„Mindenütt jó, de legjobb…” – Miért fűz minket különleges kötelék otthonunkhoz?

Az otthon kifejezés legtöbbünk számára speciális érzelmi töltettel bír. Az otthonunk nem csak egy ház, egy lakás vagy egy szoba, van benne valami, ami fontosabbá teszi minden más helynél. De vajon mi kell ahhoz, hogy egy lakóhelyből otthon teremtődjön? Miért kötődünk bizonyos terekhez jobban, mint másokhoz? Hogyan alakul ki bennünk az otthon-élmény? Ezekre a kérdésekre a környezetpszichológia adhatja meg a választ.

„Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopogásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz is. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj.” Wass Albert szavai gyönyörűen összefoglalják az otthon kifejezés jelentését. Bármilyen térhez fűzhetnek minket érzelmi szálak, de talán mind közül az otthonunkhoz kapcsolódó érzéseink a legerőteljesebbek. Az emberek nem közvetlenül, hanem helyként, azaz megélt, interpretált térként tapasztalják meg a földrajzi teret. Ennek pedig fontos eleme a hosszú távú használat. Ha sok időt töltünk valahol, az magával vonja a térhez kötődő érzelmek kialakulását is. Különösen akkor, ha biztonság- és stabilitásélmény is kapcsolódik az adott környezethez, ahogyan otthonunk esetében is.

Az ember és hely közötti kötelék, azaz a helykötődés különösen erős az otthonunkkal kapcsolatban, hiszen ez a tér

létezésünk lélektanilag kitüntetett fontosságú elsődleges territóriuma.

Ennek a sajátos kötődésnek a kialakulásában számos tényező szerepet játszik. Az érzelmi mag összekapcsolódik a kognícióval és viselkedéssel, így tehát az otthonunkhoz fűződő érzelmek, a hely alapos ismerete és a hozzá kapcsolódó viselkedéses elemek együtt alakítják ki kötődésünket. Vegyük sorra a legfontosabb tényezőket!

  • Társas kapcsolatok: A szociális környezetünkhöz való viszonyulás kiemelten fontos az otthonunkhoz való kötődés kialakulásában. Ehhez a térhez kötődő társas kapcsolataink minősége hatással van rá, milyen szerepet tölt be életükben az otthon tere. Itt töltjük a családi ünnepeket, ez a közös étkezések színtere, itt osztjuk meg egymással egy hosszú nap végén a velünk történteket. Legtöbbször családi, baráti és párkapcsolati élményeink határozzák meg otthonunk szociális jelentését.
  • Tárgyak: Az otthonunkhoz való kötődésnek szintén alapvető eleme, hogy itt tudjuk felhalmozni és tárolni a számunkra legfontosabb és legkedvesebb tárgyakat. Ezek a dolgok pénzbeli és esztétikai értékükön túl érzelmi értékkel is bírnak. Múltbeli szokások, családi hagyományok, rítusok emlékei lehetnek. Identitásunk alapkövét jelentheti például az ágy mellett tartott mackó, akit még pólyás korunkban kaptunk. De a kultúránkhoz is erős szállal fűzhetnek például a polcon található kötetek. Az embernek mélyről jövő igénye, hogy legyenek olyan tárgyai, amelyeket a sajátjának mondhat. Még a lövészárokban is kialakítunk magunk körül egy karnyújtásnyi világot.
  • Események: A jelentésteli terekhez számunkra fontos események, tapasztalatok, élmények kapcsolódnak. Később pedig már maga a tér is feleleveníti ezeket az emlékeket, és ezzel tovább erősödnek az érzelmi szálak. A plafonon látható pezsgős dugó csíkja a barátokkal töltött feledhetetlen szilveszteri bulira emlékeztet. Az ajtófélfán hagyott karcolások pedig a gyerekek növekedését, így a gyermekkori emlékeket őrzik.
  • Önmeghatározásunk része: Kötődünk otthonunkhoz, mert biztonságérzetet, bejósolhatóságot és a kontroll érzését biztosítja számunkra. Ezt a helyet énünk részeként tartjuk számon, ezáltal erősíti a szelfünk stabilitását és folyamatosságát. Az identitásunk alakulása nem zárul le a gyermekkor végén. A másokkal és bizonyos tárgyakkal folytatott interakciók révén életünk végéig formálódik, bár jórészt nem tudatosan. Nemcsak birtokba vesszük a tárgyainkat, hanem ők is nyomot hagynak rajtunk. Könnyen érezhetjük úgy, hogy otthonunk bizonyos tárgyai pótolhatatlanok. Ezek a tárgyak sajátunkká, identitásunk részeivé válnak. Az otthonunk tehát saját kis territóriumunk, amelyet önmagunk képére formálhatunk.

Otthonunk egyszerre jelentős identitásunk kialakításában, a családi szolidaritásban és egy sor további egyéni és kollektív értékben. Ilyen értékeink például a családi és baráti szeretet,

a valahova tartozás élménye,

a függetlenség megélése, a biztonság igénye, a kényelem, a pihenés vagy a „béke és nyugalom” érzése. Az otthon tere tehát fizikai, pszichológiai, szociális és szimbolikus funkcióval is bír.

Felhasznált szakirodalom:

Dúll, A. (2010). Helyek, tárgyak, viselkedés. Környezetpszichológiai tanulmány

Sallay, V., Dúll, A. (2006). „Érezd magad otthon!” Az otthonhoz fűződő viszony projektív, környezetpszichológiai szempontú vizsgálata. Magyar Pszichológiai Szemle, 61(1), 35-52.