Fejleszd tovább magad: növeszd meg az agyad!

Sok kutató nemrég még abban a hitben élt, hogy a felnőttek agya egy bizonyos kor elérése után egyszerűen nem fejlődik tovább. Meg tudunk tanulni persze újabb készségeket, és el tudunk sajátítani újabb ismereteket, csakhogy mindez nem eredményez már különösebb változásokat az idegrendszerünkben. Valóban így lenne? A mai eredmények alapján úgy néz ki, hogy az emberi agy egy nagyon is dinamikusan működő szerkezet, amely nemcsak gyermekkorban mutat elképesztő rugalmasságot és alkalmazkodóképességet!

Néhány éve még azt tanították az iskolákban, hogy születésünk után az idegrendszerünk építőköveinek számító neuronok mind egy szálig elveszítik osztódási képességüket. Amíg tehát a bőrünket alkotó hámsejtek az életünk során folyamatosan osztódnak, addig az idegsejtek gyakorlatilag képtelenek az efféle „újratermelődésre”. Így azok idővel már csak fogyni tudnak – méghozzá egyre jobban, az öregedés folyamatával párhuzamosan. Ma már azonban biztosak lehetünk abban, hogy mindez nem egészen igaz. Az újabb kutatások szerint ugyanis tapasztalataink függvényében nemcsak a neuronjaink közötti kapcsolatok képesek ki- és átalakulni, hanem

teljesen új idegsejtek is létrejöhetnek!

Az meg hogyan lehetséges?

Abban természetesen eddig is igazuk volt a neurobiológusoknak, hogy az emlős állatok körében a neuronok zöme még a prenatális (vagyis a méhen belüli) fejlődés során születik meg. Ez az úgynevezett neurogenezis jelensége. Az ekkor még teljesen éretlen idegsejtek aztán szép lassan bebarangolják az alakulófélben lévő agyat, hogy felkeressék benne a „számukra kijelölt lakhelyet”. Ez a neuromigráció folyamata. Amint az említett sejtek sikeresen „letelepedtek”, rögtön valamilyen típusú (például érző vagy mozgató) neuronná kezdenek átalakulni. Az ily módon differenciálódott és specializálódott idegsejtek aztán többnyire valóban elveszítik osztódási képességüket. Csakhogy korántsem mindannyian!

Az emberi agyról alkotott elképzeléseink igen sokat változtak az utóbbi idők alatt!

Nem is oly rég pont az a korábban egyértelműnek tűnő álláspont kérdőjeleződött meg, amely szerint a felnőttek agya szó szerint képtelen volna újabb és újabb neuronok létrehozására. Egy érdekes kutatás során ugyanis olyan vegyületet fecskendeztek be kísérleti patkányok agyába, amely képes beépülni a különféle idegsejtek DNS-állományába, így lényegében nyomon követhetővé teszi azokat. Mindezek után a megjelölt állatok egy csoportját olyan „tanulási tréningnek” vetették alá, amely jelentősen igénybe vette agyuk hippokampuszát (vagyis a hosszú távú emlékek létrehozásáért és megszilárdításáért felelős központját). A kutatók végső soron azt tapasztalták, hogy a speciális kiképzésen átesett patkányok hippokampuszában lényegesen megnövekedett a megjelölt sejtek száma.

Az ottani neuronok tehát osztódni kezdtek az újabb tapasztalatok hatására!

Érdekes, hogy azok a tanulási feladatok és helyzetek, amelyek közvetlenül nem vették igénybe a hippokampusz működését, egyáltalán nem hoztak létre újabb hippokampális idegsejteket. Korántsem mindegy tehát a tapasztalatszerzés minősége! Újabb felfedezések ugyanakkor arról számoltak be, hogy a szóban forgó neurogenezist blokkoló vegyületek gyakorlatilag azt is megakadályozzák, hogy az állatok különféle készségeket sajátítsanak el (például azt, hogy megtanuljanak pislogással jelezni). Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a kellő mélységű tanulás hatékonyan képes elősegíteni az újabb agyi neuronok kialakulását, míg a neurogenezis pedig már önmagában is egyfajta feltétele lehet a tanulás folyamatának.

Elő hát a tankönyvekkel?

Nos, nem egészen. Különös módon ugyanis nemcsak a komplex, kihívást jelentő tanulási helyzetek eredményezhetnek újabb hippokampális sejteket. A Salk Intézet munkatársai megállapították, hogy akár még az aktív mozgás is neuronszaporodást idézhet elő az állatok hippokampuszában. Ezek az új (akár tanulás, akár mozgás által létrejött) sejtek aztán a későbbiekben minden tekintetben a már érett idegsejtek módjára viselkednek – ráadásul nemcsak az egyszerű patkányok, hanem a hétköznapi emberek esetében is. Rendszeres nyelvtanulással és/vagy kocogással tehát nemcsak a szellemi és/vagy a testi frissességünket tarthatjuk karban, hanem agyunk rugalmasságát és tanulékonyságát is fokozhatjuk.

 

Felhasznált szakirodalom:

Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., & Loftus, G. R. (2005). Atkinson & Hilgard Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.