Introvertáltként egy extrovertált világban – hogyan legyünk boldogok?

Ki ne találkozott volna már a neten, tréningen vagy akár osztályfőnöki órán olyan tesztekkel, amik az extrovertált vagy az introvertált személyiségcsoportokba osztanak minket? A népszerű és közismert felosztás pólusainak értékítélete azonban mintha erősen elbillent volna az egyik javára az utóbbi időben. Az extrovertált viselkedés elvárt és kívánatos, míg az introvertált jelző kissé negatív fennhanggal kezd bírni. Hogyan lehet megtalálni a boldogságot introvertáltként?

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter közel száz évvel ezelőtt írta le könyvében az introverzió és az extroverzió fogalmát. Úgy gondolta, hogy az emberek alapvetően különböznek abban, hogy elsősorban a belső világuk tapasztalatai vagy inkább a külvilág eseményei és tárgyai foglalkoztatják, hatnak rá. Bár eredetileg egyik sem rosszabb, mint a másik, a hétköznapokban

hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy extrovertáltabbnak lenni szerencsésebb.

Az élet legtöbb területén elvárják tőlünk, hogy nyitottak és kommunikatívak legyünk, és úgy tűnik, hogy ezek a vonások mind szakmailag, mind magánéletileg könnyebben hozzák meg az áhított sikert. De a mi a helyzet az introvertáltakkal, valóban nehezebb helyzetben vannak?

Melyik a jobb?

A személyiségpszichológia területét kutató pszichológusok évtizedek óta azt tendenciát figyelték meg, hogy az extrovertált emberek boldogabbak introvertált társaiknál. Mivel a pszichológiai jóllét és elégedettség általában kívánt értékek, az eredmények hatására felmerült a kérdés, hogy hasznos lehet-e extrovertáltabb viselkedésre sarkallni az introvertáltabbakat? Általánosan elmondható, hogy

jobban érezzük magunkat, ha az extroverzióhoz társított jellemzők mentén viselkedünk,

tehát aktívabbak vagyunk társaságban, többet beszélünk és asszertívebbek vagyunk. Mielőtt azonban a bennünk fellelhető minden extroverziót aktivizálnánk a boldogságunk érdekében, érdemes átgondolni a Melbourni-i Egyetem kutatócsoportjának friss eredményeit.

Az introvertált személyek is érezhetik magukat jól társaságban.

Szerintük ugyanis sokkal alaposabban kell körüljárni az extrovertált viselkedés lehetséges pozitív és negatív következményeit. Úgy gondolják, enélkül az extrovertált viselkedés bármiféle támogatása potenciálisan veszélyes lehet. Éppen ezért kísérletükben arra voltak kíváncsiak, hogy egy „viselkedj extrovertáltabban” tréningnek milyen jó és rossz követkeményei lehetnek a résztvevők hétköznapjaira?

Nem megy receptre

Mivel mind az extroverzióhoz, mind az introverzióhoz kapcsolódó jellemzők fejleszthetők, alapvetően reálisnak tűnne a feltevés, hogy az introvertáltabb személyeknek egyszerűen elegendő extrovertáltabban viselkednie a boldogabb hétköznapok érdekében. Az ausztrál kutatók több tucat résztvevőt osztottak véletlenszerűen három kategóriába. Az első csoportba tartozók azt az utasítást kapták, hogy viselkedjenek extrovertáltan, a második csapat az introvertált személyiséghez társítható viselkedésre lett felkérve, a harmadik társaság pedig külön utasítások nélkül vett részt ugyanazokon a felméréseken.

Az extrovertáltak is örömüket lelhetik a magányos tevékenységekben. A két kategória nem fekete és fehér.

Hét napig kellett a megbeszéltek szerint viselkedniük a hétköznapi helyzetekben, miközben tesztek és beszámolók segítségével reflektáltak az érzéseikre és cselekedeteikre. Az extrovertált csoportba kerülők valóban több kellemes élményről számoltak be, és visszatekintve is pozitívabban élték meg az időszakot, a másik két csapathoz képest. Ugyanakkor az eddigi eredmények fényében meglepő módo

az extrovertált csoportba osztott, de egyébként introvertált személyek kevésbé élvezték a helyzetet.

Bár ők is beszámoltak pozitív élményekről, visszatekintve sokkal kevésbé értékelték az eseményeket, és nem élték meg magukat hitelesnek a helyzetekben, ami a negatív érzéseiket is előhozta.

Nem fekete és fehér

Úgy tűnik, hiába tanulhatók az egyes viselkedési formák, ezek sem változtatnak bizonyos belső hozzáállásainkon. Természetesen egy-egy ember személyisége bonyolultabb annál, mintsem egyetlen jelzővel pontosan le lehetne írni. Attól, hogy könnyen feltaláljuk magunkat egyedül és szívesebben mozgunk szűk társaságban, még nem jelenti azt, hogy képtelen lennénk kapcsolódni másokhoz vagy ne szeretnénk néha bulizni. És ez fordítva is igaz. Akár egy egyébként a társaság középpontjában lévő introvertált is kellemesnek találhat egy csöndes délutáni olvasást vagy elmélkedést. Fontos hangsúlyozni, hogy a hétköznapokban

a legtöbb ember nem szélsőségesen extrovertált vagy introvertált,

sokkal inkább a kettő meghatározott mértékű keveréke. Ezek az elnevezések nem egymástól teljesen független dobozokba helyeznek minket, pusztán egy sajátos belső igényünkről árulnak el valamit. Mind a két kategóriának vannak az előnyei és hátrányai. A valódi kihívás az, hogy ezeket felismerve képesek legyünk elfogadni a képességeinket és a korlátjainkat és a vágyainkat ezekhez igazítva kihasználni a lehetőségeinket.

 

Felhasznált szakirodalom

Jacques-Hamilton, R., Sun, J., & Smillie, L. (2018). Costs and Benefits of Acting Extraverted: A Randomized Controlled Trial.