Csak a szépre emlékezem. Vagy mégsem?

Milyen jó volna, ha a címben idézett megállapítás valóban helytálló lenne, azonban a valóság az, hogy a rossz dolgokra – tehát olyan eseményekre, amikben főként negatív érzelmeket éltünk át – sokkal nagyobb valószínűséggel és sokkal pontosabban emlékezünk, mint az örömteli pillanatokra. Ennek hátterében az érzelmi memória sajátosságai állnak, mivel az emlékek keletkezésekor átélt érzelmek nagymértékben befolyásolják egy emlék felidézhetőségét.

Amikor felidézünk az életünk során átélt nagy jelentőséggel bíró eseményeket, mint például az esküvőnk napját vagy a gyermekünk születését, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden egyes részletre zavarbaejtő pontosággal emlékezünk. Azonban ez erősen vitatható, mivel

az érzett magabiztosság és a valódi pontosság sokszor nem jár kéz a kézben.

Azt mindannyian tudjuk, hogy bizonyos emlékképek az idő múlásával megkopnak, akár még át is írhatódnak különféle befolyásolási technikák által. Ugyanakkkor az erős érzelmi töltettel bíró emlékek ellenállóbbak az idő elhomályosító hatásával szemben.

Fontos kiemelni, hogy nem minden érzelem hat ugyanolyan erővel az emlékek pontos megőrzésére. A negatív életesemények jobban megőrződnek, mint a pozitívak. De nemcsak megőrződnek, hanem sokkal pontosabb emlékképek formájában tárolódnak a memóriánkban. Lehet, hogy a pozitív életeseményekről több részletet tudunk felidézni, ám azok pontossága vitathatóbb, ellenben a negatív eseményekével, amelyekkel kapcsolatban hiába emlékszünk néhány mozzanatra, azok megbízhatósága sokkal valószínűbb.

Milyen részleteket őrzünk meg?

A negatív életesemények kapcsán elsősorban arra emlékszünk pontosan, ami kiváltotta belőlünk az adott érzelmet. Mi tett minket szomorúvá, vagy mi miatt fogott el minket a rettegés? Például, ha már átéltünk utcai rablást, nagyobb valószínűséggel és pontosággal emlékezhetünk az elkövetőre, esetleg a tárgyra, amivel sarokba szorított minket, miközben olyan mellékes részletek, mint az utca, ahol történt az eset, egyáltalán nem őrződnek meg, mivel az élmény szempontjából nem relevánsak. Nincs szükség a megőrzésükre a jövőbeni túlélésünk érdekében.

Egyrészt evolúciós gyökerei vannak annak, miért pont a rossz dolgok hagynak bennünk mélyebb nyomot. A túlélésünk szempontjából minden olyan elem megőrzése létfontosságú, amelyek miatt legalább egyszer már veszélyeztetve éreztük magunkat.

Ha emlékezünk arra, mi az, ami egyszer már bántott, nagyobb valószínűséggel kerüljük el a jövőben.

Másrészt a magyarázat az agyunk huzalozásában keresendő. Az emberi memória működése még nincs teljesen feltárva, azt azonban tudjuk, hogy bonyolult hálózatról beszélünk, amely számos részből tevődik össze, melyek más-más emlékeket tárolnak. Ezért lehetséges az is, hogy valaki tökéletesen emlékszek történelmi eseményekre, miközben fogalma sincs arról, hogy hogyan telt el az egész élete, vagy kicsoda ő.

Agyunk bonyolult memóriahálozatában tárolódnak személyes történeteink.

Ha egy élmény erős érzelmi reakciót vált ki belőlünk, akkor az kvázi triggerként hat az egész memórihálózatra. Az érzelem piros lámpaként gyullad fel, jelezve az agynak, hogy most valami jelentős dolog történik, amire minél inkább fókuszálni kell. Ezzel válik lehetővé, hogy az eseményt pontosan rögzítsük, és minden olyan tényezőt megőrizzünk a memóriatárban, ami adott érzelmet kiváltotta.

Ez a mechanizmus áll annak hátterében, hogy a pozitív vagy semleges eseményekre miért emlékezünk kisebb pontosággal. Az előző példánál maradva, pozitív érzelmek esetén nem kapcsol fel a riadót jelző piros lámpa az agyunkban, így a memória normál módon működik, nem fókuszál rá igazán az adott eseményre, mivel az nem fenyegető számunkra. Összességében megőrzödik az emlék, hiszen jól is néznénk ki, ha egyáltalán nem venné a fáradságot az agyunk, hogy életünk nagy napját megörökítse, azonban a kis részletek helyett hollisztikus módon tárolódik az emlék. Ha a fényképek analógiájára szeretnénk vetíteni a memória ezen működését, úgy lehet a legjobban megérteni, hogy míg a pozitív események kapcsán az egész fénykép éles, ha belenagyítunk pixeles, homályos képet kapunk, melyekben a részletek egyáltalán nem látszódnak. Ellenben, a negatív emlékek képe egészében zavaros, néhány részlet emelkedik csak ki a zűrzavarból, azonban azokra ránagyítva miliméter pontosságú éles részleteket kapunk.

 

Felhasznált szakirodalom:

Baumeister, R. F., Bratslavsky, E., Finkenauer, C., & Vohs, K. D. (2001). Bad is stronger than good. Review of general psychology5(4), 323-370.

Kensinger, E. A. (2007). Negative emotion enhances memory accuracy: Behavioral and neuroimaging evidence. Current Directions in Psychological Science, 16(4), 213-218.


Iratkozz fel hírlevelünkre!