„Ebben mind együtt vagyunk benne” – a családterápiáról

A családunk az, aki mellettünk van jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Problémáink súlyát ugyanis a legtöbbször nem egyedül cipeljük, hiszen segítséget kérünk megoldásukhoz a hozzánk közelállóktól. De mi van akkor, ha maga a probléma is közös? Ha a megoldást a rendszer változása jelenti és nem az egyéné? Cikkünkben arról az esetről írunk, amikor a kanapén nemcsak az egyén ül, hanem az egész család, hiszen ők vannak a leginkább hatással egymás életére.

A hagyományos terápiában adott egy rendelő, egy terapeuta és egy páciens. Ilyenkor legtöbbször ez utóbbi személy intrapszichés konfliktusaira és azok megoldására helyeződik a hangsúly. A családterápiás szemlélet számos ponton eltér ettől: a felek közötti viselkedési láncokra és a kommunikációs mintázatokra fókuszál leginkább. A páciens tüneteinek megoldásához vezető utat a

családi rendszerben történő változásban látják.

Ez által a megoldás sem feltétlenül az egyénben, hanem együttesen, a családon belül születik meg. 

A családterápia bevezetésének szükségessége a szkizofrénia-kutatások kapcsán került reflektorfénybe. Empirikusan bizonyítást nyert ugyanis, hogy az anya viselkedése jelentős mértékben befolyásolja gyermekénél e betegség kialakulásának esélyét. 

Azt, hogy hogyan látjuk a körülöttünk lévő világot, nagyban befolyásolják a hozzánk közeli emberek.

Bronfenbrenner a családot úgy látja, mint többszörösen összetett rendszerek csoportját. Az egyén áll a középpontban, aki azonban beágyazódik a különböző mikro- és makrorendszerekbe. Hatással van rá a munkahelyi vagy iskolai környezete épp úgy, ahogyan a társadalmi és kulturális hatások is. Leginkább ugyanakkor a hozzá legközelebb álló családtagjai vannak hatással az életére.

Jóban, rosszban

A családterápia során az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a fókusz áthelyeződjön az egyén problémájáról az együttműködésre. Ennek az alapja a nyílt és őszinte kommunikáció a felek között és egymás kölcsönös meghallgatása.

Hogyan néz ki egy családterápiás foglalkozás? Egy ilyen találkozás többnyire hosszabb, mint egy személy esetében, másfél-két órás. A terápiás alkalmak gyakorisága azonban ritkább, elegendő két-három hetente járniuk a foglalkozásra.

Általában két terapeuta vezeti a foglalkozásokat,

s az is gyakori, hogy videóra veszik az üléseket. A család oldaláról pedig azok a felek vesznek részt, akik érintettek az adott problémával kapcsolatban.

Egészségben, betegségben

Ahogyan az egyéni terápia esetében, számos irányzat létezik a családterápiában is. A megoldásközpontú terápia esetében a hangsúly a változáson van, nem a problémán. A strukturális irányzat esetében az adott életszakasznak megfelelő struktúra kialakítása a cél. A tárgykapcsolati irányzat esetében a pszichodinamikus elvek játszák a legfőbb szerepet, míg a narratív irányzatban a család történetének feldolgozása. Az úgynevezett milánói irányzat alapja pedig az, hogy átalakítsák a különböző hiedelmeket, mintázatokat. Ennek a sok módszernek az alapja azonban egy: a családon belüli összefüggéseket vizsgálva és a családdal közösen megtalálni a megoldást, s feloldani a konfliktusokat.

A legtöbb esetben ugyanis valamilyen társas kapcsolati konfliktus áll a probléma hátterében. A családterápia módszerével megváltoztatható a tagok közötti kommunikáció és fejleszthető általa az önismeretük.

Az együttes terápia lényege a teherelosztásban rejlik: ha többen fogják ugyanazt a zsákot, kisebb teher nehezedik az egyénre. A zsák ugyan nem lesz könnyebb, de a súlya eloszlik, ha a felek segítik egymást.

 

Felhasznált irodalom:

Becvar, D. S., & Becvar, R. J. (2013). Family therapy: A systemic integration. Pearson Education.

Bronfenbrenner, U. (1977). Toward an experimental ecology of human development. American psychologist, 32(7), 513.

Fromm-Reichmann, F. (1948). Notes on the development of treatment of schizophrenics by psychoanalytic psychotherapy. Psychiatry, 11(3), 263-273.