglepő, hogy a pszichoanalízis viszonylag megközelíthető területnek tűnt a nők számára a századelőn. Nemzetközi szinten magasabb volt a nők aránya, mint bármely más tudományágban.

A budapesti iskola

Magyarországon az ezerkilencszázharmincas években negyvennyolc százalék volt a nők aránya a Pszichoanalitikai Egyesületben, ami akkortájt egész Európában a legmagasabbnak számított. De nem csak ebben a tekintetben indított jól a pszichológia hazai története.

A német nyelvterületen kívül elsőként Budapesten bontakozott ki komolyabb pszichoanalitikus mozgalom.

A Ferenczi Sándor nevével fémjelzett budapesti iskola pszichoanalitikus körökben nemzetközi szinten is a korszak meghatározó műhelyének számított. Azt, hogy itthon kevésbé ismert, sokkal inkább a huszadik századi magyar történelem éles váltásainak, mintsem a kiemelkedő gondolkodók és úttörő elméletek hiányának köszönhető. Kik voltak azok a nők, akik fontos szerepet játszottak a budapesti iskolában?

A múlt holnaplányai

A kötet fő fejezetei a korszak legjelentősebb női pszichoanalitikusainak életét és munkáját mutatják be: Hajdu Lilly, Gyömrői Edit, Bálint Alice, Kovács Vilma és Rotter Lillián. Az utolsó fejezetben Borgos Anna rövidebb életrajzok formájában közel harminc további korai magyar (és magyar származású) női analitikus alakját tárja elénk. Hiánypótló a könyv, mert sokan közülük teljesen ismeretlenek voltak a pszichoanalízis-történet számára. A kötet női alakjai új szerepmintákat, életformákat jelenítettek meg és hatással voltak a terápiás módszerek és elméleti koncepciók kialakulására is, ezáltal pedig

párhuzamosan formálták a nőiség és a pszichoanalízis kereteit.

A könyv nem csak tudománytörténeti szempontból izgalmas olvasmány, hiszen az életutakon keresztül bepillantást nyerhetünk egy letűnt korszak társadalmi-politikai hatásaiba és abba, hogy a körülmények milyen lehetőségeket és korlátokat teremtettek a korabeli nők számára.

Felhasznált szakirodalom

Borgos, A. (2018) Holnaplányok – Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Budapest, Noran Libro Kiadó