Én a stresszben, stressz az Énben – az autoimmun betegségek lélektana

Ismeretlen eredetű” – olvashatjuk számos krónikus betegségről. Az orvostudomány jelen állása szerint az autoimmun betegségek etiológiája a legtöbb esetben ismeretlen. A pszicho-neuro-immunológia térhódítása óta azonban számos kutatás feltételezi, hogy a stresszhatások a betegségek megjelenésében és kiújulásában is jelentős szerepet játszanak. Hogyan kapcsolódik pszichénk immunrendszerünkhöz? Lehet-e stressz nélkül élni? Létezik-e stressz elleni védőfaktor? Cikkünkből kiderül.

Immunrendszerünk feladata a szervezetre káros, idegen sejtek, mint a baktériumok, gombák, vírussal fertőzött sejtek és egyéb károsító tényezők eltávolítása. Mindemellett jellemző rá az autotolerancia, mely az idegen és a saját sejtek megkülönböztetésének képességét, valamint a saját sejtekkel szembeni toleranciát jelenti. Ha a védekezőrendszerünk a saját szöveteket, sejteket idegennek érzékeli és azok ellen kóros, támadó immunválaszt indít el, autoimmun betegségről beszélünk.

A stressz az élet sava-borsa

Selye János osztrák-magyar származású orvos 1936-ban megalkotta a stressz fogalmát, mely szerint a stressz a szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, mely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából és alkalmazkodásra kényszeríti. Napjainkban a stresszhez általában negatív képzeteket társítunk, azonban fontos leszögezni, hogy a negatív töltetű distressz mellett létezik

pozitív töltetű stressz, ami nélkül nem tudunk élni,

ezt nevezzük eustressznek. Ezt akkor tapasztaljuk meg, amikor valamilyen kellemes izgalom járja át testünket; bekövetkezett egy várva várt esemény vagy akár egy váratlan pozitív fordulat történt életünkben.

A stressz egy ingerrel kezdődik, ezt nevezzük stresszornak, mely egy reakciót indít el az agyban – a stresszpercepciót –, mely aktiválja szervezetünk fiziológiai rendszerét, a stresszválaszt. Ennek a rendszernek a hatására szervezetünkben számos hormon felszabadul, melyek befolyásolják immunrendszerünket. A stressz időzítése és tartalma fontos az immunológiai következmények tekintetében. A tartós, elhúzódó stressznek kitett személyek esetében az immunrendszer védekező válasza egyre inkább fokozódik, tartós aktivitás áll fenn. Az autoimmun betegségek esetében a saját sejtekkel, szövetekkel szembeni tolerancia megszűnhet, következtében a stresszre adott immunválasz a saját sejtek, szövetek, szervek ellen irányulhat. E saját szervekkel szembeni támadás hosszan tartó gyulladást idéz elő az adott szervben, mely fellángolást tünetmentes időszak követhet: az autoimmun betegségekre ilyen állapotváltakozások jellemzőek. Ezen betegségek közé sorolhatjuk többek között az ízületi problémákat okozó rheumatoid arthritist, a szisztémás lupuserythematosus, mely betegségben az immunrendszer a vese és a központi idegrendszer sejtjei ellen indít el kóros immunválaszt, valamint a szklerózis multiplexet, mely az idegsejtek védőburkának lebomlását okozza.

Egyedi életutak

A személyiségtényezők a stressz és a betegségek kialakulása között fennálló kapcsolatot vizsgáló kutatások számára nagy inspirációt jelentett a korábban említett Selye János stresszelmélete. Legfőképp azon pszichológiai kutatási területek tudtak általa fejlődni, melyek az egyén pszichés erőforrásait és a megküzdési módokat mint személyiségvonást a betegségeket kialakító és befolyásoló tényezőként vizsgálták. Ezen feltételezésre fókuszáló kutatások sok esetben számításba vették a személyek életének azon negatív történéseit, melyek nagy eséllyel szerepet játszanak (krónikus) betegségük kialakulásában.

Számos autoimmun betegeket vizsgáló kutatás kapcsolatot talált a betegek életútjának eseményei, traumái és betegségének kialakulása, változása között. Bizonyos, korábban említett betegségben szenvedő személyeket vizsgáló kutatások eredményei szerint a betegség kialakulását megelőző néhány évben a betegek jelentős körében életükben tartós, súlyos stresszt okozó események történtek, ezen esetekben gondolhatunk egy közeli családtag, házastárs elvesztésére, baleset átélésére, karrierben történt negatív változásra. Mindemellett arra is bizonyíték született, hogy a kisebb stresszt okozó mindennapi gondok nem játszanak jelentős szerepet a betegek állapotváltozásában.

Pszichológiai védőfaktorok

A mindennapjainkban és a krónikus betegséggel való megküzdés során egyaránt a rezilienciát tekinthetjük egyik legfontosabb pszichológiai védőfaktorunknak. A reziliencia azokat a személyiségtényezőket foglalja magában, amelyek enyhítik a stressz negatív hatásait, elősegítik a kockázatos életkörülmények ellenére történő hatékony alkalmazkodást és

lehetővé teszik a változásokkal szembeni adaptív megküzdést.

A szakértők az autoimmun és más krónikus betegségekkel való megküzdés talán legfontosabb erőforrásának a társas támogatást tekintik. Egy személy életében egy krónikus betegség megjelenésével egy új életszakasz veszi kezdetét. A betegség típusától függően gyakran jelentős mértékben megváltozik a személy szociális státusza, mely magában hordozza akár az életkörülmények megváltozását is. Ekkor válik jelentőségteljessé a társas támasz: barátok, közeli hozzátartozók támogatása, s így a megbetegedés mondhatni

nemcsak az egyén, hanem a család betegsége is lesz.

 

Felhasznált szakirodalom:

Cutolo, M., Straub, R. (2006). Stress as a risk factor in the pathogenesis of rheumatoid arthritis. Neuroimmunomodulation, 13, 277-282.

Csabia, M., Molnár, P. (2009). Orvosi pszichológia és klinikai egészségpszichológia. Budapest, Magyarország: Medicina Kiadó.

Holmes, T., H., Rahe, R., H. (1967). The social readjustment rating scale. Journal of Psychosomatic Research, 11, 213-217.

Kopp, M., Berghammer, R. (2009). Orvosi pszichológia. Budapest, Magyarország: Medicina Kiadó.